Székelyudvarhely – számomra minden városok közt legkedvesebb – nem kívánta támogatni a nagyszótár kiadását.
A hivatalos válaszban ez állt: „Az Önök által benyújtott […] pályázatot nem ítélte támogatandónak a Pályázati Értékelő Bizottság.”
Pedig magas szintről kaptam ígéretet.
A be nem váltott ígéretek – bár fájóak – nem vették el kedvemet. Nem az elkeseredés érzése fogott el, inkább a dac, a konok csakazértis. A sors eddig is nyakas makacsságra, küzdelemre nevelt.
Akkor is könyv lesz, még ha csak 50 darab is!
Másnap nagyvonalú támogatási ajánlat érkezett egy magyarországi vállalkozótól.
A Pályázati Értékelő Bizottság, valószínűleg úgy ítélte meg, hogy ezidáig oly temérdek sok, több mint ezer oldal terjedelmű – gyöknyelvészet szerint elemző – értelmező Nagyszótárt adtak már ki itt udvarhelyi szerzőtől, hogy rogyásig tele vannak velük a könyvtárak, így nem kívánták hosszabbítani a sort még egy ilyen fércművel fölöslegesen.
Köszönöm aggódásukat. Remélem, jobb helyre ment a pénz.