Lám, mennyi szót összelopkodtunk, Glatz úr! Ettől görcsöt kapok a sok hazugsága miatt.
VÁG – Szilárd anyagot éles eszközzel több részre választ. [MÉKSZ: finnugor] A VÁG a VÁ ősgyökre épülő szó – VÁlaszt.
A G hang a szétVÁlás pontját jelöli (akár az összeillesztésnél a találkozás pontját – ragad, heged). A VÁG gyök igekötővel változatos értelmi kört ír le. Például darabol: összeVÁG, szétVÁG, több darab lesz. Ha elVÁG egy szálat, akkor is. De ha az útját VÁGják el, még lehet folytatás. A felVÁGottból beVÁG egy falatot, s utána egy pohár vizet. A lovon ülő VÁGtat, miközben átVÁG a mezőn. A huszár addig VAGdalkozik, ameddig kiVÁGja magát. Akinek van egy terve és bátorsága, az beleVÁG, ha viszont nem mennek jól az ügyei kiVÁGja magát a bajból. A színész beVÁGja a szöveget. Aki tud egy nyelvet, az VÁGja. Ha szép a lány, felVÁG vele, mivel sok legény VÁGódik neki. Van olyan, akit a kiVÁGódó kapu állonVÁG. Az állatot leVÁGják, és a székben kiVÁGják. De kiVÁGják a részeget is a kocsmából, nyakonVÁGják, majd odaVÁGják a falhoz. Az utat is VÁGják, esetenként hegyoldalba, s miatta kiVÁGják az erdő fáit. A VÁGányt is így fektetik, amelyiken a VAGon fut. A VAGány menő gyerek. A VAGabund is sok utat összejár. A VAGon is, de a WAGner is innen van, mivel ő az utat VÁGó WAGent, szekeret, kereket készíti.
Még lehet folytatni.