VARKOCS – Hajfonat. [bérnyelvész: szlovák] A VARKOCS szó is a V.R – R.V gyökből indul: VaR – RaV.
A VARKOCS nem szlovák szó, pedig még a CzF Szótár sem vette föl elemzésre, idegen szóként kezelve. A szlovák vrkôč (v/a/rkôč) módosult a magyar VARKOCSból. A szlovák szavak jó része magyar nyelvből ered, de gyökszavaik teljes egészében ősnyelviek. A VAR > FAR váltás mutatja a VARkocs FARokszerű KÓC külalakját: FARKÓC.
A VAR gyök a hang, beszéd – VARrog, VERbál, VORbál gyökszava, amely fordítva RAV, ROV gyök a régi írást jelenti. A régi időkben, az ősiségben a VARkocs, hajviselet beszédes hajtincsként, fonatként jegy volt az egyén hovatartozása, rangja és egyebek végett. Más volt egy rangos, más egy közembernél. Közember nem viselhetett hasonlót a rangos fő VARkocsához, mert megROVásban részesült. Ez később a fejfedőknél ugyanígy volt rangok szerint: kalpag, süveg stb.
Az RK hangcsoport – ARKO – jelen van a hajjal kapcsolatos szavakban. A hajzat a tARKÓnál ér véget. A szép hajfonat vagy a bARKÓ, a lófARKAs kötés kÉRKEdésre is okot adó. A fonott vARKOcs kibontva hURKÁs göndörítésűnek tűnik. A haj sERKEnve nő, és ezt azért hozom föl, mivel sERKEn a szorzati SER gyökre épülő szó, a SÉRÓ számlálhatatlan szorzatú SZŐR. A szőr pedig SŰRŰ haj, s hajból van a VARKOCS.
Az RK páros, mint R.K – K.R gyök: a RiK – KiR hangjai RIKkant, KIRívó jegyként azonosítja, akár a már említett VAR gyök. Tehát a VARKOCS beszélt a viselőjéről, annak egyéniségéről, és akár KIR, azaz ÚR minősítése is kiolvasható volt VARKOCSából. Ehhez csak az ókori falfestményeket, domborműveket kell megnézni, kiértékelni.
A K.CS – CS.K gyök: KoCS, KaCS, KeCS – CSöK, CSOK. A KOCS, a fonat hajlítottsága, KACSossága, a VARKOCS KECSes görbületeire, CSIGáira (kecs – csek, csik k > g, csig). KOCS – CSOK, a varKOCS lehet CSOKros, ugyanakkor a hajmennyiség CSÖKevényes végződése.
A VARKOCS a fej díszévé, CSOKRÁVÁ köthető.
VaRKoCS – CSoKRáVá hangváz: V-R-K-CS – CS-K-R-V.
A gondozatlan, kacsos, kócos VARKOCS KORCSVÁ avatja viselőjét.
VaRKoCS – KoRCSVá hangváz: V-R-K-CS – K-R-CS-V.
A rendszeresen befont VARKOCS kibontva CSAVARKÁS mintájú lesz.
VaRKoCS – CSaVaRKa hangváz: V-R-K-CS – CS-V-R-K.
Ha a szlovák VRKÔČ, VRKÔČIK nyomán ennyi névadó jellemzőre vonatkoztatást, magyarázatot tudnak adni a szerkesztők a szlovák nyelvből, akkor elhihető a szlovák eredet és kölcsönzés.
Az RK – KR kapcsolat: a vaRKocs csoKRosan kötött haj, amely kibontva maKRancosan ellenáll a fésűnek.
—————-
VACSORA – Esti étkezés. [bérnyelvész: szláv] A VACSORA szó a V.CS – CS.V gyökből indul: VaCS – CSeV.
A CSAládi VACSORA esti étkezés, és laza, ráérős, mesélő, regélő hangulatú: a napi események elCSEVerészése. A CSEVere – VECSere mély hangon VACSora. A VACSORÁnál beszélik, CSEVERÉszik meg a nap eseményeit, és a másnap terveit.
VaCSoRa –CSeVeRe hangváz: V-CS-R – CS-V-R.
A nap VESZTE, elESTE utáni napszak neve: ESTE, mert a nap elESTE után következik. A kisgyerek szerint ECSTE, ekkor van a napVECSte.
A CS hangcsoport – ACSO – jelen van a jelenségeket leíró szavakban: vACSOra, vECSErnye, alACSOny (napállás), lECSOrgó nap.
A CS.R – R.CS gyök: CSoR – ReCS, estefelé, vaCSORa idejére a nap ereje REStül, majd leCSORog a láthatáron, nemsokára CSOR, (ősnyelv: csor, kor = fekete) azaz KORom sötét lesz. A RÁCS gyök is tartalmaz sötét jelentést, kaRÁCSony éje az év leghosszabb éje, sötétje. A bogRÁCS külseje fekete. A fekete szín RUSnya, RUCSnya. A székely guRUCSa azaz kuruzslás is sötét tett.
Nap veszte, eleste után hűvös a levegő. VACSORA idejére RECSEVÉ lesz, azaz hideggé válik a levegő, télen fagyossá, RECSEgVE repedő jéggel. Ez előhoz egy ősi szót: RECSEVE.
VaCSoRa – ReCSeVE hangváz: V-CS-R – R-CS-V.
Erről még alább. Mivel a VAR – RAV gyök: beszéd = VARrog, valamint felROVás értelmű, így valószínű volt – az emlékezetes VACSORÁk kellemes eseményeinek mintegy elmében ROVÁSon tartását leíró szó – is az ősnyelvben: ROVACSA.
VaCSoRA – RoVaCSa hangváz: V-CS-R – R-V-CS.
Az R hangcsoport – ORA – jelen van a lecsOROgó nap, elfOROgó idő, az esti csevERÉszés, a leEREszkedő sötétség szavakban. A VACSORA a világosság VESZTE, a nap elESTE, a láthatáron leCSAVAROdása, napVESZTE, leCSORgása után, beszélgetéssel, CSEVERÉszéssel, kacifántos, CSAVAROs, CSAVARA viccekkel, tRACCSOlással, tRÉCSEléssel telik. Egy jó v/ESTEbéd CSAVAROdik VACSORAkor.
A VACSORA szóból módosult később a szláv VECSERA.
VaCSoRa – VeCSeRa hangváz: V-CS-R – V-CS-R.
A hosszú VACSORÁknak kellemes CSAVARAi vannak: ételekben, beszédben stb.
VaCSoRa – CSaVaRa hangváz: V-CS-R – CS-V-R.
A beszéd megnevezése RACSOVA, amely tRACCSOL alakra változott.
VaCSoRa – RaCSoVa hangváz: V-CS-R – R-CS-V.
Lehet próbálkozni bármelyik szláv nyelven a fentihez hasonló értelmi kapcsolatkereséssel a szláv vecsera szó kialakulásának lépcsőzetes felépítésével, változataival.
A VACSORA szó nyomán alakult ki templomi vecsernye megnevezése, hiszen a VACSORA a korábbi szó. Egyik szó sem szláv. A szláv nyelvek a magyar nyelvből módosították szlávosra a kifejezést.
Az RNY páros (náluk RN-re vált) jelenléte mutatja a valós eredetet. A vecsernye szóval összevetve még érthetőbb.
Leszögezhető: a VACSORA szó nem szláv eredetű.
A VACSORA idejére RECSEvé, hideggé, és CSORrá, sötétté válik a levegő. Ez előhoz egy ősi szót: RECSE = hideg. Ebből ered a román nyelvi RECE (recse) = hideg. Amikor RECSEG a hó, és a glECCSER is RECSElg- ropog.
A szláv nyelvekben a CSOR gyök a sötét, fekete színt jelentő: csornij, csernij, csernoj, čierny, černý szavaik egyik névadója is. a felsoroltak a nap leCSORgása nyomán előálló jelenségösszesség részei, mindannyi kötődik a VACSORA kifejezés szócsaládjához.
——————-
VECSERNYE – Délutáni, esti templomi ájtatosság. [bérnyelvész: szláv] A VECSERNYE szó a V.CS – CS.V gyökből indul: VeCS – CSeV.
Már az elején leszögezhető: a templomi VECSERNYE megnevezése nem szláv szóból ered, hanem fordítva: magyar szóból vették át a szlávok és módosult az ő nyelveiken.
A VECSERNYE teljesen magyar szó, az estéhez és beszédhez – csever, csevere, vecsere – kötődő. Az este a nap eleste, napVESZTE. Amint a szóVESZTEgetést FECSEgésnek, valami hanyag elVESZTÉsét, elVESZTEgetését, FECSÉRelésnek nevezik, úgy a napVESZTE is lehetett a kezdetekkor napVECSTE, VECSE, VECSERE.
A nap ereje ESTÉRe elERNYEd következik a láthatáron elESTE, ekkorra elVÁSik a nap, itt a VECSernye, VACSora ideje.
A CS hangcsoport – ECSE – értelemadó a fenti szavakban: vECSErnye, fECSEg, vACSOra. Ezekkel nem kívánom fECSEgéssé minősíteni a VECSERNYÉt, csak az estéhez és a beszédhez kötődését bizonyítani.
A CS.R – R.CS gyök: CSoR – ReCS, estefelé vaCSORa idejére a nap leCSORog a láthatáron és hamarosan sötét van. Nap eleste után restül, REStül az ereje, RECSEvé válik, hűvös lesz a levegő. Erről a vacsora címszónál.
Az RNY hangcsoport – ERNYE – a leáldozó naptól a vecsERNYE idejére már hosszú ÁRNYAt vetett a falu templomtORNYA, de az egész napi kemény munka, fáradtság ellenére, ERNYEdten, néha kORNYAdtan, ám mégis elmentek az emberek a vecsERNYÉre.
VECSERNYE után, hazafelé menet még megálltak egy kis CSEVERNYÉre az emberek.
VeCSeRNYe – CSeVeRNYe hangváz: V-CS-R-NY – CS-V-R-NY.
Hangváltások más esetekben is vannak. A VE gyök után következő hang, az SZ változik, például: elveSZTeget elkótyaveTYél. Ez esetben elveCSTeget. Bele kell mélyedni abba a gondolatba: vajon hogyan ejthették ki valaha. Ehhez a legnagyobb segítség, ha megvizsgáljuk egy kisgyerek beszédét. Minden szó eredetét, gyökeit a kisgyerek nyelvén keresztül lehet vizsgálni, mert ő az ösztöni kifejezéseket mondja. A kicsi azt mondja: eVEStettem, eVECStettem. Ő ’tudja’, mert neki be van írva!
A valamikori pásztor ínyencség a pásztor-emő – pasztráma, ma pecsenye. A veSZTe esetében az SZT páros vált CS hangra (vecse), a pasztrámánál szintén SZT > CS (paszt, peszt > pecs) peCSenyére, ami a szóban más hangmódosulást is magával von.
A VECSERE szó az estebédnek vacsora elnevezése után alakult ki, amely a meghitt esti családi CSEVERÉszést is magába foglalta. Erről a vacsora címszónál.
A szláv nyelvek csak átvették a magyar nyelvből, hiszen átfogó magyarázat csak magyarul adható mindkét szóra. Sajnos a CzF Szótár is idegennek írja, pedig ebben nincs igaza.
RNY – NYR kapcsolat: a vecseRNYe esti szertartás, amikor már eleRNYed a nap ereje, csak a toroNYRa vagy már oda sem süt a nap. Amikor a hosszú árNYRa jön a szürkület, majd az este.