Bármennyire próbálják mentegetni vallásos magyarázók, de még a bibliai idők többnejűségei is mélyen elítélendők. Nem az eredeti teremtési minta követésére vall. Aki több feleséget tartott, az nem lehet szent!
Ádámnak egyetlen feleséget teremtett Isten. Az eredeti minta szerint: Ketten lesznek egy testté. Sehol nem írja, hogy: férj és sok feleség alkot EGY testet!
A FELeség szó érthetővé teszi, hogy a házasságban két FÉL van: FÉLfi és FELeség. E kettő alkot EGYet.
Jó, sikeres házasság esetén kettőjük közt létezhet meghitt egység, a FELadatok képesség szerinti elosztása révén, váll-váll mellett, egy akarattal, és utódaikat szeretetben, becsületben a családi meghitt melegségben nevelve fel.
A többnejűség egyenlőtlen, igazságtalan intézmény.
———————–
Osszuk el az egész kört két félre. A teremtői akarat szerint egyik FÉL a férfié, FÉLfié, a másik a FELeségé… lenne!
Ám ő osztozni kényszerül még jó néhány asszonnyal. Ez már nem FELES állapot. A FELeséget meglopta a kéjvágyó önző FÉLfi, a férj. Ez a férj még hozzá kell férjen a többi asszonyához is. Így egy fő FELeségre csak egy parány jut a teremtésileg jogosan járó, ráeső FÉLből, s ezt mindenre érthetjük!
Ő már nem FELESÉG, csak névleg olyan FÉLESÉG. Olyan, mint a szükség esetén megrendelt, s odaLEFegő GÉSA. Csak egy GÉSA FÉLe, aki szórakoztat, néha, csak egy nőstény a háremi készleten, aki szólítható, ha épp kell, s utána FELESLEGessé válik.
FeLeSéG – FéLeSéG – GéSa FéLe – FeLeSLeG
hangváz:
F-L-S-G – F-L-S-G – G-S-F-L – F-L-S-L-G.
—————————
A több asszonyos házasság nélkülözi a FELek meghittségét. Megosztottság lép fel. A férfi kedvére válogat, kegyencei vannak, akiket előtérbe helyez, kiéli rajtuk kanos vágyait, a többit mellőzi.
A többnejűség, a nőiség magasztosságának semmibevétele, lealázása, sárba tiprása. A háremtartó többnejű férfi nem tiszteletet érdemlő férj, mert lesüllyedt a baknyúl szintjére, a Teremtő által megszentelt házastársi intézményt kan-szuka kapcsolattá süllyesztette, züllesztette.
A hárem asszonyai közt nincs béke, mert versengenek egymás közt a férfi kegyeinek elérésért, a minél több kéjes éjszakáért, s így kankívánó szukákká, közönséges nőstényekké válnak, süllyednek. A nők mellőzöttségük okán egymásra gerjednek. A hárem volt a leszbikus kapcsolatok elindítója és fenntartó táptalaja.
Az ilyen házasság a magasztos emberi szintről lesüllyed, hasonlatossá válik az állattenyésztő telephez, ahol egy ménnek, bikának, kannak, kakasnak egész kanca-, tehén-, koca-, tyúk-, nősténycsorda áll rendelkezésére, és a cél a mértéken felüli szaporítás. Persze a hizlalt hím jól elvan köztük, kiélheti kanos ösztöneit.
Az ókorban a többnejűség a lesüllyedés előjele volt, ezzel az ember elindult az állatcsordai együttélés mintáját követve az erkölcsi lejtőn.
Uralkodók, vagyonos önző férfiak kéjvágyó igényeinek kiélésére találták ki, akik esetenként a sok feleséggel sem elégedtek meg, hanem a másik férfi feleségét is megkívánták, akár gyilkosság árán is.
A Biblia által említett első többnejű férfi erőszakos gyilkos volt.
Ennek ellenére, minden tehetős férfi – főleg az uralkodók – több feleséget tartott, hogy nemi mohóságát kielégíthesse, és hogy üstökös csóvaszerű utódcsordát hagyjon maga után, akiknek – bár gyermekei voltak – tán a nevüket sem tudta, így nem is ismerte bensőségesen, a szülő-gyermek kapcsolat mélységes érzelmiségének fontossága szerint.
A többnejűség az állati csorda életminta utánzása.