VÁNDOR – Ide-oda költöző. Messziről jövő, messzire jutó. [német] A VÁNDOR V.N – N.V gyökkel indul: VáN – NáV. A tengeri VÁNdorok VÁNával KeNuval, azaz teKNővel NAVigáltak, mint NOÉ, NOVÉ ősük az Özönvízen. Nem német eredetű szó. Ezt az ND páros szavatolja, amely egyike a magyar nyelvben leggyakrabban előforduló kötött mássalhangzó-párosoknak. Főleg a helyváltoztatással, járással, VÁNDORlással kapcsolatos szavakban: andalog, bőrönd, bunda, indóház, indul, jövendő, kaland, kirándul, lendül, mendegél, vendég, zarándok és még mások. Az ND hangcsoport – ÁNDO – mozgást jelentő szavak változatai is igazolják ezt: a vÁNDOr ANDAlog, mENDEgél, bANDUkol, zarÁNDOkol stb. A D.R – R.D gyök: DoR – RoD a vánDOR hosszú RÓDalt DURumját, azaz útját RÓja, RÓDalja. A RÓDli is utat RÓDal a hóban. A D.R – R.D gyök hangulatkifejező is a magyar nyelvben. A vánDOR néha DERűs, máskor DÉR-DÚR hangulatban van. A DOR gyök vágy jelentést is hordozott az ősnyelvben. A vánDORt vágy hajtja valamely irányba. Téli időben hideg DÉRrel küzd. Ruhája DURva DARóc. Az örökös VÁNDORlás felemészti az ember, így akár egy nép érzelmi, erkölcsi tartalékait, tönkremehet, RONDÁVá válhat. VáNDoR – RoNDáVá hangváz: V-N-D-R – R-N-D-V. A CzF Szótár által felhozott utódnyelvi szavak hasonlósága is igazolja a szóalkotó elemek utódnyelvi szerepét. Íme: „[…] a német Wanderer, wandernd szókkal. A német wandern és wandeln gyakorlatos jelentésüek s az előbbit Adelung a v előtét elhagyásával az olasz andare és svéd andra, máskép szintén v-vel vandra (gehen) szókkal egyezteti. Heyse mindkettőt a wenden szóval hozza viszonyba, a mennyiben a want törzset (a régi felső-német wantal szóban) wenden’ szóval értelmezi.” Kiem. K.S. A kiemelésekkel a jelenlevő, elhazudhatatlan párosokat tüntettem fel. Az értelemadó hangcsoport a német WANDErer, olasz ANDAre, angol wANDErer és még más hasonló értelmű szavakban is jelen van, igazolásául a VÁNDOR szó ősnyelvi eredetének. ND – DN kapcsolat: a váNDor valószínűleg maraDNa talán, de engeDNie kell a kényszerítő körülményeknek.