Az egyetlen beszélt nyelv osztódására a nyelv Teremtője adta meg jelt Bábelben. Az ok: az emberi engedetlenség. A nyelv osztódása a fénytöréshez hasonló elven indult. Előbb három fő ág, majd azok árnyalatai.
Utódnyelvi szavak kialakulásának több feltétele volt. Ősnyelven, létfeltételi fontosságból több megnevezést kapott: levegő, víz, élőhely, születési kötődés: tanya, anya, szeretett lények, akiktől vérvonala indul: párja, apró sarjai, kedveskedő jelzők, jellemzők bő változatai. Nemiség, szaporodás jelenségeihez kötődő megnevezések. A földhöz kötött ember képzeletét felcsigázza a madarak könnyed röpte, ezért is volt tízféle nevük. Légköri jelenségek: viharok stb. Az egyént körülvevő természeti szépségek. Léthez kötődő esemény, jelenség, anyag, tárgy, szintén több nevet kapott.
Kétezer éven át a beszélt egyetlen nyelvnek rengeteg tájszólása alakult ki. Erre példák a mostani tájnyelvi szavak. Utódnyelvi szavakról – gyökelemzéssel, a magyar nyelv szavaival összevetve vizsgálva – kiderül: a latin, germán, angolszász, szláv és többi nyelvek szavai is az egyetlen ősnyelvből erednek, amelynek egyenes ágán megmaradt a mai magyar nyelv. Sok szó gyökelemzése nyomán – amelyeket idegenből eredeztet a bérnyelvészet – rájöhetünk, hogy mindannyi az ősnyelvből ered. Oly szavak is, amelyekre büszkén vágják rá, hogy szláv szavak. Elemzéskor előjönnek eredeti alakjukban, s simán illeszkednek a magyar nyelvbe, mint Liszt, Bartók harmóniái a magyar népzenébe.
Helyzeti előnye e bérnyelvészetnek: náluk a pénz, akadémiai hatalom. Ennyi! Nem vállalják a vitát, mert a vitázó fél – szerintük délibábos zugnyelvész – rangon aluli! Nekem is ez a véleményem… róluk! Ismerve a teremtés nyelvének önmagában hordozott egyedül való, utolérhetetlen, időtálló, kincsnek minősülő értékeit, e nyelv magas rangjához nem illő, lealázó lenne, nagyképű, gőgös, fennhéjázó, párbajképtelen bérnyelvészekkel vitázni.
Hogyan alakultak ki az utódnyelvi változatok?
A teremtés nyelvének minden lényre, tárgyra, fogalomra több kifejezése volt a jellemzők alapján. Minden olyan lény, esemény, életjelenség, anyag, tárgy, amely az emberi élettérhez, létfenntartáshoz szorosan kötődött, vagy ami rendkívül hatott az emberi képzelőerőre – hangok rugalmasságát, fordíthatóságát kihasználva – több megnevezést kapott. Tájnyelveken más jellemzők szerint adtak nevet ugyanannak. Így: nőnek, gyermeknek, víznek, levegőnek, madárnak, mozgásnak, látásnak, beszédnek és sok másnak temérdek megnevezése. Minden lénynek, tárgynak, jelenségnek, cselekménynek stb. több jellemzője volt, van. Egyik ily szemszögből, a másik más szemszögből, harmadik szintén más szemszögből figyelte meg. Egyikre egy jellemző, másikra más, harmadikra más jellemző hatott, s különböző megnevezések születtek. Az utódnyelvek megörökölték, hangzástörvényeik, nyelvi szabályaik szerint módosult.
De nem tudják: miért az a neve, mit mondott a szó eredetileg?
HAGYMA, HAJMA – neve magyarul beszédes: GYUHÁM, belsőm ehető. Ehhez úgy férsz hozzá, ha leveszed a HÉJAM, HAJAM. HAJA, HÉJA, MAnkálás (evés) előtt eltávolítandó. Étrendedből ki ne HAGYj MA és holnap se! MÁ HOGY-ne, nem HAGYOM ám, EGYEM, HA jó! A magyar nyelvben ez a megnevezés maradt meg.
HaGYMa – GYuHáM – HaGYoM – eGYeM Ha hangváz: H-GY-M – GY-H-M – H-GY-M – GY-M-H
CSÍPŐ – e neve is volt a hagymának. A latin CEPE, lánynyelveiben: olasz CIPOLLE, spanyol CEBOLLAS, román CEAPA (csápa).
Továbbá: albán QEPË, finn SIPULIT, cseh CIBULE alakban él.
LUKAS – név a szára, szétbontott HAJak belső ürege végett. Ez: orosz, fehérorosz, szerb nyelveken: ЛУК (luk).
FOKHAGYMA – apró FOKokból CIKákból áll. Ez maradt a magyar nyelvben. A fokHAJma is CSÍPŐ.
ÜSTÖLŐ – fő jellemzője. Csípőssége ÜSTÖLÉst kiHAJtja a belekből kórokozókat, a kórra HAJló HAJlamot, SÜrgősen, TÜSTénT! E név SÜRgeTŐ gyorsaság értelmű. Románul az ÜSTÖLŐ szó, USTUROI alakban él, és csípőst is jelent.
üSTöLő – uSTuRoi hangváz: S-T-L – S-T-R.
A román nyelvnek nincsenek Ü, Ö hangjai.
CSALÁN, CSIHÁNY – szép zöld dús leveleivel CSALÓN hívogat, majd ÁRTÓ módon megcsíp, és az ÉRZÉKEny bőrön égésnyom marad, mintha tűz – KOP – POK marta volna. Székelyül: CSIHÁNY CSÍpés után kiHÁNYja magát a bőrön sok hólyag, s egy HOPRA eNYHítésre várt. Ilyenkor SÜRÖGŐN forog, hogy enyhítsen fájdalmán.
Ősnyelven nevezték: ÁRTÓK, ÉRZIK, KOPRÓV (tűz, éget), SÜRGŐN is. A kötött mássalhangzó-párosok útmutatók: áRTó hatást RT páros, éRZékenységet RZ páros mutatja.
Latin URTICA, francia ORTIE (áRTó),
román URZICA (éRZő),
cseh KOPŘIVA,
lengyel POKRZYWA (PöRzs),
török ISIRGAN (SüRG) megnevezések.
KOP – POK gyök tűz jelentésű. A kopRIVA: tüzesen – KOP – RÓVA, sírva, RÍVA égette a bőrt. A török iSiRGaN szó a SÜRGŐN-forgó utóhatás. Az olvasztó KÚPkemence, PIKírt, PÉK, POKol, égő jelentésű.
Az említett nyelvek beszélői nem tudják, miért ez a neve?
SZIGORÚ – Rubik-kockásan, hangonként átforgatva, érdekes kavarodásában: SZ-I-G-O-R-Ú –> R-I-G-U-R-O-SZ. Ami SZIGORÚ, RÉGULÁS. Így lett RIGUROSZ. Átfordítva: SZORUGIR, még hoz jellemzőt: SZIGORÚság SZOROs, SZORUlt helyzetet teremt. GERinc, GIRinc kell a RÉGula SZERint. A SZORos RÉGula, egyenes GERincet nevel. A teremtés ősnyelve becsületre tanít! Szerb-horvátul: STROGO, angolul STRICT, németül STRIKT.
SZiGoRú – RiGuRoSZ – RéGuLáS hangváz: SZ-G-R – R-G-R-SZ – R-G-L-S
REPESŐ – a madár főjellemzője: szárnyaival REPESŐ, levegőt SEPERŐ, ősgyökei átforgatva: RE-PE-SŐ, SE-PE-RŐ. A RE-PESŐ első ősgyöke: RE a szó végére kerül: RE-PESŐ > PESŐ-RE. A latin nem, de leánynyelvei megtartották az ősnyelvi alakot: PE-SŐ-RE. Portugál PÁ-SSA-RO, galíciai PA-XA-RO, román PA-SĂ-RE, spanyol PA-JA-RO.
RePeSő – SePeRő – PeSőRe – PaSaRe – PaSSaRo hangváz: R-P-S – S-P-R – P-S-R – P-S-R – P-S-R
ÖKONÓMIA – ógörög eredetűnek tartják. Nem tűnik magyar nyelvhez kötődőnek. De teljesen megfordítva, és szóalkotó hangvázát nézzük, világossá válik az eredet. Jelentése: gazdasági élet, gazdálkodás. A szó hangváza: öKoNóMia – K-N-M, ha megfordítjuk: öKoNóM > MoNóKö, MoNóKö – M-N-K. Az EKONÓMia, ÖKONÓMia alapja a kéz, MuNa MoNóKolása, MuNKavégzése. Gazdálkodás alapja: MUNKA. Ez mindkét változatban jelen volt ősnyelven.
Az ógörög nyelv fordított változatot örökölte. A KeMéNY MuNKát végzőt MoKáNYnak nevezték. Ma egyes vidékeken a MaNYóKálás jelent aprólékos kéziMuNKát, MoNYóKolás pedig félresikerült, selejtes MuNKát:
Japán KIMONÓ ruha, amely köznapi munkaruha viselet volt kezdetben. MONO = dolog. KIru = visel. Vagyis a KIMONÓ = MUNKAviselet, ruha (Lisa Dalby: Gésa c. könyv Kimonó fejezet).
öKoNóMia – KiMoNó – MuNKa – MoNYóK – MoKáNY hangváz: K-N-M – K-M-N – M-N-K – M-NY-K – M-K-NY
LAPÁT – a szó két gyökből áll: L.P – P.L: LaP – PaL és P.T – T.P: PáT – TáP. P hangcsoport: APÁ összeköti. A LAPát LAPos, laPÁT PÓTlóeszköz, hiányos csomó, PÓTolható, TÁPolható vele a külalak. Könnyedén ÁT-LAP-ÁTolható, ÁT-LOPható vele egy másik csomóba. PALlhATó, LAPogATható, TAPogatható vele a csomóba LAPátolt, átTÁPolt anyag. A LAPÁT az éPÜLETaLAPOT, TALAPot, taLAPOT építők ALAPeszköze. Aki LAPÁTolt, tudja. A magyar nyelvi eredet bizonyítéka, hogy a szóalkotó hangokkal a LAPÁT jellemzőinek összessége körülírható.
LaPáT – LoP áT – TáPoL – áTLoP – PóToL – éPüLeT – aLaPoT hangváz: L-P-T – L-P-T – T-P-L – T-L-P – P-T-L – P-L-T – L-P-T
LOPATA – orosz, ukrán román, cseh, szlovák:
LaPáT – LoPaTa hangváz: L-P-T – L-P-T
Az evezőlAPÁt vízben, régiesen ÁPÁban, EPÜben mozog. Az evezőLAP-ÁT-ot, a LAPját újra és újra ÁT-helyezzük, azzal lapáTOLva TOLjuk előre a csolnakot. A LAPÁTok locsolnak, s úgy TOLják a CSOLNAKot.
Azonban a magyar nyelven kifejthető értelmet nem olvassa ki az orosz, ukrán román, cseh, szlovák nyelvű ember a LOPATA szóból. Próbálja meg bármely nyelvész a LAPÁT szó szláv nyelvi kialakulását levezetni. Van nekik éPüLeT szavuk? Ásnak aLaPoT, e szóval? PóToL, TáPoL, van ily szavuk? LoP áT, áTLoP ez is szláv? E fenti – LAPÁT-kapcsolatú műveleteket – L-P-T hangokkal fejezik ki a szláv nyelvek? Magyarul még van: LAPÁTtal LÉPETnyi távra dobják a földet. ÉPÜLET, PALOTA egy TELEPen épül. LAPÁT tervéhez papírLAPOT használ a tervező TÉPELődött többféle – szén, beton, föld, homok stb. – LAPÁT megtervezésekor.
LaPáT – PaLoTa – TeLeP – LéPeT hangváz: L-P-T – P-L-T – T-L-P – L-P-T
MADÁR – A levegőben könnyedén libegő, szálló, repkedő, repeső, bolyongó, burungozó, kerengő, térengő, lengő, sivalkodó szárnyasok megragadták a földhöz kötött ember fantáziáját. A felsorolt jelzők, jellemzők megnevezések is voltak egyben. Ősnyelven ez volt a nevük, s az átfordított, összeforgatott nevekből alakultak ki az utódnyelvi nevek. LEBEGŐ, LEFEGŐ, átforgatva fegőle, fogőle, fogele. A német FOGEL, a holland VOGEL (ezer éve még egy nyelv), norvég és dán FUGL, a svéd FAGEL. De a vág szónak járásra utaló átvág értelméből is jöhet: átszeli a levegőt, utat vág, vág, szel – vágódik el – vágel. Ez fordítva vágel – levág, leveg, levegő, lebegő. S a német luft, holland lucht is. Szárnyával VERDeső – verd, berd, börd – az angol BIRD.
A már említett REPESŐ – PESŐRE a portugál PASSARO, galíciai PAXARO, román PASĂRE, spanyol PÁJARO.
BURUNGÓzóból az indonéz és maláj BURUNG. Székelyföldön ma is használt kifejezés: burungózik a levegőben.
TÉRengő, terengő, turul, japán TORI, román vulTUR, a VULtur szóban a VUL, fordítva LUV, LEV, LEVegő.
SZÁLLÓ, a levegőben úszkáló, uszálló, az olasz UCELLO, a katalán OCELL, a francia OISEAU (oászó), a koreai SAE.
A szárnyasok a TIK (tyúk) osztályba sorolhatók, a repülni tudó szárnyas: repülőtik, a szlávoknál tömörülnek a mássalhangzók a szó elején, a reptik, ptik, pták, PTIKA alakra módosult. A szóban levő tik = magyar: tik, tyúkjelentésű.
SÜVÍtő, SIVÍTó, VISOngó, levegőt hasító, sivalkodóból a latin AVIS (siva – avis). A latin nyelvek nem a latin avis-ból, hanem előző beszélt nyelvükből hozott gyökfordított repeső – pesőre alakból módosult megnevezést használják.
LENDÜLŐ, lengő lindülőből az észt LIND, a finn LINTU.
CSIMPÁNZ – CSIMPASZkodó, PoMpás, pOMPÁsan CSÁMPÁZva IMPOnál, utÁNZó és öNZő természetű. Majd minden nyelven hasonló a név, de nem tudják, mit mondanak a név alkotóelemei. Náluk csak beszáradt lárvaszó.
CSiMPáNZ – CSáMPáZ – CSiMPaSZ – CHiMPaNZee hangváz:
CS-M-P-N-Z – CS-M-P-Z – CS-M-P-SZ – CH-M-P-N-Z
LEVENDULA, LEVINDULA – jó ALUDNIVELe, nyugtató. LÉVÉN (lőn) jó fürdővize, főzete, e LEVÉN INDUL a testben DÚLÓ kórtól való gyógyulási folyamat. De a LAVENDER név nem árul el semmit az utódnyelvet beszélőknek.
VÍZ – jellemzői: HIDeg, ÜDÍtő, de DÜHítő is. Ha elAKAd, TAVakba gyűl, a talaj FIA, PIA, POLYó, FOLYó, VÁNDorlása közben utat, MEDret VÁJ, mindent VISZ, sodor, HIDor, MOSÓ, beaVATó, VEDElhető.
Ezek az utódnyelvben: WATER, WASSER, WAI, AN, VATN, VAND, VANDUO, ÜDENS, VESI, UISCE, SU, VODA, APA, ACQUA, AGUA, PĀNI, MIZU, PIOGGIA, RAIN, HIDRO és mások. Ám e nevekből ők nem olvassák ki e jelentést!
EGÉR – Az egér fő jellemzői: fürge, motoszkáló, surranó, rágcsáló, rotoló. Az ősnyelv – mint a csalán, káposzta esetében – mindannyit használta. Magyar nyelven fürge, rágó jellemzője, az egér és féreg név maradt fönn.
FéReG – FüRGe hangváz: F-R-G – F-R-G
eGéR – RáGó hangváz: G-R – R-G
Francia, olasz, román nyelvek surranó nevét őrzik: román – şoarece, francia – souris, olasz – sorcino. Angol, német, motoszkáló: mause, Maus. Spanyol, katalán, galíciai, rágcsáló, fogával törő jellemző szerinti: ratón, rato, ratoli.
BŐR – a test védője nevei: BŐR, DERMA, HÜD, HIDE, PEL, IRHA. Mindegyik a BŐR valamely jellemzőjét tömöríti.
B.R – R.B gyök: BőR – RiB. A BŐR BORítja, BURkolja, ŐRként védi a testet. A BŐR ŐRe a SZŐRe, nem kell kitépni! Ártalmas! Nem véletlen van! A BŐR hidegben REBeg, szőre kimered (mered – derme).
DERME – színe igazolja a bőrszín szerinti szÁRMAzást. DErme, ellenálló DE gyökkel indul. DERME tűRőképessége folytán ellenáll hiDEgnek, MElegnek. Nagy hiDEgben DERmed, derMEd, diDEReg, rEMeg, meRED, gémBERedik (bőr), gÉMbeREDik (ém-red – dermé) DERMED, de bírja. Nagy hőben, melegben szereti a hűs pERMEtet, hARMAtot. Nem szereti a kARMOlást, cIRMOlást, de élvezi a finom szŐRME simogatását. Amikor DURMOlunk, húzzuk a lóbőrt, lóDERMÉt, alszunk. Ilyenkor a DERME is pihen. DERMÁd jellemzőit örökli gyERMEked, a kis sURMÓ. Tested egészséges DERME jó MEDERben tartja. Ha tERMÉszetes ápolószerrel kezeled, szép bársonyos MARAD. A jó, sima útra mondják: olyan, mint a bőr! Nem DÖRÖMböl MORD MÓDRA rajta a jármű. A bőr neve DERMA, az út: DROM. Angolul derm, görögül dérma, ősnyelvi örökség. DeRMéD – DeRMeD hangváz: D-R-M-D — D-R-M-D
DeRMa – MeDeR – MeReD – MaRaD – MoRD – MóDRa – DRoM hangváz: D-R-M – M-D-R – M-R-D – M-R-D – M-R-D – M-D-R – D-R-M
HÜD – az arcHÜDön meglátszik a DÜH. A HÜD nagy melegben izzadással H/ÜDíti a testet. A HIDE nagyon sűrűn ellátott érzőIDEgekkel, amelyeket ingerli a HIDEg. Nagy HIDEgben ellenáll: DE (csak azért is), s vÉDI a testet. Minden bántó hatás borzolja (bőr) a HIDE szőrét, természetes őrét, mert IDEgesíti. A szép HIDE nagyon ÉDI, s szereti, ha vÉDIk, nem cirmolják, nem karmolják, inkább simogatják. Angolul, s az északi népeknél: hide, hud.
PEL – mint borító lePEL, LEPi, borítja a testet. Ha megLEPetés ér, elsőként az arcbőrön, arcPELen látszik meg, bár képes LEPlezni is az indulatokat. A változatok ily hatalmas tömegéből merítettek az utódnyelvek. A latin pellicea, portugál pele, román piele stb. A nyelvek szétválásakor legtöbbjükben a különböző alakra átforgatott tájnyelvi szóalak élt, így örökölték meg, egyik-másik nyelv azt vitte magával, de amely módosult a későbbi osztódások és a kialakuló utódnyelvek sajátos hangzástörvényei, hangtani szabályai miatt.
IRHA – az IRHA takaróként, mintegy RUHA a test izomzatának (ruha – urha – irha). Az IRHÁra jelek ÍRHAtók. Kutyabőrre, IRHÁra ÍRták a nemesi oklevelet is. A H hang fontos a szóban, mert a H hanggal induló szavak jelentős hányada takar, borít értelmű (hó, hón, hárász, harmat, homok). A bőr IRHA felület lehet gyÚRHAtó. A vÖRHEny felületi bőrbetegség. A felszínes kényeskedés, ÚRHAtnámság. Az IRHA betegsége a RÜH. IRHÁból nő ki a HAIR, az IRHA burkolója, haj, szőr. Az IRHA védő HÁRÍtó, a HAIR is. Aki kORHOlás nyomán dÜHRE hajlamos, kiül arca IRHÁjára. A mARHAfélék IRHÁja jó lábbeli és RUHAanyag. Angolul a szőr, haj: HAIR.
iRHa – RüH – HaiR – RuHa – HáRász hangváz: R-H – R-H – H-R – R-H – H-R-sz
Az utódnyelveknek –, s későbbi osztódásukból kialakuló leánynyelveiknek – nincs más szóalkotó alapanyaguk. Kizárólag a rendelkezésre álló megörökölt ősnyelvi gyökökből, hangcsoportokból képezhettek vagy képezhetnek szavakat. Csak amit megörököltek az ősi anya-nyelvből, nyelvanyából. Az utódnyelvek összes gyökszavai, hangcsoportjai kimutathatóan az ősi anya-nyelvből erednek. Nincsenek sajátos angol, francia, német japán, héber, görög, szuahéli, kecsua, dakota és más nyelvű gyökszavak, szóalkotó elemek. Még a nyelvek „szenttehene” latin nyelvnek se. Csak az ősnyelvből származók. Ezek és az ezekhez hasonlók erőteljes bizonyíték arra is, hogy az ősnyelv – mint tökéletesre tervezett és az ember teremtésekor annak teljes vázszerkezetével együtt örökítő sejtjeibe (gén) beépített nyelv – minden egyes ősgyöke, gyökszava, kész szavai fordíthatók, átforgathatók voltak.
Hangok, hangcsoportok, szó-hangvázak, gyökszavak több értelmezhetősége, összeforgathatóságuk, hangjaik átrendezhetősége a szószerkezetben, ad választ a megnevezések sokaságára.
Utódnyelvek jégként befagyott, lárvaként beszáradt szavai
Csak az utódnyelvekre érvényes, hogy a hangoknak nincs szerepe az értelemalakításban, a hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit. Ott csak egy befagyott, beszáradt szókép részei, élettelen csoportkép, amelyben nincs ismerős. Ha visszahozzuk, ahonnan indultak, mindjárt felismerhetők. A csoportkép is ilyen. Idegenek nem ismerik fel, de visszahozva a családi körbe felnagyítva, közelebb hozva, egyenként felismerjük arcaikat, kik azok. Az utódnyelvi szavakat visszahozva elemzésre az anya-nyelvbe, felismerjük, mit mond ott az a hang, a leíró betű, ősgyök, gyökszó, hangcsoport. Felismerjük, milyen értelmet képvisel.
STONE, ROCK. Az angol nyelv két szava a KŐre, sziklára: STONE és ROCK. Mindkettő ősnyelvi örökség. Mit mond ez nekik? Semmit. Két megörökölt hangcsoport, hiába bontja elemeire, nincs értelme, jelentése angolul.
Az ősnyelv viszont választ ad a kérdésre: honnan a KŐ, a SZIKLA? A KŐrengeteg, a SZIKLA, KEmény, tömény anyag. A teremtésben magas hőfokon és hatalmas nagy nyomáson PRéselve, sűrítve, megROKKantva (rock) kialakult a kő, a SZIKLA. Ha tüze kiALSZIK, megSZILárdul, kőSZÁLlá LESZ, csendben ALSZIK.
SZiKLa – aLSZiK hangváz: SZ-K-L – L-SZ-K.
De bármily erős, kemény, TÖRhető, ROKKantható. ROKKantott, SZéTtört szikla törmeléke oSZTható, oSZTÓN áll.
Ha arra gondolunk, hogy az ősiségben SZENT áldozat bemutatására való oltár építésére használtak kőtömböket, akkor a szó hangugrott, hangzóváltott alakjaként is elképzelhető: SZTONE – SZENT. Például Jóropa (Európa) délnyugati csücskének hatalmas kőtömbje a Nagyoltár nevet viselő Gibraltár. Ez az IBÉRek OLTÁRa volt: G-IBR- ALTÁR.
SZToNe – SZeNT hangváz: SZ-T-N – SZ-N-T,
de e jelentés nem mutatható ki az utódnyelvben.
Magyar nyelvi elemzésben az SZT páros az oSZTás, oSZTottság, oSZTatlanság, oSZThatatlanság kifejezője is. Ha régiesen mondjuk – a szó az ősiségben alakult ki – oSZTÓN törhető, RIKtolható. Fordított TSZ alakban azt is mutatja, hogy akár haTSZor, héTSZer vagy TöbbSZör oSZTható. A szóban levő NE ősgyök lehet NEMlegesség jelentésű is. A STONE NEm OSZTható vagy csak úgy, ha megROKkantom, azaz kitöRÖK belőle. Vagy a kisebb STONE az oSZTÓN oSZTOtt, ROCKból töRIK ki. A magyar nyelv még azt is tudja, hogy a KŐ RIKtolható, azaz faRAGható (k > g), RÓható, s e művelet alatt kitöRIK belőle néhány apRÓKa darab. De azt is, hogy RAKásba KÖRbe RAKható, s belőle fal RAKható.
STRIKE – Ugyanerre a hangvázra épülő angol szó. STRIKE = SZTRÁJK. Angol jelentése: csapás, ütés, verés. Ám a STRIKE, ősnyelvi eredetű szó módosulata, annak hangzóvesztett változata. A szó gyökelemzésével több összetevőjének értelmét felfedezzük. STRIKE, hangzás szerint: SZTRIKE kiejtve: SZTRÁJK. A SZTRÁJK, a STRIKE folyamán, ösSZeTöRiK, SZéTTöRiK a megSZoKoTT munkarend KÁRRÉ TESZI a folyamatot, KÁRT TESZ. SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – ToSZ. SZÉTszed, TOSZogat, TÚSZként kezel. A SZTRÁJK, lesújtó, tekintély széttörő zsarolás. T.R – R.T gyök: TöR – ReT. Folyamat megTÖRése, RETtenet előidézése. R.K – K.R gyök: RiK – KeR. A RIK gyök egyik ősi jelentése: gazdag. KER, KIR, KAR, valamit KIRívóan KERülni, felKARolni. A sztRIKe a RIKet, gazdagot érinti érzékenyen.
A szTrÁJK szóban nem véletlen a J hang, mivel van még másik ősnyelvi elem is. Ez a T.J – J.T gyök: TáJ – JáT. A munka ősi nevei, több más mellett: TÁK, TAJK. A TÁKol, TAJKol ma rossz minőségű munka, de az ősiségben nem. A sztráJK JUKat üt a munkafolyamaton. Munkanélküli KUJtorgás. A szTrÁJK miatt leáll a TÁKolás, TAJKolás, azaz munka. JUK, hézag keletkezik a folyamatban. KAJla módra elhajlik az eredeti céliránytól a munkától. A TÁJ – JÁT gyök, TAJK szó mutatja, hogy a kedvvel végzett munka egyféle JÁTÉK. Azt is mutaTJa, hogy a kisgyerek JÁTékai segítségével saJÁTítja el a kézügyességet, azzal szokik rá munkára, s JÁTékos társai az ő egyívású JÁTjai. A TÁJK szóban jelen van a VÁGni ige ősi alakja: TÁJ. Az éles délkeleti VÁGószél neve TÁJfun. A FUN, FŐN = szél. A szabó, vágó művelet neve: TAJKolás. A szabó ősi nevei: TAJkoló, TAJló, TAJlér.
Utódnyelvi nevei: TAIlor, TAIleur stb.
A taJKol szóban a J.K – K.J gyök: JuK – KuJ. Ezek a szabások különféle módozatai. Aki szab, esetenként JUKat TÁJ azaz vág. A JUKba illik a KUJ, illeszkedik szabásminta szerint. Lehet egyféle beszögelés, a KUJ szó szöget is jelentett. Aki dolgozik, néha keres valamit, kutat, székely tájnyelven, KAJTAT valami után.
TaJK – JáTéK – KaJTaT hangváz: T-J-K – J-T-K – K-J-T-T
STRICA – románul ront, elront jelentés. Nem azonos jelentésű az angol szóval. Románul nem elemezhető, beszáradt szó. Magyarul elemeire szedve, alvógyökeit felélesztve: SZTRIKA – SZéTöRIK A, azaz SZÉTTÖRIK A. Szóvégi A, magyar nyelvben ma is nyomaték értelmű: A! STRIKE, STRICA, angol, román, mindkettőben ott van az R.K gyök: RiK, RoK, csak ők nem tudják, mit mond. SZÉTTÖRIK átfordítva: KIRÖTTÉSZ, azaz KÁRRÉTESZ, KÁRT TESZ.
SZTRiKa – SZTRiKe – SZéTTöRiK – KáRRé TeSZ hangváz: SZ-T-R-K – SZ-T-R-K – SZ-T-T-R-K – K-R-T-SZ
VERÉB – másik ősneve: SZAPORA, SZAPORÁK. Némely északi nyelven: SPORK, SPÖRK, kiejtve: szpork, szpörk, bár nem tudják, mit jelent a szó. Ha hangvázba illesztjük az alvógyököt felélesztő magánhangzót, már mutatja önmagát:
SZaPoRáK. SZPoRK – SZPöRK – SZaPoRáK hangváz: SZ-P-R-K – SZ-P-R-K – SZ-P-R-K.
SZTIKLA – Az üvegnek másik neve is volt. Az ősmesék üveghegye Özönvíz előtti valóság. A mesék nem hazudnak. SZIKLAszerű kemény, de áttetsző hegy másik neve SZTIKLA.
SZTiKLa – SZiKLa hangváz: SZ-T-K-L – SZ-K-L.
A SZTRika szóban a TR páros mutatja a TöRhetőséget, az SZT páros a TöRés utáni SZéToSZTódást. E jelentés benne a SZTikla szóban is. A sztiKLA (üveg) átteTSZő tiSZTa, a tiSZTa – sztiKLA – KLÁR, azonos jelentés. Innen a KLÁRA név. KLÁR azonos szó-hangváz a KERÁL, régies király szóval.
KeRáL – KláRa – KláR hangváz: K-R-L – K-L-R – K-L-R
A szép csillogás, KERÁLI jellemző. A T.K – K.T gyök: TiK – KaT, az üveg TÉKolással, hőmunkával előállítható. Koppantásra KATtanó hangot ad. Az IKLA hangcsoport a sztIKLA keménysége, a rEKLÁm csillogása, a cIKLÁmen szépsége.
Utódnyelvek örökölték a KLASZ szót, k > g váltással: GLASZ, GLASS. A tiszta jelentésű német klar, francia clair, angol clear, román clar bizonyítják, azonos a forrás. Özönvíz előtti a KLÁRA név, áttetsző, tiszta jelentéssel.
SZ, K, L, R, T hangok a: SZIKLA, SZTIKLA, SZTRIKA, SZTONE, ROK, TÖR, PETÖR szavakban. SZIKLA, ROKK, PETÖR, KÉFA, FEKVŐ, mindannyi KŐ. A PETÖR – TÖRPE, PETER – REPET (t > d) fordítás azt is mutatja, hogy REPED, és APRÓ, TÖRPE darabokra TÖRhető.
SZOPRÁN – olasznak mondják: SOPRANO. A SOPRA olaszul: magasra helyezett, valami feletti, emelt, emeleti. Itt magas hang. Tehát így nem magyar. Ám a hangváz mást mond. Ugyanis a SZUPER – REPESZ – REPES, magasan száll, főSZEREP az előadáson. A SZOPRÁN – REPESZŐN, REPESŐN lebeg a magasban. A SZOPRÁNt SZAPORÁN éneklik.
SZoPRáN – SZaPoRáN – RePeSZőN hangváz: SZ-P-R-N – SZ-P-R-N – R-P-SZ-N
SZuPeR – SZeReP hangváz: SZ-P-R – SZ-R-P
Ha elemeire bontjuk, rögtön kiszólnak magyarul az ismerős gyökök, hangcsoportok: Hahó, itt vagyunk! A hangszálak sűrű és kis kiterjedésű SZAPORA rezgésszáma a jellemző. A SZOPRÁN szó SZ.P – P.SZ gyökből indul: SZOP – POSZ, az OPERÁban szOPeRÁn a legmagasabb hangfekvés, az SZ hang kiterjedés értelmét viszi a SZO, SZU emelkedést jelentő gyökökbe (szőlő, szulák, kúszó, mászó), így a SZOP magasra taPOSást, léPÉSt, magas POSZtot jelent. POSZt = hely, a létra magas fokára taPOS, lép, ez esetben magas fekvésű hang. Az OPRÁ hangcsoport jelzi, a szOPRÁn hang APRÓ rezgésszám nyomán alakul ki. A kÁPRÁzat és a kiválóan rezgő fém, a réz ősi neve a kOPRÉz, kUPRÉz is tartalmazza a PR hangcsoportot. A PR páros, mint P.R – R.P alvógyök: PoR – RoP, a PORrá ROPpantottság APRÓzottság gondolatát képviseli. A szóvégi R.N – N.R gyök: RáN – NőR, a RÁNdul, RENdül, n > z hangváltással: REZdül, s ez hangvonatkozású, épp, mint a refRÉN szóban. A szopRÁN elRINgató szépségű magas női hang. Mondhatjuk: NŐRe jellemző.
CSONKA, SONKA – a CSONKA szót az olasz nyelvből eredőként jegyzik a nyelvészek, a SONKA német – szerintük. A szó olaszul TRONCO. De románul CIUNG (csung), latinul TRUNCUS. Azonban a magyar CSONKA, SONKA szavak az eredetet, a CSONt szó gyökét is tartalmazzák, amelyből a kifejezés indul.
CSoNKa – SoNKa hangváz: CS-N-K – S-N-K.
A latin és olasz TRonco, TRuncus szavak a TR kötött mássalhangzó-párossal indulnak, amely T.R – R.T alvógyök: TöR – RoT, jellemzőt rejt. Ugyanis CSONKAság lehet CSONt TÖRés, lepra esetén ROThadás eredménye. Ám ezt sem latinul, sem olaszul nem magyarázható, csak a titkok magyarázó nyelvén. A román CIUNG (csung) érthetővé teszi, hogy a CSONKA maradvány CSÜNG. De ez is csak magyarul érthető. A CSONKAság hiányállapot, nem teljes érték. Szüksége van mANKÓra, rimÁNKOdik, bÁNKÓdik, sirÁNKOzik csONKAsága miatt. E jellemzőt leíró NK hangcsoport a már említett román ciUNGU (k > g), a latin trUNCUs, az olasz trONCO szavakban is ugyanezt az értelmet hordozza, ám azokon a nyelveken nem értik, csak ha magyar nyelven elemezzük. A CSONKA – KACSON gyökátforgatással mutatja, hogy a CSONKAság a KACSON, a görbe, ívelt karon mutatkozik. A szem CSONKAsága a KANCSALság, népiesen KANCSI. Legtöbb esetben a CSÁNK, a boka CSONKUl.
CSoNKa – CSáNK – KaNCSaL – KaNCSi hangváz: CS-N-K – CS-N-K – K-N-CS-L – K-N-CS
KONGRESZ, KONGRESSZUS – a szó így nem tűnik magyarosnak, de ha az ősi beKONGatott, beharANGozott, meghirdetett országos SZERekre SEReglésekre gondolunk, már mindjárt más: KONG-RESZ – beharANGozott, KONGatott, közhírré tett SZER. Arról már nem tehetünk, hogy a latin utódnyelv a fordított gyökkel: SZER – RESZ örökölte meg sajátos hangtani szabályai, hangzástörvényei miatt. KONG szó jelentése a KANGúr szóban is hang. Ezt nem ismerték, nem ismerik az utódnyelvek beszélői. Csak magyarul érthető, hogy a SZERen RÉSZvevők RÉSZt kapnak, ismeretet nyernek a megKONGatott, beharaNGozott beszédtárgyakról. A latin nyelv nem tudja. Gyerekkoromban a harangKONGással jelzett templomi istentiszteletről hazaérkező úgy köszöntötte az otthon levőket: Adjon az Isten RÉSZt a könyörgésből.
ÚTIRÁNY – az angol ITINERARY jelentése: útiterv. Ez valaha az ÚTIRÁNY, ÚTONIRÁNY szóból módosult, mert tulajdonképpen ez a szó mögötti értelem. Ez nem tűnik magyar eredetűnek, de ha a hangvázat nézzük, más a kép:
iTiNeRaRy – úToNiRáNY hangváz: T-N-R-R – T-N-R-NY.
A fentiekből látható: minden utódnyelvi szót csak anya-nyelvébe visszahozva, gyökönként lehet kielemezni, és elemeiből kiolvasni, mi volt eredeti mondanivalója. A magyar nyelvbe visszahozva színt kap, megélénkül, életre kél az addig hervadtan, szárazan, fakón álló utódnyelvi szó. Visszaültetve anya-nyelvébe, beindul vérkeringése, megelevenedő elemi részeiben magyarázatot ad az általa képviselt összességről. Ezért is magyar a nyelv neve, mivel ez a világ nyelvi titkainak magyarázó nyelve! A világ nyelvészei innen kiindulva kereshetnék nyelveik titkait.
Az utódnyelvek nem ismerik a szavak kialakulásának mikéntjét, mivel nyelvüknek nincs megfejtési kulcsa erre, és az alkotóelemek – hangok, gyökök, hangcsoportok – nem érthetőek vagy csak elvétve érthetőek azokon a hanghiányos nyelveken. Az utódnyelvek hanghiányos nyelvek, ezért kifejezési gondokkal küzdenek. Nem birtokolnak minden élő emberi hangot, kizárólag az ősnyelv hangkészletéből korlátolt számban megörökölt hangokkal, azok módosult változataival, a megörökölt ősnyelvi gyökökkel, hangcsoportokkal alkothatnak újabb szavakat.
Az utódnyelveken nem megmagyarázható átfogóan, teljességgel az egyes beszédhangok értelme, mondanivalója, jelentéstartalma. Az utódnyelveknek nincsenek saját hangcsoportjai, saját gyökszavai. Az utódnyelvekben található fordított gyökök, szavak érthetőek magyarul, de azokban a származéknyelvekben elemeikre bontva sem. Az utódnyelvekben a mondatszerkezetek nem változtathatók végtelenül, a szavak sorrendje nem átrendezhető tetszés szerint, mint a teremtés nyelvében, az ősnyelvben, azaz a mai magyar nyelvben. Az utódnyelvekben alkotott új szavak is csak az ősnyelv szóalkotó törvénye, szabályai szerint jöhetnek létre.
Kifordított nyelvek
A teremtés ősnyelvén, a mai magyar nyelven kívül minden más nyelv kifordított. Olyan, mint a béléssel kifelé felvett öltöny. Ez szó szerint is igaz, mivel rengeteg szót úgy örököltek meg az utódnyelvek, hogy alkotó gyökei fordított rendben illeszkedtek, s így első látásra nem ismerős. Példa rá a fenti: víz, madár, egér szavak változatai.
SPECTACULUM – amely SZ.P – P.SZ alvógyök: SZéP – PöSZ, K.P – P.K gyök: KéP – PeK, KÉP, PEK – KÉP. SZéP, PeK – SZPEK, TÁKOLat. Vagy SZéP KÉPi látványosság, ALKOTás, TÁKOLás. Ezek vázhangjai a KuLT szóban is jelen vannak.
SZPeKTáKoL – SZéP KéPTáKoL hangváz: SZ-P-K-T-K-L – SZ-P K-P-T-K-L
aLKoT – TáKoL – KuLT hangváz: L-K-T – T-K-L – K-L-T
DEFEND – F.D – D.F gyök: FeD – DeF (f > v: véd). Aki valamit védeni kíván, azt DÖFENDés ellen FEDENDI valamilyen módon. Ez a DEFEND magatartás. A DÖF, DEF gyök a magyar nyelvben támadás. Az utódnyelvekben: DEFender = védő, DEFend magatartás a DÖFendés elkerülését szolgálta, FEDENDve a FENŐDÖtt késsel FENEKEDŐvel szemben.
DöFeND – FeDeND – DeFeND hangváz: D-F-N-D – F-D-N-D – D-F-N-D
Ha figyelembe vesszük a Kazinczy nyelvtöréséig érintetlen magyar nyelvben élő szóalakot: VÉDend, FEDend, akkor látható, hogy a szó az ómagyar ősnyelvben mindkét irányba fordítottan élt: FEDend – DEFend. A DEFend álláspont DÖFendés elkerülését szolgálta. Az utódnyelvek kialakulásakor némelyik a DEFend változatot örökölte. Az nem meglepő, hogy az utódnyelvek – a magyar nyelvben ellentétes kötőszó szerepet is betöltő – minden mással szembehelyezkedést kifejező DE gyököt használják szembenálló véDElem kifejezésére.
ERDŐ – bizonyíthatóan magyar, ebből módosult a román cODRU, pĂDURE (c = k). A cODRU – URDOc átfordítás: ERDŐ – URDOc. A pĂDuRE – ERuDĂp, az ERDŐ alaphangjaival. Ám e szavak nem értelmezhetők románul. De van még a sűrű, eszezve: SZŰRű, fás, ERDŐS SZURDOKvölgy is, amely fordítva: KODRUSZ.
eRDő – coDRu – păDuRe hangváz: R-D – c-D-R – p-D-R vagy:
KoDRuSZ – SZuRDoK hangváz: K-D-R-SZ – SZ-R-D-K
A szótárban sok olyan szó található, amely első látásra nem hozható kapcsolatba a magyar nyelvvel, de részekre, elemeire bontva kitárul értelme, mondanivalója: abortusz, abriktol, fragmentum, dekoltázs, evakuál, fabrikál, nudli, nokedli, kurbli, klub és mások. A szóelemeknek különben nincs értelmük azokon a nyelveken.
Az utódnyelveket rendszerbe rakni nehéz, szükség van gRAMMAtikára, hogy némi keret, RÁMA adassék azoknak.
GRaMMaTiKa – RáMaKeReT hangváz: G-R-M-T-K – R-M-K-R-T
A latin, német, francia, angol, román, orosz, cseh és más nyelveknél szükség van erre, mert be kell szegni a szavakat elő- utóképzőkkel, ragokkal, jelzőkkel stb., hogy a szólásban, beszédben írásban érthetőek legyenek.
Ősnyelvi azonosítók az utódnyelvekben
Bár már esett szó kötött mássalhangzó-párosokról, mégis néhány rövid bekezdésben külön kell írni róluk.
Könnyű felismerni átlag szemlélőnek is angol szövegben: uRGency – süRGősség, aNGer – harag, iNGerült állapot, alloTMent – kiosztás, lehet egyféle illeTMény, vagy: aLTered – megváLTozott. Esetleg gaRDen (t > d) – keRT, a daNCer – táNCos, fliNG – hajít, megleNGetve. Aki hoaRD – halmoz, összehoRD, vagy laMP – láMPa, legeND – legeNDa stb.
A román: bâRZoit – boRZolt, bâRLog – baRLang, coTRuţă – keTRec, cuRBure – göRBület, dâMB – doMB, uRGent – süRGős, a tiNDe – száNDékozik. De a disciPLina – fegyelmez, szóból csak a magyar tudja, hogy ehhez gyePLő kell (pl > bl, vagy p > b: zabla is). A conseRVa – tartósít, szóból csak magyarul beszélő tudja, hogy szárítással (ser), aszalással tartósítottak, heRVasztott, soRVasztott gyümölcsöt tároltak télire. Az RV páros az áRVa szóban is a heRVadó, soRVadó lelkiállapotot mutatja be, és az áRVaság – sajnos – egy soha vissza nem zöldülő, konzeRVált állapot.
Vagy az olasz nyelvben az: aBLuente – öBLítő, allaRMare – láRMát csap, aLTerazione – elváLTozás, amaNDola – maNDula (növ), doRMire – alvás, duRMolás. Az RM páros hanghatás vonatkozású, pl. a moRMol, döRMög, láRMa szavakban is. Az alvó ember hangokat bocsát ki: moRMolva duRMol. A loMBo – ágyék, a coMB folytatása. De miért loMB a neve az ágyéknak, amely a latin nyelvekben és az orvosi nyelvezetben él tovább? Mivel ágyékban ott a „loMB”, a szőrcsomó. A kezdet idején a szavak alkotásakor a látvány adta az ihletet. Ám ezt az olasz nem tudja.
E szavaknak magyar nyelvben minden értelemhordozó eleme kimutatható, így ősnyelvi eredetük nem kétséges.
A hivatalos, hivatásos nyelvészet szerint a szlávoktól örököltük szavainkat, magyar helységek szinte összes neveit. A mezőgazdasági szerszámok neveit, és más kifejezéseket is: család, vacsora, vecsernye, varkocs, medve stb.
A kapa, kasza, villa, gereblye, ásó, lapát mind BOTnyelű, BOToló, ráBOToló, roBOToló szerszámok. Kezdetben BOTtal szereztek élelmet, amellyel gyökeret ástak ki, vagy BOTot LENdítve gyümölcsöt VERtek le a fákról. BOTtal csépeltek magvakat, BOTtal ütött lyukba vetették azokat. Munkaeszközként a BOT név meghatározó szó lett. Jelen volt a BOTol, BOTra fel, boTRA fel, boTRAkap, csaTRAt, TÖRi magát, koTOR és más innen kiinduló kifejezésekben.
A német arBEIT (bot, botra), francia TRAvail, román TREaba (tróba), angol WORk (ver), holland WERk (ver), baszk LAN (lendít), orosz, bolgár, fehérorosz raBOTa, ukrán roBOTa (rábotol) és még mások mind a BOTot, vagy vele kapcsolatos mozdulatokat rögzítette, a munka nevesítésére. Tehát a BOT szó munkával kapcsolata vitathatatlan.
Bibliában említett első fémműves nevében jelen van a BOT – TOB gyök: TUBálkan. Ő kalapáccsal BOTolta, TUBálta a tüzes vasat, vagy nyújtotta a rezet. Aki sokat BOTolt TOBzódott terménye bőségétől. Az ünnep BOTolásmentes, roBOTolás, ráBOTolás mentes, SZOM BOT nap. Bevégzett munkára még ma is azt mondják a székelyek: el van BÜTülve, azaz be van szegve, kész. BOT, a szerszám ül, pihen. BÜTÜ a fenék is, azon ül, ha a munka el van BOTOLva, végezve BÜTÜLve. Később –, de még az Özönvíz előtt – BOTra erősített fémekkel dolgoztak a mezőn, kampán, pampán, réten, téren. Minden BOTnyelű, BOToló, ráBOToló, roBOToló szerszám olyan nevet kapott, amilyen mozdulatokat végeztek velük. A KAPÁval KAPkodva, KAPArva vágták a talajt, rögöt. KASZA egy éles, KAJSZA fémlap volt, amelyet nagy ívű KAJSZA mozdulattal LENdítettek, hogy leSZAKajsza, leszaKAJSZA a füvet. KARABlyával, GEREBlyével KARmolták, GEReznyelték a rögöket, vagy összeKARintották a leKASZÁlt füvet. FEJSZE, FÉSZE, FÉSZI a fa szétFESZÍtésére, FEJtésére, FESZÍJtésére való. A szótárban elolvashatják a többi BOToló, ráBOToló, roBOToló szerszám – ásó, lapát, borona, kalapács stb. – neve kialakulásának folyamatát. Később BOTtal védték meg javaikat a szintén BOTokkal támadó rabló törzsektől. Innen az utódnyelvi BATere, BATaglia, BATalion stb.
Naptári HÉT. A hatos, hetes, tízes, tizenkettes számrendszerek Özönvíz előttiek. A hétnapos tevékenységi beosztást nem a zsidók kapták, s így a munkaSZÜNeti (szün > szüm > szom) napra vonatkozó szabályt sem. Mózes több ezer évvel később, isteni parancsra kapta törvénybe, mint korábbi hasznos teremtői rendelkezést. SZOMBAT, munkaSZÜNet tehát nem zsidó kezdemény. SZOM = űr, hiány, SZOM BOT, BOTolástól mentes nap. Az első embereknél a teremtés hajnalán más volt a munka jellege, a munkabeosztás, sátoralja törzsi szinten. Több ezer év múlva kialakuló héber nyelven a SZABad és BOT, BAT összeépült, így lett SZABBAT.
E fent felsoroltak, a BOToló roBOTtal, ráBOToló szerszámokkal, és az attól mentes SZOM nappal kapcsolatos szavak ősnyelvi eredetét igazoló bizonyítékok összességének részei. A mezőgazdasági szerszámok nevei, de minden más megnevezés is már az ősiségben, az egynyelvűség idején kialakultak, s a többi nyelvek onnan örökölték meg.
A szótárban a címszavaknál lehet tájékozódni az asztag, kasza, kapa, ásó, lapát, borona, gazda, de a család, vacsora, vecsernye, varkocs, medve és más szavaknál, amelyek elemeikre szedve bizonyítják ősnyelvi eredetüket.
Nem szláv, finnugor, német, tót, rác, bunyevác, permi, latin, hanem saját asztalnál családjával reggelizik, ebédel, vacsorázik, saját tányérjából, s eszi kenyerét a magyar. Nem szláv asztagból csépel, a magyar gazda, hanem a saját maga által szántott, boronált, bevetett földről kaszált, összevillázott, gereblyélt gabonáját a saját szérűjén.
Ha ezek után is kitartanak a szláv eredet mellett, akkor bizonyítsák be a fenti szavak kialakulását szláv nyelvelemekkel a névadó jellemzők mentén, megőrizve az összhangot az összesség keretein belül. Megnyugtatjuk a szólopkodásainkért szűziesen pironkodó, szégyenkező, aggódó, nyugtalankodó akadémikusokat: egyetlen szláv eredetű szava sincs a magyar nyelvnek! EGY FIA SZÓ SEM SZLÁV, hanem épp fordítva.
—————————————————————————————————————————-
A szláv nyelvek összes mezőgazdasági szakkifejezései, szerszámok nevei magyar nyelvi örökség. Csak magyarul mutathatók ki a szókialakulás lépcsőzetes fokozatai, a névadó jellemzőik nyomán. Ezek szláv vagy más nyelvekből eredeztetése a hivatásos nyelvészeket, hozzá nem értővé, szándékosan hamisító, hazug csalóvá, áltudomány képviselőivé minősíti!
—————————————————————————————————————————-
MALOM – OMLÓvá, LOMmá, MÁLLÓvá töri a gabonát, szétMÁLLasztja, málLASZTja, málLISZTja, LISZTté őröli a SZemeT, liSZTből téSZTát gyúrnak, keleSZTik, és koSZTra alkalmassá, eméSZThetővé sütik. A MALOM utódnyelvekben: latin MOLe, MOLendinum, angol, norvég MILL, német MÜHLe, holland MOLen, francia MOULin, spanyol MOLino, baszk MOLi, olasz MULino, dán MØLle, finn MYLLy, litván MALünas, lengyel, szlovák MŁYn, cseh MLÝn, szlovén MLIn, tadzsik MILLu, katalán MOLí, korzikai MULinu stb. Mindannyi a MÁLlasztás MaL – LoM gyök. Nem tudják, mit jelent.
KLUB – angol eredetűnek tartják. Akik ugyanabba a KLUBba járnak, azok egy KaLAP alá tartoznak, nézeteik nagyvonalakban KLAPpolnak. Ennek ellenére csaK Lazán kötődnek egymáshoz (csukló = csak laza). A szófordítás szabálya szerint: KLUB – BULK. Ha a lágy L hangot szintén lágy J hangra cseréljük: BUJK. A BUJKA a fészek ősi magyar neve. A KLUB is fészek. Ha angol nyelven képződött volna, akkor sem kerülheti el az ősi anya-nyelv szóalkotási szabályait, mivel kötelezően csak annak gyökszavaiból gazdálkodhat! Nincsenek saját gyökei! Ez esetben a KL páros alvógyök. Mivel a kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel alakultak ki, a kieső hangot közbeiktathatjuk: K-A-L. A KLUB angol kiejtéssel KLAB. A kötött mássalhangzó-párosok alvógyökök, KL: K.L – L.K: KaL – LaK, KALAB. Ám a K-L-B hangvázzal van magyar szó: KaLiBa, és az is egy fészek, mint a KLUB – KLAB (kalab). Mai nyelvezettel a KLUBban vannak a jó BULIK. KALIBÁban is.
KLuB – KaLiBa – BuLiK hangváz: K-L-B – K-L-B – B-L-K
GOLF – az előzőkben említett G.L – L.G gyök: GoL – LoG már az ősnyelven létezett. E gyök üres LUKat, LYUKat is jelentett. A szájüregben, GOLban LÓGó nyelv taGOLta a hangot értelmes szavakká. A doLOGgal, dologGAL kitöltötték az üres időt, s ez alatt nem LÓGtak. Valamire ráhanGOLódással kitöltötték az érzelmi űrt, mondjuk, GOLF játékkal. Egy GOLót gurítottak, LÖKtek a GOL Felé, cél felé, a LUGba, LUKba, GOLba. A GOL tehát üres jelentésű is. A Föld nevű GOLó is üresen LÓG a GOLban, űrben. A GOL a LUK változata k > g hangváltással: LUG, LOG – GUL, GOL.
Nem tudom, mikor kezdhették a GOLF nevű játékot az ősnyelvűek, de szerintem nagyon korán, még az ősiségben, Özönvíz előtt. Minden játék – amelyben gömbölyűt kell lyukba juttatni – nemiséget idézi. Kezdetben a szaporulatnak óriási jelentősége volt. Benne van tudaton kívül, anélkül, hogy egyáltalán eszünkbe is jutna, vagy arra gondolnánk. Ezért oly népszerűek golyóval, labdával GÓLra játszható játékok. Izgalmi beteljesülés e játékokban a GÓL, célba érés.
A GOLF névben az LF páros L.F – F.L alvógyök: LuF – FuL. A LUF, valamiféle üresség, LEFeg, LAFog, f > v váltással: LEVegő. A FUL gyök, FULladásig tele. A GOL lyuk akkor lesz tele FULladásig, ha a GOLó belegurul: GOL Ful – GOLF. Nemiségben ez a telítettség csúcsérzete.
ATLANTI – Vízözön után a vizek visszahúzódtak a hatalmas KATLANTokba, és aránylag hosszú időn át a ma ismert földrészek viszonylag könnyen átjárhatóak voltak egymás közt, telítődve a szétszóródó élőlényekkel. Bizonyíték a szárazföldek létére a sekély tengerek fenekén, vízzel elborított városok épületei. A mai Észak-Amerika és Európa közt jelentős méretű szárazföld terület volt, de hatalmas kATLANTok is. A jégolvadások nyomán elkezdett emelkedni a déli féltekén a ma Csendes nevű óceán vízszintje, terjedésének egy ideig domborzat állhatta útját. A vízszint azonban folyamatosan emelkedett. A tátongó üreget, nyílást jelentő KATLANT szó, amelyre nem KATtan tető, tehát nyitott: KATlant, katLANT, tetőtLEN.
KaTLaNT – TeTőTLeN hangváz: K-T-L-N-T – T-T-T-L-N
Ily hatalmas kATLANTok tátongtak a mai óceánok területén, amelyek elnyelték a vizet. Európa nyugati csücske és a mai Barbados szigetek közt, több nagy üres, több mérföld mély völgykATLAN tátongott, s a folyamatosan emelkedő víz ömleni kezdett CÉLirányban tovább az ott tátongó hatalmas üres kATLAN, üreg, GOL Felé, amelyet idővel feltöltött. E kATLANTról kaphatta nevét az ATLANTI tenger, majd óceán. A kATLANT feltöltő, a GOL Felé tartó hatalmas vízfolyás, áramlat is ez okon neveztetett meg. Végül a GOL Felé áramló Folyás neve rövidült GOLF áramlatra, hisz példaként élt az ősi játék képe a tudatukban. A szózáró LF páros, mint L.F – F.L gyök: LuF – FuL sem véletlen, hanem kapcsolódó értelmet hordozó. Ezt a LUFtot, kATLANT GOLt FULladásig feltöltötte az áramlat, és azóta is köröz a világtengerek közt. Az ott élőkben mély nyomot hagyott a látvány, s a megnevezéseket e jellemzők alapján adták a helynek, sőt a mellette elterülő földet is ATLANtosznak, ATLANtisznak nevezték. Az ott lakó ősnyelvűek élménytömege adta a megnevezési ötletet. A megnevezések az Özönvíz utáni kb. 350 év egynyelvűsége alatt történtek. A földrajzi nevek erőteljes bizonyíték az ősi egynyelvűségre. Körültekintő elemzéssel megfejthető mindannyi.
SARGASSO tenger – van az (k)ATLANTI óceánban, sok más közt – érdekes jelenség, a SARGASSO tenger. Mondják: nevét a sargassum, magyarul szargasszó algáról kapta.
Pallas nagylexikona oldalairól: „Különös sajátsága az A.-nak az u. n. szargasszó-tenger, amely az Azorok, az Antillák és az északi szél. 17-39° közt terül el. Körülbelül akkora mint Franciaország; rendesen szélcsend uralkodik rajta és hol tömegesen, hol elszórtan Fucus natans borítja; ennek szine sárgászöld és barna közt váltakozik;…” Kiem. K.S.
SARGASSO – SÁRGÁSZÖLD. Ebben csak egy félnótás délibábos nyelvész lát magyar nyelvi hasonlóságot, nemde?
Ha tetszik, ha nem, e tengert nem az alig nyolcszáz éves portugálok, hanem előttük több ezer évvel az ősnyelvűek nevezték meg a SÁRGÁSZÖLD algák színéről, még az egynyelvűség idején, mint minden más földrajzi térséget: hegyet, völgyet, folyót, tengert, földrészt is sajátos jellemzőikről neveztek el, Ibériától Szibériáig és tovább, s Alaszkától a déli földekig. Az ősi népmozgásokat kutatók szerint Jáfet utódai jöttek északra, Európába, ők nem vettek részt a bábeli zűrben, így nyelvük sem tört meg. Ebből eredően, itt minden megnevezés általuk beszélt ősnyelven született.
Mivel a SARGASSO tenger mélysége 7.000 méter, feltételezhető, hogy a Föld köpenyével való közvetlen kapcsolatból ered a 18-20 fok felületi vízhőmérséklet, amely kedvező a SÁRGÁSZÖLD algáknak. A név élt folyamatosan korokon át. Később latin nyelven leírták latin írásjelekkel, eltorzított névvel, akár a Halotti beszéd szövegét. A latin nyelvűek nem ejtették az S hangot, nem is volt rá írásjelük, de nem volt Ö hangjuk sem. Így is lehetett a SÁRGÁSból SZÁRGÁSZ és a ZÖLD csak SZO, az LD páros kiesett: SÁRGÁSZÖLD >> SARGASSO. A tenger színe azóta is változatlan, és e szín önmagáért beszél a megnevezés okaként.
MANDRA, MÁNDRA – az ősiségben, ősnyelven: MANDRA, MÁNDRA, a szép tartású, tisztes, díszke fiatal lány, nő jelzője volt. Így becézte a férfi szeretett kedvesét: MANDRÁM, s joggal volt büszke rá. Tisztelet övezte az igazi hűséges nőt. A MANDRA – ANDRÁM átforgatás mutatja az ANDRA, ANDREA név jelentését, eredetét. ANDRÁS, ANDORÁS – ANDRA, ANDREA, ANDORA, férfi – nő nevek jelentése: deli, díszke, büszke, szép tartás, termékenység. Az ősnyelv következetes névadási jellemzőjét mutatja, hogy a MANDRA, azaz a deli nő tálalta a szeretett férfi elé a MÁNDRÓnak is nevezett étket, amint a FELESÉG az ELESÉGet. A hűséges ASSZON, a legnagyobb hASZON a férj számára. Amint ÉVA felüdítő AVÉ a férfinak. A tisztesség útjáról letérő nő kiérdemelte a RANDA, RANDÁM jelzőt. E szócsaládhoz tartozik a később megjelenő MUNDÉR szó, amely szintén: tisztesség-, becsületjelentésű. A HIÚZ másik neve: MUNDRUC, HIÚ szép, kecses büszke HIÚZó tartása okán kapta e nevet a pamacsos fülű nagymacska.
METRESZ – mondják, hogy a francia MAÎTRESSE magyarított változata. De honnan van a franciáknak a MAÎTRESSE szavuk? A szó jelentése: úrnő, SZERETŐ. Egyébként ősiségi fekvőhely név a MATRASZ, MATRAC. A MATRASZon SZERETEM a fekvést, alvást. De SZERETEM a SZERETŐMet is a MATRASZon. Minden fekvőhely neve utal kezdetektől a férfi-nő páros kapcsolatra. A MAÎTRESSE – METRESZ szó, ősnyelvi eredetű az utódnyelvekben.
SZeReTőM – MeTReSZ – MaTRaSZ – SZeReTeM hangváz: SZ-R-T-M – M-T-R-SZ – M-T-R-SZ – SZ-R-T-M
KASKAVÁL – Egy másik példa egy sajtféle neve: KASKAVÁL. E szó ma már nincs a magyar szavak tárában, de ősnyelvi gyökökből álló, és azt jelenti, hogy az ősiségben kapott nevet, az egynyelvűség idején. A hivatalos nyelvészet olasz > török > román eredetűként, közvetítésűként jegyzi. Sem olasz, sem román nyelven nincs elemzési lehetőség.
Olasz nyelven: caciocavallo = tehénsajt. Ám ha elválasztjuk: cacio-cavallo, és különvesszük, fura eredmény születik, két külön is értelmes szó: cacio = sajt, cavallo = ló. Olaszul kecske = capra, juh = pecora, tehén = mucca, vacca. Ez így semmiképp nem talál. Tehát nem olasz nyelven alakult ki a szó.
Románul cas = sajt, caval = egyféle furulya vagy cső. Török nyelveken kialakulása szóba sem jöhet.
Tehát valós névadó jellemzői nem a szótárszerkesztők által megadott nyelvekben, hanem az előállítási műveletben keresendőek, amelyek csak a magyar nyelvben lelhetőek fel összességükben, és a megnevezés is ezek alapján alakult ki még a kezdetek idején, az ősnyelven.
A kezdetek idején a megoltott tejbe belesüllyesztett, kisebb méretű, sűrű szövésű, szűrőszitaként használt KASban gyűjtötték össze, KAVARgatva, az előbb csak KÁSAszerű, lassan kicsapódó, savótól elVÁLÓ, savóból KIVÁLÓ, majd túrósodó, összeÁLLÓ anyagot. Így lett KASban KAVARva KIVÁLÓ, anyag neve KAS KAVÁL, KASKAVÁLÓ.
Egy olyan élelemnek, amely a kezdetek idején már az ember étrendjének részét képezte, nem a késő ókorban, középkor-újkor határán kialakult nyelveken adtak nevet.
KIRÁLY – e szót német > szláv közvetítésűként jegyzik a hivatásosok. Az ősiségben KERÁL, fordítva: RÁLKE. Bővítsük: uRÁLKEdó, uRALKOdó. Értelemhordozó e fordított szó német, szláv nyelveken, vagy csak magyarul? KIRályt a RIKek, gazdagok közül választottak, és RIKítóan szép ruhákban járt. KIRÁLY az URALKOdói REndeLKEzéseit ÍRÁLYban, azaz ÍRÁsban RÓJa ki, s a tRÓn tekintélyével érvényesíti. KIRÁLY, mint IRÁnyító, KIÁLL a nép elé. Válságos hadi helyzetben, harctéren parancsait RIKoltva adta ki. Kapcsolatos cselekményeiben jelen van a Kemény K és az eRő R hangja.
KeRáL – uRaLKodó hangváz: K-R-L – R-L-K-d.
PACE – jelentése: béke. A szavak elemzésénél az ősnyelvből indulunk ki. Arra kell gondolnunk, hogy a nyelvek szétzilálódása után a kifejezések egy része lemorzsolódott az ősnyelvről, kiestek használatból, de tovább éltek az utódnyelvekben. Így van oly eset, amikor valamely gyök párja már nem szóalkotó a ma is élő ősnyelvben, de fellelhető azonos értelmű utódnyelvi szóban. Ezért az összességre kell figyelni.
Ha a háború és béke fogalmak nyelvi kifejezései közt keresünk kapcsolatot, rálelünk az ellentéteket kifejező gyökök közt. Figyelni kell a körülírásra, mert ott is felbukkannak a kulcshangok. Példaként a CS.P – P.CS gyök: CSaP – PaCS.
Háborúk CSAPAtok közt zajlanak. CSAtákat összeCSAPÁsoknak is nevezik. Harc, összeCSAPÁs közben a CSAPAtok testi kAPCSOlatba kerülnek: közeli párbaj, fegyverek CSAttognak, kézitusa stb. Az összeCSAPÁsok közepette egyesek sorsa végképp megPECSÉtelődik. A győztes nagy CSAPÁst mér a legyőzöttre és országára. CSAták, összeCSAPÁsok végén köttetik a béke. A békét a vezérek tenyérbeCSAPással PECSÉtelik meg. A két vezér egymásba CSAPÓ tenyere, a PACSI a PECSÉt. Tehát, a PACSI, a tenyérbECSAPás a béke PECSÉtje volt a kezdetek idején. Esetenként a két egymás tenyerébECSAPó, CSAPÓ kezet jelképesen átkötötték egy rövid időre valamilyen szalaggal. Ez volt a békekötés. A béke: latinul pacem, angolul peace, franciául paix, olaszul, románul pace, máltai nyelven paċi stb. Mind a kézfogás, tenyérbECSAPás, PACSI szóból. A nyelv szavaiban, szavakat alkotó elemekbe van rejtve minden. A tenyérbECSAPás szóban ott a PÁCSE, ami PECSÉtet, békét jelentett az ősnyelven. A kötésTEVÉS olyan, mint egy VÉSET, meghatározóan mély jelentésű! A kézSZORÍTÁS tiszta szándékot feltételezett, a CSATARÁSZásnak vége, helyét átadta a SZERETÉSnek!
SZoRíTáS – SZeReTéS – CSaTaRáSZ hangváz: SZ-R-T-S – SZ-R-T-S – CS-T-R-SZ
Volt eset, túszt cseréltek. Értékes személyt adtak túszként, a király vagy hadvezér saját fiát adta biztosítékként, hogy nem kezd hadi vállalkozásba. Így élt például néhány évet Atilla Rómában túszként Aetius közelében. Ott tanult meg latinul. Az ősnyelven a fiakat CSAPOknak is nevezték. Innern a CSABA név. A fatörzs ága Székelyföldön ma is CSAP. Az inka király a Nap Fia, az ő nyelvükön: Napu CSAPA. A CSAPA, sarj, fiú volt a PACSE, béke biztosítéka.
A békekötések még biztosabbá tételét az uralkodó családok közti házassággal PECSÉtelték meg, mert az emberi kötelékek legerősebbike a nemi kötődés. Itt lép a színre a nő, mint leghatékonyabb békítő utódnemző, mert a fő béketeremtő tényező a leghatékonyabb PECSÉt a női nemi szerv – nem írom ide nevét –, amely lehet béke helyreállító, de viszályt, háborút kiváltó ok is (Trója). Egy székely asszony mondta a lányának, aki összeveszett férjével: Eriggy haza, fekügyetök le, s béküjjetök ki! Bizony, ez az egyik leghatékonyabb helyreállító mód – béke PECSÉt. Minden megnevezés legkevesebb három névadó jellemzőre épül. PACSÉ idején nem volt CSEtePAté, azaz harc. A PACSE = béke szónak ez a valódi eredete. A szó ily értelemmel ma nincs a magyar nyelvben, ám az utódnyelvek nem adnak magyarázatot a szó keletkezésére. Az ősnyelv szavait oda-vissza, vázhangjait, gyökeit összeforgatva fellelhető a benne rejlő bölcsesség.
SĂRUT – a román SĂRUT, SZÖRUT = csók, a SZERET szóból módosult, de a SZORÍT értelem is jelen van.
SZeReT – SZoRíT – SZăRuT hangváz: SZ-R-T – SZ-R-T – SZ-R-T.
IUBIRE = szeretet, szerelem, a J.B– B.J gyök JuB – BuJ bővítményi változata: JUBire: JUBál – BUJál, BÁJol. Lehet próbálkozni a fenti nyelveken magyar nyelvi elemzés szerintivel, de egyiken sem adható vissza úgy, mint a teremtés ma is élő nyelvén, magyarul.
Az ősnyelvi hangok, gyökök, hangcsoportok átmentek az utódnyelvekbe is, de ott csak száraz lárvák, azokon a nyelveken nem lehet elemezni, csak ha visszahozzuk a ma is élő ősnyelvbe.
ÚT, DROM, DRUM – már az egynyelvűség idején szükség volt ÚTra, s építettek UTakat. Az ősnyelvben kialakultak az ÚT különböző nevei. Az ÚT Ú hangja a legalacsonyabb hang, alsó szintet jelent (kúsz). A T hang a Taposható Talaj, Táv. Különböző módon készültek az UTak. Sok helyen sekély vizű erdei patakok, folyók VÁGta, VÁJta ROVáson, ROVán, roVÁN, RAVÁN vezettek az UTak. Hegyoldalba VÁGták, VÁJták, RÓDalták, SZELték, CSESZetelték az AVARÁN.
Nehéz, elTÖRŐDŐ munkával, TRUDÁval építettek szTRÁDÁkat, mélyített, VERt UTakat.
Ezeken a RÓTT, RÓDalt, ROVott, SZELt, CSESZetelt, VÁJt, VÁGott, KALLÉzott, VERt UTakon, DURUM, DRUM, DROM, DRÖM, DÖRÖMböltek, VÁGtattak végig. Némelyek az AVARÁN vertek ösvényt, gyalogUTat.
A kaRAVánok, karaVÁNok, kaRAVÁNok, körVÁNdor ÚTjukat RÓVA VAKARodtak végig a RAVÁN, ÚTon. A karaVÁN, DORon, úton haladó VÁN-DOR, aki RONDÁVÁ tapossa saruját. Vízi ÚTon, RAVÁN, NÁVÁKRA, hajókra rakták az árut.
VáNDoR – RoNDáVá hangváz: V-N-D-R – R-N-D-V
KaRaVáN – NáVáKRa hangváz: K-R-V-N – N-V-K-R
Az utódnyelvek megörökölték e kifejezéseket, ma ezeket használják, de a szóképződést, szavak, megnevezések gyökerét, indulását, valós eredeti értelmét nem ismerik. WAY, VEI, VÄG, stRADa, estRADa, ROUTe, ROAD, DŌRo, DOLo, DRUM, DORoga, CALe, SOSea, CESTná, SILniční, pUT és mások elég bizonyítéknak.
R.D – D.R gyök: RóD – DöR, a magyar nyelvben RÓDaló VÁGást, ezzel járó DÖRömbölő hangot is jelenti. Az ősiségben az utakat RÓDalták, RÓTták, VÁGták, VÁJták hegyoldalakba. A kiRÓTT, tervezett ÚTvonalból fákat RÓDaltak, VÁGtak ki, a gyökerüket is kiVÁJva. Végül ÚT lett, RÁDA (stRÁDA) amelyen DÖRömböltek a RÁDLIk, DURva hangot adván. Aki az első RÁDLIn ment, az volt a LIDER, azaz vezető. Ő osztotta, mint DÍLER a parancsot.
RáDLi – LíDeR – DíLeR hangváz: R-D-L – L-D-R – D-L-R
Sivatagon át is van ÚT, DURUM, DROM, DRUM. Azt járják a DROMedárok. DROMEDÁR – RÁDEMORD teljes átfordítás elmondja, hogy a sivatagi RÁDE, azaz ÚT, bizony MORD hangulatú, A sivatagi hajóra, NÁVÁra HALOM árut TEVÉnek, hogy HAMÁLként, KAMELként cipelje.
Jelenben is van viszonyítási alap az UTakra. A népnyelv, köznyelv tudja: ma már olyan finom felületű UTak, DURUMok, DROMok, DRUMok vannak, mint a bőr, azaz DERMA. Aki nem halad a DURUMon, ÚTon, leMARAD.
DRuM – DuRuM – DeRMa – MaRaD hangváz: D-R-M – D-R-M – D-R-M – M-R-D.
Utódnyelvekben az ÚT megnevezései: ROAD, ROUTe, stRADa, VAG, WAY, VEJ, DRUm stb. Ám azokon a nyelveken halvány sejtés sincs, nemhogy válasz, a szavak keletkezésére, mivel ott csak beszáradt lárvaszavak!
VÁNDOR – a VÁNdor szó kezdőgyöke: V.N – N.V: VáN – NaV, mutatja, hogy akár a karaVÁN, kaRAVÁN, a VÁNdor, vánDOR elindul a RAVÁN, ÚTján székelyesen: AVARÁN és NAVigál célja felé a DORon, RÓDon, azaz ÚTon.
A szó tengelyében az ND kötött mássalhangzó-páros, alvógyök, hangzóval, gyökké válik: NaD, NeD – DeN, DuN stb.
A NEDv szó folyékony halmazállapot, a DUN bőség. Magyar nyelven elemezhető, mivel ősnyelvi, így saját, ma is él. A NEDv, NEDű folyik, vÁNDOrol, ÜDÉN, rENDEzett mederben, mint a DUNA vagy a DON.
Az ND hangcsoport – INDA, ANDA, ÁNDO stb. – jelen vannak az INDUlás, ANDAlgó vÁNDOrlás, rONDA vagy rENDEs szavakban értelemhordozóként. Az INDA hosszúra nő, az INDUlás kellemes, de a vÁNDOrlás hosszú ANDAlgó folyamat, a rEND kellemes, a rONDAság kellemetlen. Az ONDÓ eléri a petesejtet, megtermékenyítvén elINDUl egy folyamat, ez hosszú vÁNDOrlás, amelyet életÚTnak nevezünk. A hangcsoport jelen van az INDIa névben, ahonnan valaha népek vÁNDOrlása INDUlt. Van-e oly nyelv, amelyben az INDIa szóból ez kitetszik?
A hazatérő VÁNDORt az UDVARON, a VERANDÁN fogadta, fogadja a ház népe.
VáNDoR – uDVaRoN – VeRaNDa – WaNDeReR hangváz: V-N-D-R – D-V-R-N – V-R-N-D – W-N-D-R-R
A WANDERER szó elemekre szedve, beszél-e hordozott értelméről germán, angolszász nyelveken?
Néhány szó még a román nyelvben
Erre külön kitérünk, igaz nagy a rugdalózás néhány román nyelvész részéről. A világ minden nyelvének minden szógyöke visszavezethető a mai magyar nyelvbe, így a román nyelvi gyökök is, de vannak oly szavak, amelyek az együttélés nyomán a mindennapi szóhasználattal olvadtak a román nyelvbe, és módosultak hangzástörvényei szerint.
Különösen a –oa-, -ea- hangpáros használatánál: coasa – kasza, beteag – beteg, és az –ău végződésű szavaknál kell figyelni, mert jó részük magyarból egy az egyben átvett, módosult megnevezés. Pl.: Bacău (Bákó), Zalău (Zilah), Ceahlău (Csalhó), birău (bíró), solgabirău (szolgabíró) hârdău (hordó), făgădău (fogadó), sămădău (számadó).
BETEG – BETEAG, nyomorék – NIUMURUG, a menten (azonnal) helyett mondott MINTENAŞ vagy elhallgattatás végett a gyerekre rászólás:: mukk lesz!? –> MUCLES! Ez átvitt értelemben náluk nem kérdés, hanem felszólítás, azt jelenti: fogd be a szád! Ez főleg Mócvidéken, de Görgényben is.
GULAŞ, PAPRICAŞ, HALĂU (halászháló) szavakból egy postáról érezni a magyar eredetet.
ANEVOIOS – nehéz, fárasztó, NEVOIAŞ – szűkölködő, és a magyar NYAVALYA, NYAVALYÁS kifejezések közt is jól érezhető a kapcsolat. E szó jelen van a betegséget kifejező BALNYAValya ősi szóban, amely BOLNAV alakra módosulva a román nyelv szókészletében áll.
BOLNAV – a BAL NYAValya rövidített változata. Ez már az egynyelvűség idején is létezett. A szó megfordított alakja bizonyít: BOLNAV – VANLOB, azaz VAN LOB, van láz.
BoLNaV – VaN LoB hangváz: B-L-N-V – V-N-L-B
Székely tájnyelven a láz másik neve LEB, LOB. Az ősiségben, ha nagyon beteg volt, BALNYAValya gyötörte, NYAValygott, akkor mondhatták: VAN LOB, van láz, lázad van, LOBod VAN, BALNYAValyád van, BALNYÁV vagy.
REND – RÂND – a román rÂND = sor. Magyarul tudjuk, hogy a sorREND lehet rENDEs, de rENDEtlen is. Az ő nyelvükön nem hordozza ezt az értelmet. Náluk csak egy beszáradt lárvaszó. A sorRENDben ülő fecskéket RÂNDunica néven nevezik, de az is a REND szóra vezethető vissza.
DĂNGĂNI – harANGot ver, ami DÖNGENi kezd. Az ĂNG a hANG. Egyébként a döNGetés is haNGkibocsátó tevékenység. Az NG páros a harANG iNG, leNG mozgása, de a haNGleíró szavak végkicseNGője is: zeNG, boNG, koNG, doNG. A dĂNGănire, dĂNGănit – harANGverés, harANGozás, INGatják, lENGetik, dÖNGetik a harANGot.
DĂSCĂLAŞ – tanítócska, az ĂSCĂLA – ISKOLA hangzásilag is egyezik. Az IS-KOLA az IS-meretek szerzésének LOKA, helye. Tudást ÁSKÁLÓ hely. A DESZK, DESZKELŐ nyitást jelent ősnyelven. Ez esetben nyitás ismeretek felé. A DESZKA a tőke szétnyitása, szétSZEDése több szeletre.
DÂMB – DOMB, halom, az OM gyök egyébként is érzelmi töltetű, de a B végződéssel még többet mond. A dOMB jelentése: szelíd hegy. A galAMB esetében az AM érzelmi gyökhöz simuló B hang a madár szelídségére, jÁMBorságára, simogatható dOMBorú pelyhes hátára utal. A cOMB simogatható, kellemes hajlatú. A gÖMB, lOMB is szelíd vonalú körív alakot jelez, de még a gÉMBeredni ige is a hideg hatására összehúzódó, dOMBoruló, gÖMBölyödő hátra utal.
DVORI – szolgál, valakinek, egy úrnak az uDVARában. Ez még az erdélyi fejedelmi uDVARok idejében honosodott meg a moldvai román urasági háztartások szolgálati megnevezéseiben. Az, hogy a DV mássalhangzó párossal indít, a román nyelvben jelenlevő szláv hatásnak tudható be. Az UDVARNOK, szláv nyelvekben DVORNIK alakban maradt fenn. A román nyelvben UDVORNIC, majd rövidülve VORNIC alakban használták főleg a moldvai fejedelmi UDVARban.
uDVaRNoK – DVoRNiK – VoRNiK hangváz: D-V-R-N-K – D-V-R-N-K – V-R-N-K
Az UDVAR szó bérnyelvészet szerint szláv eredetű. De csak szerintük, mert magyarázat csak magyarul van! Értelemhordozók tömege igazolja a szó ősmagyar nyelven kialakulását. Saját UDVAra mindenkinek kEDVEs, ÜDVÖs hely, amelyet nem enged eldUDVÁsodni. OdaVÁROD szeretteidet, olyan, mintha VÁRAD lenne. Bármerre jársz, minden RAVÁD (utad), visszavezet UDVARodra, ott búcsúznak tőled, ODAVÁRnak vissza:
uDVaR – RaVáD – oDaVáR – VáRoD – VáRaD hangváz: D-V-R – R-V-D – D-V-R – V-R-D – V-R-D
STOLNIC – aSZTALNOK szintén moldvai fejedelmi UDVARtartási szolgálat. Az ASZTAL szó csak a bérnyelvészet szerint szláv eredetű. ASZTAl az OSZTÁs helye. ASZTAlon dagASZTAnak lISZTből tÉSZTÁt. Ott fogyASZTjA ételét a család, tehát étekfogyASZTÓ hely. ASZTAlnál ad gondolatébrESZTŐ tanácsot a szülő gyermekének, jóra ÖSZTÖnözve, jó tettekre ÖSZTÖkélve őt. Az ASZTAlnál OSZTAnak: tanácsot, kártyát, ajándékot, szerepeket stb. A játékASZTAlt zöld pOSZTÓval terítik le. Az ASZTAl tISZTÁn szép. A tISZTA ASZTAl a ház ASSZOnyáT dicséri.
ESCALADA – falat vagy akadályt meghág, megmász, ESCAL – mÁSZKÁL. Az SZK hangcsoport különböző kifejezésekben a helyváltoztatás – csUSZKÁL, csÁSZKÁL, ISZKOL, mÁSZKÁL –, felhasználhatóság – dESZKA, ESZKÖz –, és műveleti – pISZKÁl – jelentéshordozó. Az SZ a csuSZamló műveletek hangutánzója, a K viszont a behatás, beaKadás jelölője, ESCALAdare – megmászás, mÁSZKÁLÁs.
A szavak eredetét igazoló, fő jellemzőket felvonultató – hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport, hangváz – elemzési módot egyetlen nyelv sem birtokolja, így nem bitorolhatja el a szavak ősiségi eredetét.
De, ami fő, egyetlen nyelvész sem képes eredményesen cáfolni.
Utódnyelvi szóalkotások, önműködő szóalkotó műveletek
Egy példa: az UÁ kötött magánhangzó-páros érzelmi nemtetszés, de a kilökődés kifejezője is.
Sokan a ma élők közül is megtapasztalták az evakUÁlást, a kilakoltatást, kilökést. Az evakUÁlást VAK üresség, űr, hIÁny követi, amely feltöltésre vár. Az UÁ kötött magánhangzó-páros hangbeültetéssel többféle értelmet kaphat. Ezek egyike az UtÁL szó, a másik a valami mUszÁj miatt fUtÁs. Mindegyik említett jelenség bizonyos fokú nemtetszést, esetenként UtÁlat érzését váltja ki az elszenvedő részéről, és az megjelenik a megnevezésben.
Jelen van a mestrUÁl szóban. A menstrUÁlás, egyféle kilökődés. Az első ily kilökődést, kiVÁlást, kiUÁlást (v > u) Éva tapasztalta meg: EvakUÁl. A dél-amerikai gUAnó a magyar ganéj, amely UtÁlat érzését is kiVÁltó, kiUÁltó, UtÁltató.
Az utódnyelvek beszélői viszont nem tudják, miért van ott az UÁ kötött magánhangzó-páros, hiszen az ő nyelvükben nincsenek jelen az UtÁl, fUtÁs szavak, amelyek magyarázatot adnának a páros kifejezésbeli szerepére, hogy egy bUtÁn döntő hatalom erőszakos mUtÁlása (áthelyezés) is lehet UtÁlat kiváltó. A mUszÁj szóra is csak magyarul van magyarázat. Nyelvük nem birtokolja az értelmi kapcsolati rendszer teljes viszonyítási alapkészletét, amelyek az elemzéseknél kulcsfontosságúak. A viszonyítási alapkészlet: az ősiségtől változatlan: hangértelem, értelemhordozó gyökök, hangcsoportok, hangvázak, amelyek ezrével vannak jelen meghatározó elemként a mai magyar nyelvben. Ebből látszik, hogy az utódnyelv akaratlanul olyan elemeket visz be a szavakba, amelyek találóak a fogalom körüli értelem kifejezésére, de ez nem tudatos részükről, hanem a nyelvszerkezeti vázfelépítmény késztető kényszere, ami kötelezi az utódnyelveket szóalkotásnál, az értelem kifejtéséhez, ősnyelvi elemek használatára! Ősnyelvi szóalkotó értelemhordozó elemek nélkül egyetlen utódnyelv sem létezhet! A román nyelv sem. Az alább említett értelemhordozó szóalkotó elemek képződésére, születésére csak magyar nyelven adható magyarázat.
—————————————————————————————————————————–
Utódnyelvek nem birtokolják az az elemzéseknél kulcsfontoságú értelmi kapcsolati rendszer teljes viszonyítási alapkészletét!
—————————————————————————————————————————–
KÖR az utódnyelvekben
A KÖR ősnyelvi eredetű szó, a K.R – R.K gyökből: KöR – RöK. Alapja a KŐ – ÖK ősgyök. Az első GÖRdülő KŐ, amely KÖRös-KÖRül forogva GURult. A RÖG is GURult KÖRbe, KEReken. Ebből erednek a latin CIRcus, CAR, CORtina, CURva szavak. Majd innen a latinhoz kötődő nyelvekbe, például a románba is: CERc = KÖR, COR = KÓRus, CORt = KÖRsátor, CORn = kifli, szarv, amelyek KÖRív alakúak. Ezzel kezdődik a CORtex, COaja = héj, amely egyféle KÉReg.
CORidor = KÖRfolyosó.
CURea = öv, amely KÖRülövező hajtószíj is lehet.
CURios = KÉRdező, kíváncsi.
CAR = szeKÉR, CAReu = KARéj, CURte cu GARd = KERített udVAR, ez a latinból átvett CUR = KÖR gyökből alakult a CURte = udVAR, CURteaza = udVARol.
CURsa = KÖR/járat, CURba = KAnyaR, KÖRív alakú útGÖRbület.
CURva = GÖRbe úton járó, erkölcstelen nő, KURtizán. Férfiváltozata KURafi.
De a franciából románba átvett TOUR, TUR = KÖRverseny, TURneu = KÖRutazás, CIRculatia RUTiera = közúti FORgalom (a tur, rut, tor-rot fordítható gyökök, ez idegen nyelvben ritka).
KÖR hangmódosult gyökét adja a FORaj = mélyFÚRás és a FORfota = SÜRgés, FORgás.
GIR gyök a magyar ––> latinból, olasz GIRo útján jutott el nem is oly régen a románba: GIRator = forgó, GIRatie = PÖRgés. Sens GIRatoriu = KÖR-FOR–galom. Lehet KEResni tovább nagyKÖRben.
A fent felsoroltak igazolják, hogy az utódnyelvek új szavak alkotásakor, csak eredeti ősnyelvi szóelemekből gazdálkodhatnak. Ha visszahozzuk azokat a magyarázó nyelvbe elemzésre, a szóépítmény a megnevezett akárminek többi jellemzőjét is felfedi. Szóalkotó elemeit értelmezni, megvilágítani, tartalmukra, mondanivalójára magyarázatot adni csak a magyarázó nyelven, azaz magyarul lehet.
ARBEIT. Honnan ered a munka német ARBEIT, ARBE-BEIT megnevezése? ARBEIT = munka. A kezdet mindenben meghatározó, így a szavak, kifejezések születésénél is. Legfontosabb emberi munkavégző: kAR. Munkához akARat kell. Az élelemszerzés fontos része a betakARítás ARatás. Az ősiségben az életfenntARtó munka a földművelés vagy gyümölcsgyűjtés volt. Mindkettőhöz emberi kAR, k, kARó, BOT kellett. Azzal túrták fel a földet, azzal feszítették ki a gyökeret, azzal verték le a gyümölcsöt a fÁRól.
A kARó, BOT volt az ember kARjának meghosszabBITott segítsége. Az elvégzett munkára azt mondták: el van BÜTülve. Tehát az összkép ezekből alakult ki: k-AR–BOT – AR-BEIT – munka.
A német nyelv kialakulásakor a megörökölt két gyökből – AR, BOT – állt össze a munkát jelentő szó: AR-BEIT, ARBEIT.
Az ARBEit szóban megjelenő RB hangcsoport – ARBE – jelen van a magyar nyelvben: kARBÓl végzett, kARBAntart, kÖRBEjár, gÖRBE, hURBOl (használ, visel), kÁRBAvész, és más munkával kapcsolatos szavakban.
Fordítottja, BR hangcsoport – ABRA – munkával kapcsolatos: ABRAkol, bABRÁl, fABRIkál, szOBRÁsz, ÁBRÁzol stb.
Néhány vonás mutatóba, mi hiányzik az utódnyelvekből:
Szóbokor rendszerük nincs. Fordítható gyökök nyomán követhető, hangértelem alapon szétágazó, kiértékelhető egységességük sincs, amely teremtés nyelvi rendszer alapja, amelyek találkoznak bizonyos pontokon a többi szóbokor elágazásaival, és élő kötőszövetszerű szövegszövevényt képeznek:
Ami KERek, keREK, az KÖR alakú. KÉRek, kéREK egy KÖR alakú KEReket, keREKet, teKERőKEReket, tekeRŐKeREKet a ROKKához. A KEReskedőnél KÖRben minden van, kiRUKKol a teKERőKERékkel. A KÖRönd is KÖRtér. KÖRet KÖRben RAKott a tálon. A KARék egy KARika, kaRIKa, amelyet KARon viselnek KARékként, és KÖRülövezi a KARt. A RIKtolt KERítés beKERíthet egy KÖR alakú KERtet. Azonos gyökből épít értelmes gondolatsort. Utódnyelv képtelen erre.
Szócsaládjaik, gyök, hangcsoport, alvógyök alapra épülő, követhető egységes rendszer, amelyben egy tárgykörön belül minden vetületet megvilágítanak azonos vázhangokkal. A tájnyelvi kifejezések is teljes értékűek!
Például GY, T, R alaphangokkal: A GYÁRTÓ nem forgalmaz GYATRA, ROGYOTT, TRÁGYA minőségű TÁRGYakat, mert azok ROGYATok, GYARATok.
Mostoha idő TÉRGYre kényszeríti a földművelőt, RAGYÁT szenvedett növényzetet kiGYÉRÍTik, TRÁGYAdombra dobják. A TRÁGYA GYATRA anyag, talajra szórva, terményGYÁRTÓ, némely rostnövényből (kender) TÁRGY is készül.
GYáRTó – GYaTRa – RoGYoTT – TRáGYa – TáRGY hangváz: GY-R-T – GY-T-R – R-GY-T – T-R-GY – T-R-GY
RoGYaT – RaGYáT – TéRGY – GYéRíT – GYaRaT hangváz: R-GY-T – R-GY-T – T-R-GY – GY-R-T – GY-R-T
S, L, J, T: A SELEJT minőségi LEJTÉS, lehet túlhAJTÁS eredménye, ezért ELEJTÉS a sorsa. A JELEST alkotó TELJESségre törekszik. Szakmailag nem megEJTŐ, akinek SEJTÉse, SEJTELme sincs a kiFEJTÉS mikéntjéről, inkább ELEJTEndő.
SeLeJT – LeJTéS – eLeJTéS – JeLeST – TeLJeS hangváz: S-L-J-T – L-J-T-S – L-J-T-S – J-L-S-T – T-L-J-S
Egyensúlyra törekvő képességük nincs, mivel az egyensúly E, É hangjai nem uralják e nyelveket.
Gyök- és szóátforgatás csak részben, elvétve sajátjuk. A magyar nyelvben viszont rengeteg van ilyen: LEVENDULA – ALUDNIVELe, MANDULA – ALUDNÁM. KARIKATÚRA idegenhangzású, s mégis csak magyar átforgatásban mutatja meg, mit is jelent. KARIKATÚRA – ARÚTAKIRAK, teljes átfordítás, elmondja, hogy a gúnyrajzon A RÚTA KIRAKva.
Szavak sorrendi felcserélhetősége hiányzik. Folyamatosság, gördülékenység, folytonosságra képesség is. Magyar nyelvű mondatszerkesztésnél összecserélhető a szavak sorrendje az értelem változása nélkül.
Igeszegények, ez szövegszerkesztésnél vehető észre. A mozgásra 15 ezer egyszavas igekötős igénk van.
Szóalkotó mozgásképtelenség az összes hanghiányos, s ebből eredően fogyatékos utódnyelvre érvényes. Képtelenek: mesterien fordulatos, szemléletes, beszédes, bonyolult szavak ezernyi jelenségváltozata leírására.
Utódnyelvek egyik fő jellemzője: döcögő nyelvek, nem zökkenőmentes mondatszerkesztésük. Ahogyan G. B. Shaw mondta: „…úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadására és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam a körül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.).”
——————————————————————————————————————————
A szavaknak a mindenkori magyarázó nyelvben elemzése, a megnevezettnek több olyan jellemzőjét is felfedi, amelyről a nyelvészek által vélt eredő nyelv nem is tud. Jó példa erre a dekoltázs szó (bővebben a címszónál).
——————————————————————————————————————————