VISZKÓZ – eredetéről ezt írják a nyelvészek:
Eredet [viszkózus < angol: viscous (sűrű, ragadós) < latin: viscosus (ragadós) < viscus, viscum (lép, fagyöngy, „erős”) < vis (erő)]
A szó kezdőgyöke meghatározó értelemhordozó minden ősnyelvi, azaz magyar szónál.
V.SZ – SZ.V gyök: ViSZ – SZiV.
Ha valami VISZKÓZus, nehezen eltávolítható, mert VISSZAKOZÓ hajlamú, ragadós, tapadós anyag.
Nem kell sem Rómába, sem Londonba menni eredetért, mert eredete ősnyelvi, azaz magyar. Hangváza bizonyít:
ViSSZaKoZó – ViSZKóZ hangváz: V-SZ-K-Z – V-SZ-K-Z.
Magyarul kifejthetők jellemzői a kezdőgyökkel: megVESZekedetten erős, SZÍVós, VISSZahúzó erejű. Mintha SZÍVó hatása lenne, a leVÁlaSZtandót nem engedi VESZni, VISSZaVISZi, SZÍVja a felületre.
Tovább SZ.K – K.SZ alvógyök: SZaK – KaSZ.
Ami VISZKÓZ, azaz VISSZAKOZÓ, visSZAKozó, nehéz KISZakítani, kiSZAKítani, elSZAKasztani, elszaKASZtani helyéről még KASZálva KÉSsel (eszezve: KÉSSZel) vakarva is nehezen lesz KÉSZ tiszta.
SZK hangcsoport – ISZKÓ – a visszahúzó tapadóerő nem engedi elISZKOlni helyéről. Oly erős a kötődés, mintha örökre beÁSZKOlta volna magát oda.
K.Z – Z.K gyök: KóZ – ZoK. ZOKon veszi, ha KÖZmént képzett helyéről eltávolítani akarnánk.
SZK – KSZ kapcsolat: ami viSZKóz kötöttség eSZKözrendű, olyan fiKSZ, megbonthatatlan, mint a SZÉKes népek kötődése szűzfoglalással szerzett SZÉKtelephelyeikhez.
Európa SZÉKes népei, több évezredes elnyomás ellenére is beáSZKolva, viSZKózerővel tapadnak ősi földjükhöz: SZÉKely, SZICíliai, etruSZK-toSZKán, korSZIKai, baSZK, gaSZKon, SZOKota (szkot, skót).
A VISZKÓZ szó minden eleme ősnyelvi, azaz magyar,