VICC – Nevettető csattanóval végződő, kitalált rövid történet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A VICC szó a V.C – C.V gyök: ViC – CiV. A VICC VI gyökében a végletek V hangja kellemes oldalát mutatja. Ezt lehetővé teszi az I hang kettőssége, értelmi végletek kifejezési képessége is. Ilyenre példák: VIdám, VIdít, VÍg, VIgyor, VIhog, VIlág, VIlágos, VIrgonc, VIrág, VIrrad és mások. Itt a C hang dönti el az értelmi irányt. Azt hogy nem vihar, vita, vikota stb., hanem csak VICC. A szóvégi C hang, hasonló értelmet ad, mint a VICog szóban, amely a jó hangulatú kaCarászást jelenti. Fordítottja, a CIV bővítményeiben inkább a kellemetlent: a CIVakodás, CIVódás, amely nem jelent feltétlenül veszekedést, vihart, vitát, vikotát, ugyanis lehet játékos ÉVődés is. A C hang a játékosság, esetleg CIkizés jelentését viszi a szóba. Ezt a német, de a többi nyelv is az ősmag(yar)-nyelvből örökölte. A C hang játékos hangulatú, beCéző szavak elengedhetetlen, értelemmeghatározó hangja: Micimackó, Katica, Ágica, kacér, hercig, kackiás, cinka, kacarász, boci, icipici, punci, cunci, cici, cumi, cincog, ciripel, cinke, cica, cicoma, comb, paci, cuppant, vickándozik, cipellő, cipó, cirógat, cifra, cikornya és még rengeteg szóban. A beCézés magyar nyelvi jellegzetesség. A CzF Szótár leírása: „[…] ebből viczkos, viczkándik származékok eredtek. Alapfogalomban jelent élénk, könnyü, kicsinyes, fürge mozgást. Egyezik a vicz gyökkel ficzam, ficzamodik, ficzamit szók gyöke ficz; és ficzk, mint ,ficzkándozik’ törzse; továbbá n közbetéttel vincz, honnan vinczároz, finczároz. Mennyiben kicsinyes, könnyü mozgásra vonatkoznak, hasonlók hozzá bicz, biczeg, iz izeg izog, is iseg biseg, isz iszamodik.” Kiem. K.S. Tehát csak hátrább a német eredeztetéssel, mivel a VI ősgyök minden bővítménye ősmag-nyelvi eredetű. VIDÁM – Jókedvű, derűs hangulatú, tréfára, nevetésre hajlamos illetve ilyenre jellemző. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A VIDÁM szó a V.D – D.V gyökből indul: ViD – DiV. A VIDÁM szó VID gyöke tartalmaz három oly hangot, amelyek mindegyike képes a legszélesebb értelmi kilengés megjelenítésére. Ez akkor is, ha az I hang é, ő vagy más önhangzóra vált. Például a DÉVaj menyecske VIselkedési kirÍVóságát Erdővidéken úgy nevezik: VÍVja magát. A DÉVAjság lehet kEDVes, ÉVÁsan (nőiesen) ÉVŐDő VIDÁMság, VÍGság (jelen van az ujjongó j hang). A VIDÁM szó VID gyöke hangátrendezéssel IDV, azaz ÜDV. E gyök fordított alakjából indul a DÍVa, DIVat, amelyek szintén magyar szavak. Hangváltással az ÜDV UDVar, a saját UDVarán kellemesen, VÉDve érzi magát az ember, állat egyaránt. De még inkább az ODÚjában, amely szó alapvetően szintén innen indul (odu – odv). Tehát az odv, udv, üdv, idv, edv, vid, dév, div, vőd, véd gyökök kellemes állapotokat leíró, kifejező szavak értelemmeghatározói. A D hangcsoport – IDÁ – a kEDŰ, ÉDEs, ÉDI, ADA, IDE, ODA, ÜDE szavakban a kellemes lelkiség megnyilvánulásai. A természetes VIDÁMság, kiegyensúlyozott lelkivilág külső megnyilatkozása, amely a kései évekig megőrzi az arc ÜDE szépségét. Azaz a mosoly (frissen mosott lelkiség) fiatalít. A D.M – M.D gyök: DáM – MaD felemelkedést, egyenes tartást, egyenes járást jelent. Ezt jelentette ÁDÁM nevében is. De a szép tartású DÁMszarvas nevében is. A szép hölgyet ezért nevezték DÁMának. A francia nyelvi MADAMe, MADÁM, ősmag-nyelvi elemekből épülő szó: MAD-DÁM. A MADÁM, mint igazi úrnő, nagyasszony az egyenes erkölcsi-testi tartásáról kapta nevét. (A nyilvánosházak főnökasszonyainak madám megnevezése a név főség jelentését hordozzák, semmiképpen az egyenes erkölcsi-testi tartást.) A CzF Szótár leírása: „Egyezik vele: víg, azon árnyéklati különbséggel, hogy vidámság a nyugalmasabb, gyöngédebb örömnek megelégedésnek mintegy tükre, külső alakja; továbbá képesség, fogékonyság, melynél fogva a kedves benyomások elfogadására készek vagyunk; vígság pedig a jó kedvnek tettleges kitörése, gyakorlása. Átv. vidám idő, vidám nap.”