Brassóban az átkosban a Dalszínháztól nem messzire levő élelmiszerbolt előtt hosszú sorban álltak lisztért az emberek. A sor egészen a színházig ért. Egy arra járó német turista a sor végén már ide-oda forgolódó emberekről azt hitte, hogy színházi előadáshoz várnak jegyért. Meg is kérdezte az egyik embert: – Beethoven, Mozart, Bach konzert? Mire a megkérdezett, aki magyar volt, méltatlankodva szólt: – Konzerv a franc! Liszt! – Á, Franz Liszt. Gut. Danke – nyugtázta a német elégedetten.
Egy legény olyan lányt vett feleségül, aki soha nem látott falusi gazdaságot. A férj állatgondozó a téeszben. Van húsz fejőstehén és egy ökör a keze alatt. Este fejés előtt feleségének megmutatja, hogyan mossa meg a tehéntőgy négy emlőjét (csicsét). Az asszonyka végigmegy a soron, legbelül az ökör áll jámboran. Hozzáfog megmosni annak is. Furcsállja, hogy ott csak egy fityegő van, odaszól férjének: – Te, Béla, te, ennek a tehénnek csak egy csicse van!
Liszt Ferenc egy alkalommal Szentpéterváron, a cári udvarban adott hangversenyt. Mialatt a zongorán játszott, észrevette, hogy a cár fesztelenül cseveg egy mellette ülő hölggyel. A művészt bosszantotta ez a műveletlen figyelmetlenség, de a minden oroszok cárját akárki és akárhogyan nem utasíthatja rendre. Aztán támadt egy gondolata. Hirtelen levette kezét a billentyűzetről, s a hangversenyteremben egyszerre csend lett. A cár abbahagyva a beszélgetést, kérdően szólt a művészhez: – Mi történt? – Semmi, felség. Csak amikor a minden oroszok cárja beszél, olyankor mindenkinek hallgatnia kell – válaszolt Liszt. A cár észrevette Liszt szavainak élét, és egy pár másodperc után intett, hogy folytathatja. A művész erre újra belekezdett a zongorajátékba. A cár a továbbiakban figyelmesen hallgatta. Liszt oly finoman, tapintatosan adta fel neki a leckét, hogy a cár még csak meg sem haragudhatott.