Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
VIRÁG – A legfejlettebb növényeknek ivaros szaporodás céljára módosult hajtása. [MÉKSz szerint: finnugor tőből] A VIRÁG – VILÁG kapcsolatról már esett szó a világ címszónál. Vannak még továbbiak is ezen a téren. Vizsgáljuk hangonként. A virág v hangja a választás, változás, választék stb. kulcshangja. Az i könnyű hang, illanó, iklató. A VI gyök ez esetben a végletek kellemes oldalán áll. Az IR: nedv, gyógyerő, lelki és testi üdv is. Az IRÁG jó irányba mutató vessző, és ennek sok vetületét vizsgálhatnánk, ám ez most nem az a hely. A VIRÁG nagyon szép, hisz a növény ekkor éli szerelmi korszakát, a megtermékenyülés időszaka ez. Amint az emberi lét leggyönyörűbb szakasza a VIRuló szerelem, párkapcsolat, megtermékenyítés, megtermékenyülés, úgy a növény is átéli ezt az érzést VIRÁGzáskor. Ha valami kiemelkedően szép (bár van ellenpélda is), azt mondjuk: kiRÍVó. A színpadi, porondi előadóművészek rivaldaFÉNYben forgolódnak, és kirívóan mások, mint az őket figyelő közönség. Ők az élet kiemelt, kirívó eseteit mutatják be a rivaldafényben. A virágok világa a világok virága. A virágok jelképesen fényt visznek az emberek életébe. A VIR gyök a VIRRadat gyökszava is, mely a FÉNY, a VILÁGosság erősödésével kapcsolatos. Ebből is kitűnik a két fogalom kapcsolata. A VIRÁG szó egyben magába foglalja a viruló SZIRmok helyét is: ÁG, VIRuló ÁG. A VIRÁG oly fontos az ember számára, hogy egyik legszétágazóbb szóbokor szövevény alakult ki a szó körül. A világ szónál említettem a v > f és az r > l hangváltást. A virág esetében még bővül (v > p > b). Ezt az utódnyelvekben lehet megvizsgálni. Abból kell kiindulni, hogy az egynyelvűség idején a Föld különböző pontjain élő emberek egymástól függetlenül neveztek meg növényeket, állatokat, jelenségeket, tárgyakat – mindannyit az általuk észlelt jellemzők szerint. A nyelvrobbanáskor minden vidék az általa használt megnevezést vitte bele az utódnyelvbe. A VIRÁG jellemzői: SZIRmok, azok színe, FÜLformája épp, mint a leveleké, a bibék apró SZŐRszerű borítása, mellyel a hímport megkötik. A latin efFLoresco – virág, a FLorulent – virágzó, a virágszirmok FÜLformáját idézi, de létezik a virent, virens – virágzó, virágos kifejezés is. A latin FLora – FLóra a növényvilág. A germán nyelvekben, német BLume, dán, norvég BLomst, svéd BLomma, izlandi blóm. A SZIRmok kapcsán a simogatásra ösztönző finom SZŐRzet. A szirom, szőr mindannyi SZORZati fogalom, rengeteg lévén belőlük. A virág SZÍnes SZIRmaival hódít, mikor a szellő segítségével kiRÍVóan RISZálja magát az ágon. Van a SZIRom és a CIRógatás összhangja. A SZŐR latinul caPILus, románul FLOc. A már említett román FLAma – láng, a VILágosság forrása (virágok világa). A SZÍnes LEPke, PILlangó, melynek SZÁRnyai SZIRmokhoz hasonlóak, angolul butterFLY, albánul FLUtur, franciául paPILlon, románul FLUture, észtül LIBlikas, finnül PERhonen és még sok más. A végtelenig lehetne menni a fejtegetéssel, hiszen minden fogalom kapcsolódik a többihez. A VÉR, a VIRuló élet, mely élet az ÉLVezetek RÉVe lenne biztonságos körülmények közt. S így mehetnénk tovább. Amikor ezt a sok összefüggést végignézi az ember, akkor feltolul egy kérdés benne: mi az, hogy finnugor? Hiszen mindannyi bizonyíthatóan ősmag(yar)-nyelvi eredetű! Csupán annyi igaz, hogy a finn nyelv is az ősmag(yar)-nyelv utódnyelve.