VET – Dob. Elveti magát. Gabonát, magvakat vet. Véget vet. [MÉKSZ: ? finnugor] A VET szó V.T – T.V gyök: VeT – TeV. A VET szónak rendkívül széles a felhasználhatósága. Számít az igekötő, a hang-, a szövegkörnyezet stb. Épp mint a vág szó esetében. Ezt a V hang különleges, rugalmas kifejezési képessége teszi lehetővé. Ez esetben a szó fordított alakja is beszédes: VET – TEV. A TEV gyök itt nemcsak a TEVékenységet jelenti. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor VETésből jöttek haza a mezőről, otthon ezt kérdezték: Na, elTEVétek? Ez azt jelentette, hogy elTEVék, elrejték, elVETék a magvakat a földbe. Vannak oly szavaink: magVETő, VETőmag. A sorrend is számít. Az igekötő teljesen megváltoztatja a gyökszó értelmét: megVET valakit, azt jelenti: kiVETi a szívéből. De ha kiVETi az adót az állam, nem azt jelenti, hogy elVETi, nem kell neki az adó, mert igenis kell, hisz abból tartja fenn magát. Más, ha esetleg felVET egy gondolatot, megint más, ha aláVETi magát ellenőrzésnek, ám van, aki aláVETi magát az emeletről stb. Ha nem jó egy terv, elVETi, mivel nem megvalósítható, de ha elVET egy magot, abból termést vár. Ha nem fizeti be a kiVETett kamatot, a bank kiVETi a házából. Az asszony beVETi az ágyat. odaVET egy szót, hátraVETi fejét, ellenVET, vagy szépTEVésre hanyatt VETi magát.
A szomszéd átVET valamit a kerítésen, vagy átVETT valamit a kerítésen. Az eladó odaVETi a vásárló elé szemreVÉTelre kinézett árut, de abból VÉTel (vásár) csak akkor lesz, ha a VEVő kedVÉT leli benne, és VÉTelre szánja el magát. Ha a VEVŐ VÉTelre szánja magát, Veszi, s TOVa Viszi. A VEVŐ VIVŐ is. de amit Vesz, azt magára felVeszi, vagy megeszi, de tulajdonáVÁ, részéVÉ teszi. A megVÁSÁRolt árut meg kell VÁLTani (vátani). Ha meVÁTja, magáéVÁ aVATja. Az áregyensúlyt ketten döntik el alkuval, árVITával. Tehát a VETni ige elképesztő VÁlTozatokra (vátozat) VETemedik.