KONGRESSZUS – Nagyszámú meghívott részvevőnek nagyfontosságú kérdésekről tartott tanácskozása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A KONGRESSZUS szó a tömörülést is jelentő, körértelmű KON gyökkel indul. A KON K > G hangos váltással: GON. Ez az elme tömörített GONdjait is leírja.
A KONGRESSZUS GONdolatok cseréjének helye. Az NG páros a haNGértelem mellett a mozgást, esetenként csavaros mozgást leíró szavak értelemhordozója. A kongRESZ-szuson sok a RÉSZvevő, se SZERi se száma, tehát SZORzattal több mint más csoportos összejöveteleken. A megbeszélések is SZORzati fontosságúak, SZERét ejtik az alapvető érdemi, véGRehajtandó sürgető GONdok szeGRől véGRől megtárgyalásának. A GR páros az emelkedés kifejezője is (uGRás, GRádics). A KONGRESSZUSon olyan témákat KONGatnak meg, melyek messzire hatóak térben és időben, számSZERűen sokakat (szer – resz) érintenek, esetenként erős visszhaNGot kiváltóak. Az alábbi szavak a KONGRESSZUS lefolyása alatti események némely jellemzőit leírók: böngész, dereng, enged, fellengőz, feszeng, forrong, furfang, hajlong, hőzöng, ingerül, jajong, lázong, rajong, töpreng, verseng, zajong, zeng, zsibong, zsong és mások. Vagyis a szó magában rejti a vele kapcsolatos névadó jellemzőket, amelyek magyar fülnek érthető magyar kifejezések, s amelyekkel a címszó világosan, érthetően körülírható. KONSZERN – Olyan monopólium, amelyben a vállalatok jogilag önállóak, de pénzügyileg nem függetlenek. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A körértelmű KON gyök egy meghatározott KÖRt, csoportosulást, érdekközösséget jelöl. A konSZERn szó tartalmazza több vállalat jelenlétét a SZER szóban, mint többSZÖRös összetételűt. A SZER gyök értelmében még tartalmazza a CÉLt, melyért létrejött (sz > c és r > l), mivel minden SZERnek CÉLja van. Az NSZ páros szavaival alkotható a NáSZ. A KONSZERN különböző vállalatok összeházasítása. Tehát ez is ősmag-nyelvi elemekből álló szó, bizonyítékaként annak, hogy az utódnyelvek nem hozhatnak létre szavakat önállóan csak az ősmag-nyelvi ősgyökökből, gyökszavakból. KOOPTÁL – (Választott szervbe) új tagként bevon valakit. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A KOOPTÁL tengelyében a PT páros és a vele létrejövő OPTÁ értelemadó hangnyaláb ősmag-nyelvi eredetűként azonosítja a szót, mely később az átvevő latin nyelvben módosult annak hangzástörvényei szerint. E hangnyaláb a feszesség, rend, illeszkedés értelmét viszi be a szóba. Jelen esetben bizonyos rendbe illeszkedés értelmű. Hasonló a mondanivalója a kAPTÁr, nAPTÁr és más szavakban, ahol szintén rend és illeszkedés értelműek. A P.T – T.P gyök a PóTol, TaPad szavakban szintén illeszkedésről beszél.
KOPERTA – (Levél)boríték. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] E szó így biztosan nem magyar hangzású. De figyeljük meg alkotó elemeire bontva: KO-PE-R-TA – TA-KO-PE-R. Ha P hangot a zöngés párja, a B váltja, akkor TA-KO-BE-R – BE-TA-KO-R. Vagyis: BETAKAR/ó. De vihetjük tovább a KOPER – KÓBER, azaz KÓBOR – BORíTÓ – BORÍTÉK alakig. Semmije nincs a latin nyelvnek, ami nem az ősmag-nyelvből származna.