Részlet a bírálatból:
„Mesterkélt, öncélú gondolatakrobatikát gyakorló ember készíti. Tisztelem a személyt, mert ügyes agya van. Ilyen tornákra csakis a magyar nyelv kiváló művelője képes. Ám ez játék. – Aminek egy másik lapon lenne a helye, vagy deklaráltan el kellene különíteni a többi anyagtól. – Összefesti azt. A szóboncolás így lesz „TEJBETINTA”, s én szeretném a tejet inni, mert az arra való. A tintával meg kedvemre írni, mert az arra való.”
Tisztelt Uram!
Én is az Élet és Tudomány olvasója voltam, már amikor hozzájutottam. De akkor valósággal felfaltam az engem érdeklő részeket. Azóta azonban tágult a látókör, és rájöttem: a TUDOMÁNY NEM SZENT, csak egy annak beállított szent tehén! Egy jelentős része – kivéve a reáltudományokat – bizonyíthatatlan feltételezések hosszú sora, melyek elfogadásához több hit kell, mint a teremtéselmélethez. Nem tudom, mi az elképzelése Önnek a beszélt nyelvről? És azt sem tudom, hogyan, mi módon képzeli el Ön a nyelvelemzést. Azt írja Ön rólam: „Mesterkélt, öncélú gondolatakrobatikát gyakorló ember készíti.” A „mesterkélt öncélú”-ság a valóság elkendőzése volna, magyarán: önérdekű hazudozás. Nem akarom azt hinni, hogy ezzel vádolna, így meg sem sértődöm. Kezdjük az elején: Meghatározó alapgondolat, mely vezérfonal számomra:
Nem valós magyar nyelvkutatás az, mely kizárja az emberi érzékszerveket érő (kép, hang, illat, íz, érintés) hatásokra válaszul feltörő ösztöni hangok jelentőségét, az ösztöni hangfoszlányokból kialakuló ősgyököket, bővítményeiknek létét, s ezek értelemhordozó szerepét a szavakban.
Miből áll a beszélt nyelv? Hangokból. Mik a hangok? ÖSZTÖNÖS hangkibocsátó VÁLASZADÁS különböző (kép, hang, illat, íz, érintés) BEHATÁSOKRA, melyek az embert érhetik a mindennapok történései közepette. Ha egy falevelet megfúj a szél, milyen hangot ad ki? Sssssssss. Vagy Zzzzzzzz. Minek mondjuk ezt? SuSog, ZiZeg. Az S és Z hangok utánzása. De mit keres ott a szó végén a G? Az minősíti hanGGá, Mert mindenhol ott van, ahol valami zúG, búG, konG, csenG, zenG, bonG, mint a haranG. És ha elemezni akarom nyelvbonctanilag, nem kell hangokra bontanom? Persze, ha tudni akarom, mit akarnak mondani az egyes hangok? „Mesterkélt öncélú”-sággal!
Van két szó: csenG és csenD. Ugyanaz a gyök: csen. Mi a CSENG? A hangok összessége. Mi a CSEND? A hangok teljes hiánya! Pedig csak a szóvégi hang változik, a G és D. Mit jelenthetnek ezek a hangok? A G nem csak hangvonatkozású. Mert jelöli azt is, ami röGzítve, raGasztva, horGonyozva, Gátolva van, véGe, nem mozdul. Csak? Nem! Mert a G Gördül, Gurul, GuriGázik, foroG, pöröG, kerinG is. Hogyan? Azért, mert a G hang mindkét véglet kifejezésében jelen van.
S a D hang? A D hang ellentétek kifejező hangja. A D hang véD és váDol. Mindkét végleten jelen van értelemhordozóként. Ám tud még valamit! Bevág a közepébe, a vélemények sűrűjébe: De! Épp, mint a fűrész a tőke közepébe, és Deszkává szeleteli.
Vagy vegyük az R és T hangokat. Mit tud az R hang? Prrrrrrrr,.. pöRögni akár végtelenül. És a T? LepaTTan egy ponTba, melyet megjelöl. TéR – RéT. Mindkettő TeRüleT. A TéR lehet végtelen, mivel az R hang végtelenig ejthető hang, egyéni akarat szerint!
A RéT már nem! Miből gondolom? Mert a T hang zárja, mely lepaTTanó, és egy ponTban bejegyzi a haTárT. Valaha a székely birtoktörvény nyíl szerint osztotta a területeket. Kilőtték a nyilat, és ahol földet ért, addig terjedt a RéT . Nézze meg, mennyi T hang van ez utolsó mondatban. A RéT általában a láTóTávolságig tartott. Ezt nevezik TÁJnak is, belÁTJa a TÁJat. Mi a TÁJ? Amennyit a szem befog, azt mintegy kiVÁGja a TÉRből, addig tart a RÉT. A többi a végtelen TÉR(rrrrrrrrrr). A TÁJ = VÁG, ez ősmag-nyelvi jelentését igazolják az utódnyelvek. Románul TAIe (táje) = VÁG. Angolul TAIlor = szabó (aki vág). Kedves uram, nem öncélú „TEJBETINTA” ez, hanem NYELVBONCTAN. Ez ma még ismeretlen nyelvelemző módszer. A „tudományos nyelvészet” ma még nem fogadja el komoly nyelvkutatási módozatként. De ennek jövője van, mivel e módon bebizonyítható, hogy minden nyelv az ősmag-nyelvből ered, melynek egyedüli egyenes ágú örököse a mai magyar nyelv! Olvasson most bele néhány régebbi jegyzetembe, és értékelje át a fentiek fényében, s utána alkosson véleményt róla elfogulatlanul. Üdvözlettel K. S.