VAD – Természeti környezetben élő, nem gondozott, nem háziasított, nem nemesített állat, növény. Könnyen feldühödő állat. Indulatos, durva személy. [A MÉKSZ szerint: finnugor] A VAD szó, a VÁDjában, azaz MEDrében fékezhetetlenül, megzabolázhatatlanul rohanó patak (pat – vad, p > v, t > d), folyó nyomán kialakult szó. Innen ered a székelyföldi duVAD szó, mely dús és VAD zúduló víztömeg mozgását jelenti, abból ihletődött.
VÁD – Ama állítás, vagy azt állítani, hogy valaki tiltott, jogtalan, gonosz dolgot művelt, cselekedett. [A MÉKSZ szerint: szláv] A VÁD szó alapjában véve vizet, vizes árkot jelent, így a VÁDOL szó igazi jelentése szembeöntés vagy bemártás is lehet. Van is oly szójárás, például Erdővidéken, ha valakit VÁDOLnak: „belemártották valamibe, vagy rádobták a vizes lepedőt, elÁZTATták”. A VÁD, VÁDOL szó eredete a Vízözönre vezethető vissza. Isten a bűnökkel VÁDolt emberi világot VÁDdal, azaz VÍZzel borította el.
VÉD – Valakit, valamit fenyegető veszélyt, támadást, károsodást elhárítani igyekezik. [A MÉKSZ szerint: finnugor] A VÉD szó teljes megértéséhez a VÍZ fogalmi körében kell keresni a kulcsot, akárcsak a VÁD esetében. A dák VÉDvárakat a DAVa, DEVa névvel illették (Ziridava, Tamaszidava stb.), és mára már közismert: a dákok a magyar nyelvhez közeli nyelvet beszéltek. Minden vár fő szükséglete a víz volt. Akár VÉDelmi árokként, akár az őrség vízellátása végett. Másik szempontból: a VÁD is kötődik a vízhez. A VÁDOL szó folyót átgázol értelmű is. Lásd a vád, vádol címszavaknál. A régmúlt időkben a vízzel szentelést, vízbemerítést VÉDelem végett gyakorolták, amolyan beaVATás (d > t) oly körbe, ahol a VÉDelem biztosított. A V és a D hangoknak jelentős szerepük van a VÁD, VÉDelem, de víz megnevezésében is. (Idegen nyelvekben is jelen vannak a vizet jelentő ősmag-nyelvi gyökök. Például, lett nyelven a víz – üdens, dánul vand, litvánul vanduo, ez utóbbi kettő – gondolom – a folyó vándorló tulajdonságát is jelenti.) Már említettem az északi népek nevében is jelen van a víz: svéd (véd, vád, veder), dán (nad, nedű), norvég (g > d véd, ved), mivel valaha a népek megnevezése még az ősmag(yar)-nyelvi gyökszavakon adatott.
VÍZ – A Föld nagy részét borító, az élethez nélkülözhetetlen, színtelen, szagtalan, íztelen folyadék. Ennek bármely halmazállapotú változata. [A MÉKSZ szerint: finnugor] A VÍZ oly elem, mely a levegő után a legfontosabb az élőlénynek.
VÍZ – A Föld nagy részét borító, az élethez nélkülözhetetlen, színtelen, szagtalan, íztelen folyadék. Ennek bármely halmazállapotú változata. [A MÉKSZ szerint: finnugor] A VÍZ oly elem, mely a levegő után a legfontosabb az élőlénynek. Épp ezért rengeteg neve van. Csak a neveket sorolom föl, a jellemzőkről, melyeket a nevek takarnak, a Kötött mássalhangzó-párosok című könyvemben olvashatnak a weboldalon vagy a www.magtudin.org honlapokon.
Íme a NEDŰ, PÜ, UD, ÜD, ID, NA, VAND, VAD, VED, VOD, MED, LÉ, UND, ZSIL, ZSIND nevek, amelyekre eddig rábukkantam, és amelyek fellelhetők az utódnyelvekben. Egyikben sincs jelen a VÍZ, ZIVatar, Zápor z hangja. A VÍZ megnevezés talán az özönVÍZ után jelent meg, de mindenképp a nyelvrobbanás előtt, ősmag(yar)-nyelven. A CzF Szótár leírása a vízről: „A ,víz’ szónak ős régisége kitűnik onnan, hogy különnemű nyelvcsaládokban rokon, még pedig többnyire ajak- és foghangokkal fordul elé; t. i. Budenz J. szerént finn nyelven; vete (nominativ: vesi), észt ny. vesi, lív […] vogul ny. vit, ut’, ujt’, déli vogul ny. ujt’, votják ny. vu, mordvin ny. ved’, ved, erza-mordvin ny. ved, väd’, vetsa, vetsana (= híg), cseremisz ny. vüt, hegyi cseremisz ny. vit, vid, vüdän. (Ezek közől közelebbről több egyezik a magyar ned v. med, gyökkel, nedv, nedves v. medves szókban). Továbbá góth nyelven: vato, norvég ny. vas, vatn, svéd ny. vatten, izland ny. vats, vat, vaten, angolszász ny. waet, waes stb. […] A német Wasser, angol water […] Ide tartozik még a v ajakhang elhagyásával a mongol uszun v. uszu, (mely a Budenz J. érintette vogul ut, ujt, ujt’ szókhoz is közel áll) és a török-tatár szu. Különösen a mongolban találjuk ezen kifejezéseket is: uszun üker vízi ökör azaz bivaly, uszunu tekerme, vízi malom, uszunu gharoma, vízcsatorna, vízvezeték, uszunu czorgho vízi cső, csatorna, uszutu mn. vízi (aquatique), vizű, pl. czükűn uszutu csekély (v. kevés) vizű, uszuda-khu, vizesed-ni […]”