Véletlen egybeesés

A CSEREPÁR szó kapcsán, amelyet a nyelvészet szerb eredetűnek tart. Valóban van eset véletlen egybeeső hasonlóságra a nyelvben, több ezer szó közt egy-két eset. Erről itt alább: Virághalmi Ferenc: Egy cserepár naplója című regényében, Budapest, 1875. kiadása szerint: „a német gyalog-katonaságot a magyar II. Rákóczi Ferenc óta nevezi cserepárnak, amidőn is az elfogott labanczokat páronkint cserélték ki egy kuruczért: innét a csere pár nevezet.” A CzF Szótár szerint: „Gúnyos nevök az austriai örökös tartománybeli gyalogoknak, kik egykoron fehér nadrágon fekete harisnyát viseltek. Ugyanaz a szerb tsarapár szóval, mert tsarapa szerbűl am. harisnya.” Kiem. K.S.- Végtelenül nyelvészszomorító, hogy a szerb-horvát csarapa, román csoráp, amelyek e nyelveken harisnyát jelentenek, szintén magyar eredetű szavak. A mindig PÁROSan készült, készülő és viselt lábravaló, amelynek még ma is mindig a PÁRját keressük mosás után, így neveztetett a kapcától megkülönböztetve, mivel ez volt a legjellemzőbb rá, és a nyelv ezt engedte megörökíteni. A szó azt is bizonyítja, hogy a harisnya – páros – soráp, ősnyelvűek, magyar nyelvűek által feltalált, alkalmazott ruhadarab volt, és innen örökölték, mind a készítési módot, mind a viseletét, mind a nevét a többi népek. A szó alkotó hangjai: P-R-S. Ezekből a P, S jelen van a taPoS, léPéS szavakban is. A szerb csarape, román csoráp a magyar PÁROS szó fordított alakjából módosult. PÁROS fordítva: SORÁP, s > cs váltással: PÁROCS – CSORÁP. Ez így nyelvi valóság. Viszont a katonákra illesztett, akasztott CSEREPÁR gúnynév és a harisnyajelentésű CSARAP, CSORÁP tényleg véletlen egybeesés, épp mint a ZSANDÁR és GEN D’ ARMÉ (zsen d ármé) szavaknál, ahol szintén világosan magyarázható a magyar eredet, ám így ránézésre, hangzásra tényleg hasonlítanak. Azonban az ND páros a cseND, reND, cseNDőr, reNDőr, paNDúr, daNDár szavakban is meghatározó magyar nyelvi értelemhordozó. A nyelv örökítősejtjeinkbe ültetett – kitörölhetetlen, átörökíthető – felépítési váza következetesen vezeti a szóalkotást, amelynek meghatározott szabályai vannak a teremtés nyelvében. Érdekes az orosz CHULKI megnevezés. A harisnya a CSÜLKEinkre való.