VÁG – Szilárd anyagot éles eszközzel több részre választ. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A VÁG a V.G – G.V gyök: VáG – GáV (g > k: kav).
A VÁGással szétVÁlaszt. A G hang a szétVÁlás pontját jelöli (akár az összeillesztésnél a találkozás pontját – ragad, heged). A VÁG gyök igekötővel változatos értelmi kört ír le. Például darabol: összeVÁG, szétVÁG, több darab lesz, amelyek KAVarhatók. ElVÁG egy szálat, akkor is több darab lesz. De ha az útját elVÁGják, még lehet folytatás. A felVÁGottból beVÁG egy falatot, s utána egy pohár vizet. A lovon ülő VÁGtat, miközben átVÁG a mezőn. A huszár addig VAGdalkozik, ameddig kiVÁGja magát. Akinek van egy terve és bátorsága, az beleVÁG, ha viszont nem mennek jól az ügyei kiVÁGja magát a bajból. A színész beVÁGja a szöveget. Aki tud egy nyelvet, az VÁGja. Ha szép a lány, felVÁG vele, mivel sok legény VÁGódik neki.
Van olyan, akit a kiVÁGódó kapu állonVÁG.
Az állatot leVÁGják, és a székben kiVÁGják. De kiVÁGják a részeget is a kocsmából, nyakonVÁGják, majd odaVÁGják a falhoz. Az utat is VÁGják, esetenként hegyoldalba, s miatta kiVÁGják az erdő fáit. A VÁGányt is így fektetik. A VAGány, menő gyerek. A VAGabund is sok utat összejár, a VAGon is. A WAGner is innen van, mivel ő az utat VÁGó WAGent, szekeret, kereket készíti. Még lehet folytatni.
VAGON – Vasúti kocsi. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: angol < holland] A VAGON szó alapja a V.G – G.V gyök: VaG – GaV (g > k: kav). Kezdjük azzal, hogy az út valaha a VÁJt, VÁGott nevet is viselte. Már az első kerék is nyomot VÁGott, VÁJt a talajba. A VAGON szó VAG gyöke a fent említett járással való kapcsolata értelmében van jelen. A VAGON a VÁGon, azaz (vas)ÚTon, VÁGÁNYon jár. A német Wagen, Wagner ugyanazt a gyököt használja. Mindannyi a VÁG gyökből. Fent már említettem: a VÁG gyöknek van a járással, úttal is kapcsolata. A G hang a gördülékenység. A G hangcsoport – AGO – jellemzőket leíró: a vAGOn vÁGÓdik vÉGIg a vÁGÁnyon.
A magyar nyelvben a VÁG, szel igék valaminek a darabolását leírók, de igekötővel megváltoztatható a mondanivalójuk. Például: átVÁG a mezőn, nekiVÁG az útnak. Tehát a VÁG ily értelemben az egyik alapja a Wagen, vágen, VAGON szónak. Meglehet, hogy az avarok (bavar, bajor) használták az ezen a névadó jellemzőn át kialakult VAGON, VAGEN szót ilyen alakban, amint a csavargó (jövő-menő) VAGány, a VAGabundus is ugyan ilyen gyökből kiinduló szó. De a vasúti VÁGány is átVÁG a mezőn, völgyön, folyón, réten. Összegezve: a VAGON szó egészében magyar elemekből álló kifejezés, amelyet a németalföldi nyelvek egymástól megörököltek. A másik a BOG, a bognár tőszava. A B > V válthatóság közismert. Az ősmag(yar)-nyelvi BOG, bognár, (kerekes, kocsi készítő) felé is visszavezethető. Székelyföldön van egy ilyen ősi kifejezés: BÓGENyez, azaz ide-oda jár. Erről még a bognár címszónál.