Ősmag(yar)-nyelvi szavak
VÉR – Ember, állat testében keringő, a sejtek táplálását és anyagcseréjét végző piros nedv. [A MÉKSz szerint: finnugor] A vér, veres, vörös színéről kapta nevét. A v hang kifejezésbeli jellemzői, melyeket belevisz a szavakba: visz, vándorol, virul stb. Az é hang az élet, érzelem, ég stb. Az r az erő. Együtt ezeket a jellemzőket is felmutatják a vér szóban. A CzF Szótár leírása: „Mint piros, veres testet jelentő szó, szinénél fogva közelebbről a pir szóval azonos. A persában a rokon pór szó am. piros szín (color ruber), és pej ló (equus rufus). Egyezik vele Budenz József szerént különösen a finn vere (vér), verevä (véres, fris, virágzó szinü, piros), észt vers (vár), verev (vörös), lív ver (vér), verri (véres), lap varr, varra (vér), finnlapp varra (vér), varras, varas (fris pl. hal, hús), varres (fris, egészséges), osztják ver (vér), verde (vörös), votják, zürjén vir, mordvin ver, cseremiz vür, hegyi cseremiz vir; déli vogul vujr, űr (mind am. vér) erza-mordvin värek (nyers) stb. Ide sorozzuk még a görög ear v. eiar szót […]” Ezek a szóegyezések bizonyítékai az egyetlen forrásból – az ősmag(yar)-nyelvből – származásnak.