A hivatalos nyelvészet képviselői minduntalan véletlen egybeesésről beszélnek, amikor szóalakzati hasonlóság mutatkozik egy magyar és utódnyelvi kifejezés közt. Az általuk szerkesztett szótárakban annyi ilyen „véletlen egybeesés” található, ahány címszó.
Mert a magyar nyelv összelopkodott szavakból áll! Szerintük!
Holott az utódnyelvek örökölték meg szavaikat az ősnyelvből.
Valószínűség számítással, matematikával foglalkozók biztosan ismerik a véletlen egybeesések előfordulhatósági arányszámát. A tényleges véletlen egybeesések arányszáma nem százalékokban mérhető, hanem ezrelékekben.
A nyelvben nincsenek véletlenek, kiszámíthatatlanság. Nem lelhetők fel, nem fordulnak elő véletlen egybeesések tömegei!
Persze, azért akad néhány véletlen egybeesés, mint a ZSANDÁR – GEN D’ARMÉ, de attól a ZSANDÁR magyar szó, csak véletlenül hangzása egyezik az összetett francia szóval.
Bizonyíték, a szó tengelyében levő ND kötött mássalhangzó-páros, amely a zsaNDár szón kívül jelen van a reNDőr, cseNDőr, paNDur, daNDár szavakban, amelyek mindegyike valamilyen reNDet, cseNDet, zseNDülést ellenőrző, felügyelő szerv. De a kezdőgyök is, mert a ZS.N – N.ZS gyök: ZSaN – NüZS, hangzó és rokonhang váltásokkal: meghatározott ZSINórmérték, a mindenhol jelenlét NYÜZSgés.
————–
Ugyanilyen a CSEREPÁR – CSARAPE.
Némelyek szerint a császári had CSEREPÁRnak nevezett őrsége, a szerb CSARAPE = harisnya szóból kapta volna e gúnynevet.
A magyar HARISNYA megfelelői: szerb ЧАРАПЕ, horvát, bosnyák ČARAPE, román CIORAPI, makedón ЧОРАПИ, albán ÇORAPE. Vagyis mindannyi CSARAP, CSORÁP, SORÁP.
Bár a mai magyar nyelvben e szó nincs jelen, mégis megleljük a CSARAPE név vonatkozásait a magyar nyelvben, csak el kell végezni a gyöknyelvi hangátmozgatást, átfordítást, amely a gyöknyelvészeti elemzés egyik eszköze, a szóeredet megállapítására.
Tehát fordítsuk meg: SORÁP ––> PÁROS.
A HARISNYA, bal-jobb, azaz PÁROS lábravaló. Valaha e néven is nevezték, amelyet az utódnyelvek némelyike megörökölt. E PÁROS ruhadarab, a HARISNYA, az Özönvíz utáni mostohára változó időjárás okán, már az első években megjelent az ősnyelvet beszélők öltözetei közt.
E fentiekről bővebben a szótárban a címszavaknál.
A magyar nyelv, mint egyedi magyarázó nyelv, a hangok, ősgyökök, gyökök, értelemadó gyökök, értelemadó hangcsoportok használatával a legkifejezőbb nyelv a világon az összes létező nyelvek közt. A magyar nyelvnek nincsen szüksége kölcsönzőkre, közvetítőkre, mivel a teremtés nyelve önmagában létező, mint a Teremtő, aki létrehozta. Önmagában birtokol minden olyan szóalkotó elemet, amellyel a végtelenségig alkothat újabb és újabb szavakat. Ezek mellett képes a világ összes nyelvein eddig megalkotott összes szó titkainak világos magyarázatára!
Az emberi génekbe, örökítő sejtekbe betáplált, élő teremtett ősnyelv annyira tökéletes, mint egy élő test, amelynek minden sejtje, minden szerve teljes összhangban, zavartalan oda-vissza kapcsolati kötődésben működik.
A teremtés nyelvének, az ősnyelvnek élő töredéke a mai magyar nyelv. Töredéke, mivel nem birtokolja az összes ősnyelvi szót, mert azok jelentős hányada az utódnyelvekbe távozott, ott lelhetőek meg.
Ennek ellenére a mai magyar nyelv a világ nyelvi titkainak magyarázó nyelve.
A hivatalos, hivatásos nyelvészet képviselői, a nyelveredetet tévútra terelők azzal érvelnek, hogy nem is volt nyelvünk, s ami volt az is tagolatlan, makogó, hasznavehetetlen, leírhatatlan torokhang nyelv. Ezzel szemben, a szótár oldalain levő elemzések nyomán kiderül, hogy minden szó a teremtés nyelvének, a ma is élő ősnyelvnek, a magyar nyelvnek sajátja, és ebből ered a világ összes nyelvének minden egyes szava!
