VERANDA, VERBÁL, VERBÉNA, VERBUNG

VERANDA – Villaszerű házon: kiugró, fedett, gyakran üvegezett helyiség. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: angol < portugál] A VERANDA a V.R – R.V gyökből indul: VeR – RéV. A VERANDA mibenléte elemeire bontva érthető, és figyelembe véve, hogy több névadó jellemzője van, mint minden másnak is. A VER gyök ez esetben kör – körül-, körbejárhatót jelent. Valaha viszont jelenthette az előtér oszlopai közti VERt, azaz döngölt földet, padlót is. Az R hangcsoport – ERA – jelen van a kEREngő, kÖRÖnd, vÁRAkozó szavakban. Az ND páros esetenként kellemes dolgokat megjelenítő szavakban meghatározó. Az ND hangcsoport – ANDA – ez esetben is értelemadó. A verANDA kellemes, csENDEs, ANDAlító pihenőhely, ahol az ember gONDOlataiba merülve elmélkedhet, árnya védelmében szUNDIkálhat. De itt fogadja örvENDEzve vENDÉgeit, és itt pENDErülnek táncra, ha ünneplő jókedvük kerekedik. A VERANDA tehát pihenő-, esetenként VÁRAkozóhely (várandó hely – veranda), és körüljárható vagy finomabban: kerengő. E szempontból azonos a körÖNDdel. Kisebb, keskenyebb változata a tornác (székelyül: tornánc) is, amelynek kiszélesedő középső részét Székelyföldön is VERANDÁnak, VERONDÁnak nevezik. Ma is járja a mondás, hogy akkora a tornánc, hogy táncolni lehet. A leánykérők ott táncoltatták meg a leendő menyasszonyt (tornánc: tor – kör, tornánc – tánc). A portugál, galíciai alpENDrE (hangugrott alpender) sem nélkülözheti az ND párost, értelemadó hangcsoportot, mert az ősmag(yar)-nyelvből örökölte. Vannak az utódnyelvek közül, amelyek egészében megörökölték: angol verandah, dán veranda, holland veranda, olasz veranda, román verandă és mások. Az N.D – D.N gyök: NeD – DaN, a NEDű, DANol szavakban jókevd feltételét és kibontakozását is leírja.  

VERBÁLIS – Igei jellegű. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A VERBÁL szó is a V.R – R.V gyökből indul: VeR – RoV. E gyök kifejezi a gondolatközlés mindkét formáját. A VERBÁL, VORBÁL ősnyelvi szó. Amit szóval közöl, azt VERBÁLva, amit írásban, azt ROVásban. A VERBÁL azt jelenti: beszél. Az RB az erős R és a bolondos B párosa. Létező még ma is helyenként az a mondás: VERi a száját. Vagyis nem áll be a szája: VERBÁL. Még pontosabban: VERi a száját, lóBÁLja (billeg) nyelvét – röviden VERBÁL. A paláVERezés is beszéd. Az RB hangcsoport – ERBÁ – a gerlék tURBÉkolását is beszédnek minősíti. A szerelmesek a gerlékhez hasonlóan tURBÉkolnak, vERBÁlnak. Az RB páros használt görbületek leírására is. Például idegen nyelvekben a kanyar curba. A beszédnek is van görbéje. A szó latinul verbum, németül Wort, románul vorbă, olaszul parola (v > p) Az ősmag(yar)-nyelvi azonosító RB páros jelen van némely utódnyelvi kifejezésben is.   VERBÉNA – Kerti vasfű. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A VERBÉNA szó szintén a V.R – R.V gyökből indul: VeR – ReV. A VAS ősmag-nyelvi neve: FERŐ, FERŐS. A FER gyök F > V váltással: VER. (A fordított gyök, a REV, a vas REVes, VERes rozsdás állapotát leíró.) Az RB hangcsoport – ERBÉ – az ősmag-nyelvben néhány növénynév meghatározó tengelye. Például: bERBEnce, bORBOlya, cIRBOlya, hERBA, gERBEra nevekben. A B hang a növények megnevezéseiben ösztönös. 

A B hang a Boldogság kifejező hangja. Ugyanúgy a dús, életteli növényzet jelzője: Buja. Az R hang az eRő legtalálóbb kifejező hangja. Jelen van az ősmag-nyelvi teremtőerőt jelentő foRca, foRte stb. szavakban, de fent említett, VAS jelentésű feRős szóban is. A mai magyar nyelvben a FOR gyök a FORR, FORRás szavakban maradt fenn. A szó tengelyében levő RB páros itt alvó R.B – B.R gyök: RoB – BoR, belső erőt rejtő vagy ezt jelentő szavakban értelemmeghatározó. Ilyenek: BOR, BORít (ige – felborít), háBORog vagy ROBban. E gyök bővítményeinek egy része is növények neveinek alkotó gyökei és ott a belső erőt jelentik. Ilyenek: BERkenye, BIRs, BORóka, BORbolya, BORostyán, BORoszlán, BORsó, BORs, BORsfű, BÜRök és talán még mások. Ugyanakkor a BOR gyök a növényekkel kapcsolatos másik értelme a BORítás. A növények beBORítják a földfelszínt, mezőt, mint mez a testet. A BE, BÉ ősgyök BElső tartalom vagy BEvitellel kapcsolatos kifejezésében van jelen: BEndő, BÉl stb. De a BEnti bajok, pl. BEtegség leírásában is. A BÉNA = működésre képtelen testrész, a BENE viszont ősmag-nyelvi szó volt a jóság fogalmának kifejezésére, de amely ma már nincs jelen a magyar nyelvben. Következésképpen a VERBÉNA jelentése: VER = vas, ERBE = fű, RB – ROB – BOR = életerő. A BE, BÉ, BE(teg), BÉNA(ság), a BENE utal a gyógyító erőre, mint áldásra. Az N hangcsoport – ÉNA – jelen van a szÉNA, szóban, amely szárított füvet jelent.  

VERBUNG – Toborzó. Páros ütemű, váltakozva lassú és gyors régi magyar katonai tánc. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A VERBUNG V.R – R.V gyök: VeR – ReV. A toborzás VERBUválás bizonyos számú ember összeVERődése. Mivel a német nyelv egyetlen saját gyökkel sem rendelkezik, így a VERBUNG szó minden gyökszava magyar nyelven értelmezendő, lévén eredeti magyar szó. A VERBUNG csak ősi magyar tánc lehetett, amely visszatért a középkorban. Csak e népben van meg a hozzávaló vérmérséklet. VER – a táncban az odaVERt talp, a BUNG a hanghatás. De vegyük elemenként. A VER gyök kör- és hangjelentésű is. A VERBUNG velejárója a bekiabálás: „Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát” vagy „Ide lábam, ne tova” és hasonlók. Az RB hangcsoport – ERBU – a szavakba az egyenetlenség, összevisszaság értelmét viszi be. Ilyenek: csORBA, dORBÉzol, gÖRBE (este), hURBOl, kORBÁcs, nyIRBÁl, vERBÁl és mások. Mint alvó R.B – B.R gyök: RaB – BoR. A REBben, RIBillió vagy BOR, BÍR és más szavakban. A BUNG hangutánzó, hangvonatkozás értelmű. Az NG hangcsoport – UNGO – hANG, mozgás, viselkedés értelmet visz a szavakba. Például: bONGÓ, búsONGÓ, csENGŐ, dÖNGŐ, dülÖNGÉl, hajlONGÓ, kerENGŐ, rENGŐ, zajONGÓ, zENGŐ, zsibONGÓ és mások, amelyek az ilyen táncok velejárói, jellemzői. A VERBUNG a csürdöngölőhöz hasonló tánc, de más okkal, céllal járták. Mint N.G – G.N gyök a NEGédes, NÓGat, iNOG szavak alkotója. A fenti kifejezések kötődnek a VERBUNG tartalmi jelentéséhez. A német nyelvben nem valószínű ez az elemzési lehetőség. A császári vezetésű, velejéig magyarellenes osztrák udvar katonai toborzáshoz nem német, hanem magyar jellegű „műsort” kínált a minél sikeresebb tőrbecsalásra. Kellett a fiatal magyar erő a népelnyomó hatalom fenntartására.