Kisanyuka, öledben lányod,
Ő a te kincsed, mindened,
Szíved s a lelked együtt dobban vele.
Benne szinte magadat látod,
Évekkel előbb, mint gyermeket,
Keresed benne a régi énedet.
S visszatérnek a régi évek,
És a régi szép emlékek,
Átéled újra az édes éveket.
A kisbabáit csinosítod,
Főzőcskézőt vele játszol,
Újra éled a gyermekéveidet.
Évek múlnak, felnő a lányod,
Pirulva vallja: szerelmes lett.
Tanácsod kéri, ilyenkor mi helyes:
– Ezt a ruhát, jó ez az illat?
– Ez nem helyes! Ezt megteheted…
Ablakból nézed, fiúja várja lent.
S visszatérnek a régi évek,
Ifjúkori szép emlékek,
Édes-borzongón, úgy emlékezel.
Eszedbe jut az első légyott,
És remegő első csókod,
Újra éled a gyönyörű perceket.
Pár év múlva kis unokád van,
Szereted, s bármit kér, megteszed,
Homokozóban várat építetek.
Huszár lesz ő, te meg a táltos,
S ha ő nyuszi, te maci leszel.
Álmos kis herceg, elalszik térdeden.
S visszatérnek a régi évek,
Gyermekkori szép emlékek,
Átéled újra a régi éveket.
Újra egy boldog kisgyerek vagy,
Unokádban lelsz egy társat,
Újra éled a gyermekéveidet.
Évek múlnak, unokád felnő,
Neked mondja el, szerelmes lett.
Tanácsot kér, légyottra hogyan mehet?
Milyen virág illik a lánynak?
Nő vagy te, neked tudnod kell ezt.
Megsúgja halkan, első találka ez.
S visszatérnek a régi évek,
Ifjúkori szép emlékek,
Könnyes-boldogan úgy emlékezel:
Első fiúd, s az első bókja,
És remegő első csókja.
Újra éled a gyönyörű perceket.
S visszatérnek a régi évek,
Ifjúkori szép emlékek,
Átéled újra a gyönyörű éveket.
Kolumbán Sándor