VÁSÁR és PIAC

VÁSÁR és PIAC. Ma mindkettő adás-vétel helye. De a mögöttük megbújó értelem? A kezdetig, a szavak kialakulásáig kell visszamenni. Kezdetben volt a szükséglet kielégítésének igénye. Aztán a szorgalom nyomán némely terményből kialakult egy bizonyos fölösleg. Az egyéni hajlamok egyeseket az állattenyésztésre, másokat növénytermesztésre sarkaltak, de természeti adottságok különbözőségéből eredően, egyik vidéken ilyen, a másikon olyan lehetőségek voltak. A világegyetem alaptörvénye a kiegyenlítésre törekvés a természetes egyensúly megőrzése érdekében. A földi emberi létben is fontos (volna) a kiegyenlítés az összhang megőrzése végett, hogy mindenkinek mindenből jusson. A fölösleg eladó volt, vagy cserében, vagy egy mindenki által elfogadott, értékként meghatározható valamiért. Utat, módot, ösvényt, sávot kellett találni a megoldásra. Kezdődött a szomszédsággal: neked van ez, nekem nincs. Nekem van ez, neked nincs. Cseréljünk. A megmunkáláshoz kellett az éles VAS. Már az Özönvíz előtt ismerték a fémolvasztást. A történelemórákon oktatott vaskor, bronzkor csak kistérségekre vonatkoztatható, nem kiterjeszthető az egész földkerekségre. Az épp oly mondvacsinált, mint a többi történelmi mese. Egy szó sosem alakul ki véletlenül. Komoly oka van és minden névadó jellemzőt tömörítenie kell. A legtöbb terményt a kezdetben VASáron adták. Ebből alakult ki a VASÁR, VÁSÁR szó. VÁSÁR – az ősnyelv egyenes ági utódnyelvéből megtudjuk, hogy az első VÁSÁRi fizetőeszköz a VAS volt, mivel a gyakorlati élethez a leghasznosabb, leghasználtabb fémre volt leginkább szükség. Tehát vaskor, bronzkor, úgy ahogyan leírják a történelemkönyvekben, nem létezett világszinten, legfeljebb helyi jellegük lehetett. A VÁSÁRban az elkelt termékre azt mondták: elVÁSott, úgy VÁSott el, hogy VASat adtak érte. Vagyis VASért elVÁSó, tehát a VÁSÁRban az áru VAS áron ment el, VASban fizették. Ez volt a kezdet, és a kezdet meghatározó. Ha elkelt, mondták úgy is: ez elKOPa (a kofa egyik névadója). A VÁSni szó tehát tűnni jelentésű is. Ez érvényes a VASeszközökre is: elkopnak, elVÁSnak, vagyis bizonyos részük nyomtalanul eltűnik. A VAS másik párhuzama a VÁSÁRral az erőS, Sűrű tömörülés. Sőt a cserekereskedelem utáni első fizetőeszköz a VAS lehetett, és innen az a mondás: Nem megyek a VÁSÁRba, mert nincs egy VASam se. Az eladott áru értékét az eladó felVASalta a vevőtől, ám akadt olyan is, akinek nem volt egy VASa sem, és az fizetés nélkül akart el VASalni. PIAC – a nyelv magyarázatot ad a PIAC szó kialakulására, s arra, hogy kezdetben semmi köze nem volt a PIACnak a VÁSÁRhoz. A PIAC szó kezdő ősgyöke: PI. A falu közepén volt a közös forrás, kút, PI, PÜ, azaz víz. Ez egy nagyobb tér volt, amelyet gyerekek, FIatalok játszó, JÁCcó térként is használtak. Tehát itt volt a PI, az itatóvályú s körülötte a FIak JÁCcó helye. Ha Torockón járnak, nézzék meg a központot. Hasonlók voltak az ősiségben. Idővel a téren megindult az adás-vétel, tehát a PIJAC és a VÁSÁR, a szükséges hely és az elvégzendő művelet egymásra talált. Mondhatnánk az ősi szólással: A zsák megtalálta a foltját. E fentiekről bővebben a szótárban az azonos címszavaknál.