VÁG – Szilárd anyagot éles eszközzel több részre választ. [bérnyelvész: finnugor]
A VÁG a V.G – G.V gyök: VáG – GáV (g > k: kav), VÁGással szétVÁlaszt.
A G hang a szétVÁlás pontját jelöli (akár az összeillesztésnél a találkozás pontját – ragad, heged). Ahol elVÁGják, ott a VÉGe.
A VÁG gyök igekötőkkel változatos értelmi kört jár be.
Például: darabol, összeVÁG, szétVÁG, több darab lesz. Ha elVÁG egy szálat, akkor is. A szétVÁGottak KAVarhatók. Ha az útját elVÁGják, még lehet folytatás.
A mozgás, menés leírására oly sok változat van, hogy a finnugor eredetet erőltető nyelvészt menten megüti guta miatta: elVÁGtat, felVÁGtat, odaVÁGtat, kiVÁGtat, beVÁGtat, átVÁGtat és még több tíz. VÁGtat, aki lóval úton van, régiesen: átVÁGtatván akadályokon VÁGtatándok tovább. Valaha a loVAG is VÁGtatott, VÁGtatándva jövendének a loVAGok, átVÁGván hegyen-völgyön. Lóhalálában VÁGtat, átVÁGandván erdőn-mezőn. Lehet folytatni.
Ha siet, VÁGódik valahová. Tehát a VÁGódás, haladás jelentésű. Aki még az úton is átVÁG, az elVÁGhatja valaki útját (gyalogátkelő), azaz annak kis időre VÉGe, le kell állnia a haladásban, míg az úton átVÁGó VÁGódó áthalad.
A VÁG folyó is utat VÁGott magának és azon VÁGódik tovább.
A huszár addig VAGdalkozik, ameddig kiVÁGja magát. Vagy kiVÁGandván kiVÁGandja magát.
A felVÁGottból beVÁG egy falatot, s utána beVÁG egy pohár vizet. Akinek van egy terve és bátorsága, az beleVÁG, ha viszont nem mennek jól az ügyei kiVÁGja magát a bajból.
Aki tud egy nyelvet, az VÁGja. A színész VÁGja a szöveget. Aki VÁGja a szöveget, beszél. Aki beszél: KAVar, GAVar, némely szláv utódnyelvben GAVarit = beszél.
Ha szép a lány, felVÁG vele, mivel sok legény VÁGódik neki.
Van olyan, akit a kiVÁGódó kapu állonVÁG.
Az állatot leVÁGják, és a székben kiVÁGják.
De kiVÁGják a részeget is a kocsmából, nyakonVÁGják, majd odaVÁGják a falhoz.
A tényleges utat VÁGták, esetenként a hegyoldalba, vagy az erdő fáit VÁGták ki, hogy utat, azaz VÁGot VÁGjanak rajta át, amelyen átVÁGhatnak az erdőn.
A vasúti VÁGányt is így fektetik, mindent kiVÁGva annak útjából.
Vagy patak által VÁGott mederben vezetett út. A rónán nyomot VÁG a kerék, s a következő is arra megy, így véglegesen VÁG, azaz út lesz azon a vonalon.
Minden VÁGnak, azaz útnak VÉGe van valahol. A párhuzamos utak, VÁGok a VÉGtelenben találkoznak.
A hegyre fel kanyaros utat VÁGtak. A többszörösen kanyarodó, sirülő, serülő emelkedőt penderülőnek nevezték. Ha többször penderült – mondjuk hétSZER PENDERült –, azt idővel SZERPENDERnek nevezték. Ezt a latin nyelv SZERPENTINre módosította, torzította.
Az észak-germán nyelvekben VAG, VÄG = út.
A nagymenőt VAGánynak mondják, ő a menő, mindenhol jól beVÁGódó gyerek.
A VAGabund is sok utat összejár.
A VAGon a VÁGányon VÁGtat. A WAGner is magyar nyelvből eredő, mivel ő az úton VÁGódó, kerekeivel talajba VÁGó WAGent, szekeret, kereket készíti, valaha VAGnár, BOGnár, aki az erdőben VÁGott, göcsös, lőcsös, horgas BOGos fából készített szekeret, kocsit, s amellyel lehetett BÓGenyezni, VÁGódni, VÁGtatni bármerre.
Még lehet folytatni a többi finnugor nyelven is, ha már – a bérnyelvészet szerint – tőlük ered.