ÜVEG – Homok, mészkő, szóda megolvasztott keverékéből gyártott rideg, kemény, átlátszó anyag. [? alán] Az ÜVEG régies nevében a H hangnak kellett elől lennie: HÜVEG, HÉVEG, mivel az ÜVEG HŐ alkalmazásával, ÉGEtéssel készül. Tehát a valós gyök: H.V – V.H: HüV – VuH. (v > f: fúh) Az Ü hang a tükörnél az eltűnik, előtűnik értelmet képviselte. Az ÜVEG – GEVÜ fordítás is a HEVÜlést juttatja eszünkbe. A V hang az ellentétek és bizonytalanság hangja. A V hangcsoport – ÜVE – az ÜVEg gyártásáról: hEVÍtve, „többé, kEVÉsbé törékeny […] tűzben folyÓVÁ tett kOVAföldből stb. alakítanak.” (CzF). A V és G hangok a szóban a két VéGlet megjelenítői: sziklakemény, de rendkívül törékeny, s törötten VáG. A másik a VíG, VíGság, ViláGos, ViláGosság. Mivel az első házakon a sátorhoz hasonlóan a tetején volt az ok, a nyílás, amelyen bejött a ViláGosság, látszott az ÉG. A kunyhók falaira, ha volt mód ÉVEGet tenni, azon át is bejött a ViláGosság, és látszott az ÉG. Az ősmag(yar)-nyelven törékeny sziklának, de mivel apró darabokra törik, így az oSZTást, oSZTódást jelentő SZT párossal sztiklának vagy osztiklának is nevezték. Ez az utódnyelvi szavakból következtethető így. A sztikla SZT, KL párosa, esetenként K > G váltással GL, jelen van az: angol, norvég glass, fehérorosz, ukrán skla, bolgár stukla, cseh, szlovák sklo, dán, holland, svéd glas, észt klaas, horvát, makedón, szerb staklo, ír gloine, izlandi gler, lengyel szklo, lett stikla, litván stiklas, német Glas, orosz stekla, román sticla, szlovén steklo szavakban. A CzF Szótár még hoz fel példákat: „Tájkiejtéssel: öveg, túl a Dunán némely vidékeken öszszehúzva: őg, s a székelyeknél: éveg. […] Rokonítható a mongol üngge szóval, mely am. szín (couleur); honnan ünggetü v. ünggetei am. színes, ünggele-kű színel-ni, fényesít-ni (donner une couleur, polir, rendre luisant stb.) Lugossy József az ,ég’ igével hozza viszonyba.” Kiem. K.S. A gyökegyezések, a sok hasonló kifejezés is az egynyelvűségből való eredetet igazolja, hiszen ezeket a megnevezéseket csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvén, a mai magyar nyelven lehet megmagyarázni, és azt is igazolja, hogy az ÜVEGet a nyelvrobbanás előtt már ismerték az emberek.
ÜVÖLT – (Állat) erős, kellemetlen, mély, elnyújtott hangot hallat. (Ember) fülsértően erős, tagolatlan, elnyújtott hangot hallat. Nagyon hangosan kiabál. [hangutánzó] Az ÜVÖLT szó a kezdetekkor S hanggal kezdődhetett, mivel az S.V – V.S gyök: SüV – ViS sajátosságait mutatja. A V hangcsoport – ÜVÖ – szél, légáramlat hangját utánozza. Ilyen a fUVAllat is, viszont az ÜVÖltöző sÜVÖltve, sIVÍtva ejti ki a szAVAkat.
Az LT hangcsoport – ÖLTŐ – mutatja, hogy a üvÖLTÖzés, kiÁLTOzás nem a művELT ember jellemzője, és ezÁLTAl mÉLTAtlanná válik.
ÜZEN – Közvetítővel közöl, tudat valamit. [?] Az ÜZEN szó szelídebb, mint az űz, bár lehet úgy is érteni, hogy az ÜZENet, simán (net) ŰZött, vagyis valaki által küldött szó a címzett irányába. Ha kedves személynek küldik vagy kedves személytől jön, akkor az üZENEtnek kellemes ZENÉje, ZÖNgéje van. A Z hangcsoport – ÜZE – szavakba épülve jellemzőket villant fel: aki ÜZEn, IZgő-mozgó küldönc által ÍZIben küld szót AZÉrt, mert AZOnnal tudatni akar valamit. A szerelmes ÜZEnetnek tÜZE van. Régiesen, s tájszólásként ma is, néhol IZEn. Az ÜZEnetnek, IZEnetnek ÍZE, esetleg „bŰZE” is van.