Van, aki beszél magyarul, s van, aki ért is!

Egy szemléltetés:

Sebességváltás a gépkocsinál:

Levesszük a jobb lábat a gázpedálról*, ballal benyomjuk a tengelykapcsoló azaz kuplungpedált, és úgy váltunk sebességet.

Ezt minden vezető tudja.

Ám, aki ismeri szerkezeteit, azt is tudja, hogy ilyenkor lelassul a motorfordulat, a kuplung tapadókorongja leválik a lendkerékről, a motor főtengely és sebességváltó közti erőátvitel leáll, a váltószekrényben a csúszó-tengelyen, váltókar mozdulatra a villa félretol egy fogaskereket, és egy másik szinkronban forgó fogaskereket rátol a csoport-fogaskerékre. A kuplungpedál visszaengedésekor a tengelykapcsoló tapadókorongja megint összekapcsolja a motor főtengelyen levő lendkereket a váltóművel. Kész a sebességváltás.

A hozzáértő ennek minden rezzenését ismeri, szinte látja a fogaskerekeket, a villa mozdulatát, a csúszást, a kuplung tapadókorongját.

Aki csak vezet, annyit tud: jobb pedálról le a láb, bal pedált benyomni, a váltókart előre-hátra-oldalt, majd előre vagy hátratolni, -húzni…, bal pedálról le a láb, jobb pedál nyomható. Mehet!

Ennyi a különbség a csak beszélő, és a hozzáértő közt a magyar nyelv tekintetében!

Én és még néhányan, igyekszünk megismerni a nyelv váltószekrényét, elemeinek helyezkedését, fordulatainak árnyalatait.

Személyesen már két évtizede, és nem unalmas!
————-
*/ pedál – tapodó, taposó padló közelben