Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
VIRÁG – A legfejlettebb növényeknek ivaros szaporodás céljára módosult hajtása. [MÉKSz szerint: finnugor tőből] A VIRÁG – VILÁG kapcsolatról már esett szó a világ címszónál. Vannak még továbbiak is ezen a téren. Vizsgáljuk hangonként. A virág v hangja a választás, változás, választék stb. kulcshangja. Az I könnyű hang, illanó, iklató. A VI gyök ez esetben a végletek kellemes oldalán áll. Az IR: nedv, gyógyerő, lelki és testi üdv is. Az IRÁG jó IRányba mutató vessző, és ennek sok vetületét vizsgálhatnánk, ám ez most nem az a hely. A VIRÁG nagyon szép, hisz a növény ekkor éli szerelmi korszakát, a megtermékenyülés időszaka ez. Amint az emberi lét leggyönyörűbb szakasza a viruló szerelem, párkapcsolat, megtermékenyítés, megtermékenyülés, úgy a növény is átéli ezt az érzést VIRÁG záskor. Ha valami kiemelkedően szép (bár van ellenpélda is), azt mondjuk: kiRÍVó. A színpadi, porondi előadóművészek RIValdafényben forgolódnak, és kirívóan mások, mint az őket figyelő közönség. Ők az élet kiemelt, kirívó eseteit mutatják be a rivaldafényben. A virágok világa a világok virága. A virágok jelképesen fényt visznek az emberek életébe. A VIR gyök a VIRradat gyökszava is, mely a fény, a világosság erősödésével kapcsolatos. Ebből is kitűnik a két fogalom kapcsolata. A virág szó egyben magába foglalja a viruló SZIRmok helyét is: ág, viruló ág. A virág oly fontos az ember számára, hogy egyik legszétágazóbb szóbokor szövevény alakult ki körülötte. A világ szónál említettem a v > f és az r > l hangváltást. A virág esetében még bővül (v > p > b). Ezt az utódnyelvekben lehet megvizsgálni. Abból kell kiindulni, hogy az egynyelvűség idején a Föld különböző pontjain élő emberek egymástól függetlenül neveztek meg növényeket, állatokat, jelenségeket, tárgyakat – mindannyit az általuk észlelt jellemzők szerint. A nyelvrobbanáskor minden vidék az általa használt megnevezést vitte bele az utódnyelvbe. A virág jellemzői: szirmok, azok színe, FÜLformája épp, mint a leveleké, a bibék apró SZŐRszerű borítása, mellyel a hímport megköti. A latin efFLOresco – virág, a florulent – virágzó, a virágszirmok fülformáját idézi, de létezik a VIRent, virens – virágzó, virágos kifejezés is. A latin flora – flóra a növényvilág. A germán nyelvekben, német BLume, dán, norvég blomst, svéd blomma, izlandi blóm. A szirmok kapcsán a simogatásra ösztönző finom szőrzet. A szirom, szőr mindannyi SZORzati fogalom, rengeteg lévén belőlük. A virág SZÍnes szirmaival hódít, mikor a szellő segítségével kirívóan riszálja magát az ágon. Van a szirom és a cirógatás összhangja. A szőr latinul caPILus, románul FLOc. A már említett román flama – láng, a világosság forrása (virágok világa). A színes LEPke, PILlangó, melynek SZÁRnyai szirmokhoz hasonlóak, angolul butterFLY, albánul flutur, franciául papillon, románul fluture, észtül LIBlikas, finnül PERhonen és még sok más. A végtelenig lehetne menni a fejtegetéssel, hiszen minden fogalom kapcsolódik a többihez. A VÉR, a viruló élet, mely élet az ÉLVezetek réve lenne biztonságos körülmények közt. S így mehetnénk tovább. Amikor ezt a sok összefüggést végignézi az ember, akkor feltolul egy kérdés benne: mi az, hogy finnugor? Hiszen mindannyi bizonyíthatóan ősmag(yar)-nyelvi eredetű! Csupán annyi igaz, hogy a finn nyelv is az ősmag(yar)-nyelv utódnyelve.