VÉRTANÚ – Aki valamely eszméért életét áldozza. [bérnyelvész: német] A VÉRTANÚ a V.R – RV gyökből induló szó: VéR – RéV.
A VÉRTANÚ életének feláldozásával RÉVbe ér, megdicsőül. A VÉR és TANÚ szavak összetételéből egy mély – szívkamrákig, vérsejtek DNS-éig, velőkig ható – jelentést hordozó szó jön létre.
A VÉRTANÚ legféltettebb kincsét, életét, VÉRét adja, és halálával TANÚskodik vallott elveinek, egy eszmének igazságtartalma, nemes volta mellett. Mintegy VÉRTként védi azt az ügyet és TÁRsait is, amelyért, akikért kiáll.
Két szóból áll össze: VÉR és TANÚ. Az illesztésnél kialakul az RT kötött mássalhangzó-páros. Ez vajon véletlen? Nem véletlen, mivel a nyelvben sosincs véletlen. Alább a szócikk végén egy párhuzam ehhez. Érdekes módon a hasonló értelmű máRTír szónak is ez áll a tengelyében.
Az RT hangcsoport – ÉRTA – a vÉRTAnú egy igaz űgyÉRT adja ÉRTÉkes életét, mÁRTÍr lesz. Van, amikor csopORTOsan áldozzák életüket. A tÖRTÉnelem folyamán milliók haltak vÉRTAnúhalált olyan ügyÉRT, amelynek áldásait soha nem kóstolhatták meg.
Az RT páros, mint R.T – T.R alvógyök: ReT – ToR, az igazi véRTanú báTOR, RETtenhetetlen, nem megTÖRhető, TÁRsait is védő.
A VÉRTANÚ hűséggel áll a VÁRTÁN, védi, őrzi az eszmét, annak tisztaságát, és VÉRével pecsételi meg, érvényt szerezve az eszmének az utókor számára.
VéRTaNú – VáRTáN hangváz: V-R-T-N – V-R-T-N.
A MÉKsz általi német eredet, közvetítés felettébb érdekes, mert nehéz eldönteni: a jelenség német különlegesség, vagy a szó, a szerkesztők szerint. Ugyanis minden más nép több VÉRTANÚt adott a németeknél. Azért is furcsa, mert a VÉR a szótárírók szerint finnugor szó, a TANÚ viszont török. Összetett szóként azonban szerintük német.
A MÁRTÍR eredete viszont szerintük: nemzetközi: latin < görög. Szóval hát, meg van ez kavarva alaposan. Remélem, tudnak adni magyarázatot rá. Én meg sem próbálom.
A két szó magyarázata külön a vér és a tanú címszavaknál. A maRTir, maRTur, maRTor utódnyelvi változatok csak a tengelyükben álló RT párossal jelzik az értelmi hasonlóságot, de nem adják vissza a szóban rejlő – utolsó VÉRcseppig, szívdobbanásig, leheletig küzdő, kiTARtó, kitaRTó, báTOR, TÖRhetetlen, RETtenhetetlen TANÚskodó küzdelmet, amit a VÉRTANÚ szó sűrít magába. RT – TR kapcsolat: a véRTanú nem nézi a háTRányokat, a gyöTRő kínokat, a legéRTékesebb áldozatot, életét adja egy ügyéRT.
———————–
Megjegyzés: Aki kiáll egy igaz ügyért, nem akar mindenképp meghalni. Szereti az életet. A történelem folyamán életüket szeretteik, fészkük védelmében (nem hódításban, birodalomépítő háborúban!) feláldozók elsöprő többsége fiatal volt. Kötelességtudatuk, becsületes helytállásuk, igazságérzetük, hitük, esküjük nem engedte feladni a küzdelmet. Végsőkig, életük árán kitartottak egy nemes célért.
ESKÜ – Istenre, mint tanúra vagy valamely szent dologra hivatkozó ünnepélyes kijelentés. [es ’eskü ? es(ik)]
Az ESKÜ szó ES – SE ősgyökön alapul. Az ESKÜ a szent fogadalmak közé tartozott, olyan jelentős ESemények alkalmával, amikor életre szóló, egész életére kiható fogadalmat tesz, és az oly KEmény elhatározást, elKÖtelezést KÖvetel meg, amely csak a KŐ, KŰ, KÜ KEménységével szemléltethető.
Az ilyen ESemény az egyik legmagasztosabb pillanat a becsületes ember életében.
Nem ESet, hanem ESemény, hanem élMÉNYszerű ES-EMÉNY, amelynek megtörténte előtt K-EMÉNY elhatározás születik a szívben. Az ezt követően tett fogadalmához – amely oly súlyos volt, akár az ESő KŰ – akár élete árán is ragaszkodik. ESKÜ – KŰES. ESő KŰ ESsen, Isten menyKŰje ESsen reám, ÜSsön agyon, ha adott szavam meg nem tartom.
ESS KŰ reám!
Ehhez tartották magukat a történelem hősei, akik minden más hibáik ellenére, ama nagy ESeményen adott KŰhöz hasonlítható KEmény szavukat akkor is megtartották KÖtelességszerűen, ha meg KEllett érte halniuk.
Ahhoz, hogy ennyi öntudatosság legyen bennük, tiszta erkölcsű, becsületes szülők általi becsületre nevelésre volt szükség.
Az SK hangcsoport – ESKÜ – az ISKOla szóban is jelen van, és az S.K – K.S gyök: SoK – KoS, hangjaival alkothatók a SOK, oKOS szavak, amelyek az alapvető ISmeret szükségét jelzik.
Nem azt jelenti, hogy minden ESKÜjét megtartó ember agyonISKOlázott volt a múltban, hanem azt, hogy az élet, tisztesség, becsület, szavatartás, férfias helytállás tekintetében elegendő ISmeretre tettek szert a családban a szülői nevelés eredményeként.
Az ISMERet –, vagy vegyük az elmélyÜlést is magában rejtő ÜSMERet szóalakot – bátorrá, MERésszé tesz.
Nem azért haltak meg azok az emberek, mert értéktelen volt számukra az élet, szerettek ők élni, hiszen nagyobb részük fiatal volt, hanem azért, mivel az adott szavuk, a nyilvánosan tett ESKÜ be nem tartása árán megmaradt életük már rongyértékű maradt volna, nem csak mások, de önmaguk előtt is.
Az ESKÜ – SÜKE átforgatás mutatja az ilyen állapot további következményeit. Az ESKÜt megszegő értéktelenné*, erkölcsi fogyatékossá, SÜKKÉ válik környezetében élők előtt.
SK – KS értelmi kapcsolat: az eSKü egy ünnepélyes fogadalomnál a dolgok kereKSége érzetét nyújtja.
Csak a Teremtőért, színtiszta értékért hangozhat el ESKÜ!