VAJDA – Kelet- és Dél-Európában némely tartomány fejedelme. [szláv] A VAJDA a V.J – J.V gyökből indul: VaJ – JaV. Az ősi magyar nyelvben olyannak adtak VAJ gyökből induló nevet, akiben származásából eredően kiVÁló sarJAt sejtettek. Akitől népük JAVát VÁrták. Így kapott FAJSZ nevet Árpád fia. Géza VAJK nevet adott fiának (v > f rokonhangok). Tehát a VAJ, FAJ gyök, névalap. Így a VAJda szó magyar eredete nem kétséges. A VAJDA szóban jelen van a DA gyök (da – ad). A VAJDA – a név értelme szerint oDA kellett ADJA/v magát, életét népéért. ÁrpÁD ÁDta is életét népe JAVáért. A VAJDA és a FEJeDElem azonos értelmű, épp mint a VAJK és FAJSZ nevek. A VAJDA – FEJDE – FEJED szóváz V-JD vagy F-JD, F-J-D. A VAJDA – FEJDE oly ELEMek, akik népük vezetésével bízattak meg. A FEJ gyök FŐt, FElemeltet, FŐséget jelent. Ám van ennek egy mélyebb értelme is: VAJDA, használd a FEJED, legyél bölcs ELEM, aki ADJA magát népe JAVára! Vagy népének AD JAVára (adjav – vajda). Ez így valaha az ősiségben, talán még a sátorapák fősége idejében fogalmazódhatott meg. A VAJDA kifejezés talán a régebbi, még az egynyelvűség idejéből! A JD hangcsoport – AJDA – néhány szóban mutatja, hogy az őszinte, népéért élő, vele együtt érző vAJDA, fEJDElem már a hAJDAni időkben népe fÁJDAlmait viselte, és tulAJDOn életét sem kímélte, ha JAVukra tehetett. A J.D – D.J gyök: JaD – DaJ azt mutatja, hogy jó eredmény sarJAD, az okos, jóindulatú vezetés nyomán. A DAJka szó a szerető gondoskodást jelenti. Ez volna a minta. A CzF Szótár ezt írja: „Latinosan: vajvoda. Igy neveztettek hajdan Moldva és Oláhország fejedelmei, […] Hajdani Lengyelországban így nevezték a tartományi főnököket. Vajda nevet viseltek Erdélyország kormányzói is. […] Ezen szó, amint kész szerkezetében előttünk áll, alkalmasint szláv csinálmányu, mert tulajdonképen vojvoda am. hadvezér, harczvezér t. i. boj, vojna am. harcz, háború (magyarul baj szintén azt is teszi, viadal); továbbá voják, bojár (bajár) am. katona; vodim, vedem pedig am. vezetem, vezérlem.” Kiem. K.S. Sajnos, a gyökelmélet elkötelezett hívei – Czuczor, Fogarasi – nem mélyedtek bele a gyökök elemzésébe. A VAJd – FEJd azonosságot már fent említettem. A szláv BOJ a magyar BAJ, a VOJna a VIJadal (viadal) módosulata. A BOJár, VOJák ezekhez kapcsolódik. A VODim, VEDem, a víz hasonlata. A VÁD, azaz meder által VEZetett VÍZ, amelynek egyik ősi neve a többi kb. tíz név mellett: VAD, VED. A VODim, VEDem annyi, mint VÍZként a VÁDban, mederben VEZetem.
A VAJDA szó sem szláv eredetű. A szlávok később átvették a magyar nyelvből. Olyan, mint a KENéz – KENde, vagy BOJ, VOJna, VOJnik – BAJ, VIAdal, BAJvívó, BAJnok, továbbá VODim, VEDem – VÁDban VEZetett VÍZ módosulatai. Bizonyíték a magyar eredetre, hogy az itt említett gyökök a magyar nyelvben kiterjedt szóbokorral rendelkeznek és széles értelmi kapcsolatrendszerük van a bővítményeik nyomán. Ezt semelyik utódnyelv nem tudja felsorakoztatni, következésképpen nem tudja bizonyítani eredetüket a saját nyelvében.