Utódnyelvek szavai – jégként befagyott, lárvaként beszáradt szavak Az, hogy a hangoknak nincs szerepe az értelemalakításban, csak az utódnyelvekre érvényes. Ott csak egy befagyott, beszáradt kép része, egy élettelen csoportkép, amelyben nincs ismerős. De ha visszahozzuk oda, ahonnan elindult az a szó, mindjárt felismerjük, miért is áll ott az a betű, mit keres ott az a hang, milyen értelmet képvisel? Vegyük az angol nyelv két szavát a KŐre, sziklára: STONE és ROCK. Mindkettő ősnyelvi örökség. Mit mond ez nekik? Szinte semmit. Két megörökölt hangcsoport, amelyet hiába bont elemeire, angolul nincs értelmezhetősége. Hogyan jön létre a KŐ, a SZIKLA? A KŐrengeteg, a SZIKLA, kemény, tömény anyag. A teremtésben magas hőfokon és hatalmas nagy nyomáson préselve, sűrítve-ROKKantva (rock) kialakuló tömeg. Melyek a jellemzői? A szikla ROvással hasítható, ROPpantható, ROBbantható, SZéTtöréskor ROPpanva, ROBbanva pattan SZéT. Ha régiesen mondjuk – a szó az ősiségben alakult ki – oSZTÓN törhető, RIKtolható. Magyar nyelvi elemzésben az SZT páros az oSZTás, oSZThatatlanság kifejezője. Fordított TSZ alakban azt is mutatja, hogy akár haTSZor, héTSZer vagy TöbbSZör oSZTható. A szóban levő NE ősgyök lehet a NEMlegesség jelentésű is. A STONE NEm OSZTható vagy csak úgy, ha ROCK, megROKkantom, azaz kitöRÖK belőle. Vagy a kisebb STONE az oSZTÓN oSZTOtt, ROCKból töRIK ki. A magyar nyelv még azt is tudja, hogy a KŐ RIKtolható, azaz faRAGható (k > g), RÓható, s e művelet alatt kitöRIK belőle néhány apRÓKa darab. De azt is, hogy RAKásba KÖRbe RAKható, s belőle fal RAKható. A szikla GÖRdülhet is. Hasonló a román STRICA (sztrika). Ez románul nem mond semmit, de mind beszáradt, befagyott szó jelent elromlást, elrontást. Magyarul elemeire szedve, alvógyökeit felélesztve: SZTRIKA – SZéTöRIK A, azaz SZÉTTÖRIK A. A szóvégi A, a magyar nyelvben ma is nyomaték értelmű: A! Mindkét szóban ott van az R.K gyök: RiK, RoK, csak ők nem tudják, mit mond. Egy idegennek látszó szó: TEXTIL. Szedje elemeire bárki egy általa ismert idegen nyelven: TEX-TIL vagy TEK-SZTIL. Mit olvas ki ebből egy angol, német, francia, olasz stb.? Szinte semmit! Részleteket lehet, de nem az összességet. Magyar nyelven, gyökökre– alvógyökeire – szedve, ez a felbontása: TEK-KSZ-SZT-TIL. Hogyan készül? A TEKSZTIL oSZTovátán, szövőSZÉKen, SZÁLakból TÉKolt, vagy TŰKkel SZÁLakból KÖTött szövedék. Ha magyar nyelven elemzem, akkor tudom, hogy ez T.K – K.T gyökkel: TeK – KöT kezdődik. A KSZ alvógyök K.SZ – SZ.K: KéSZ – SZéK. A harmadik SZT alvógyök: SZ.T –T.SZ: SZőT – TeSZ. A negyedik gyök: T.L – L.T: TiL – LiT. A TÉKolás a kezek ide-oda TEKeredő munkamozdulatai képének leíró szava. A TAKács, azaz szövőmester munkájánál a fonalak TEKeredő műveletei. A szövött anyagot a TAKács szövőSZÉKen, oSZTovátán KÉSZítette, kéSZÍTette, SZŐTte. De TEKsztil lehet KÖTött anyag is. A TIL a fonal, amely TILolással szétválasztott, és a KÖTéssel, TÉKolással váLASZTékosan (laszt – sztal – sztil) megmunkált. A váLASZTékos STÍLus szerinti és a szálak TÉKoláskor, KÖTéskor TÖKéletesen ILleszkednek. A szó már az ősnyelven kialakult, mivel már az Özönvíz előtt SZŐTtek, szőtTEK, KÖTötTEK, OSZTÓvetővel, szövőSZÉKkel, TÁKÁSZolTAK, TILolt SZÁLakból. A TEXTIL szó a fentiekből kialakult sűrített rövidülés, és az ógörög nyelvben ragadt meg, amelyet beszáradt lárvaként megörökölt a latin és a többi utódnyelv. E szó magyar elemzésben életre kelthető, magyar füllel ma is érthető, értelmes elemekre bontható. Minden utódnyelvi szót csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvébe visszahozva lehet kielemezni, és elemeiből kiolvasni eredeti mondanivalóját. Egy másik szó: SZOPRÁN. SZOPRÁN – Ez sem tűnik magyar szónak. Mondják, hogy olasz eredetű: SOPRANO. A SOPRA szó olaszul valami feletti, emelt, emeleti értelmű. Ez esetben magas hang. Tehát így nem magyar. Ám, ha bontjuk, rögtön kiszólnak magyarul az ismerős gyökök, hangcsoportok: Hahó, itt vagyunk! A SZOPRÁN szó SZ.P – P.SZ gyökből indul: SZOP – POSZ, a SZOPRÁN a legmagasabb hang, az SZ hang kiterjedés értelmét viszi a SZO, SZU emelkedést jelentő gyökökbe (szőlő, szulák, kúszó, mászó), így a SZOP magasra taPOSást, léPÉSt, magas POSZtot jelent. A POSZt = hely, a létra magas fokára taPOS, lép, ez esetben magas fekvésű hang. A PR hangcsoport – OPRÁ – a szOPRÁn hang APRÓ rezgésszám nyomán alakul ki. A kÁPRÁzat és a kiválóan rezgő fém, a réz ősi neve a kUPRÉz is tartalmazza a PR hangcsoportot. A PR páros, mint P.R – R.P alvógyök: PoR – RoP, a PORrá ROPpantott aPRózott gondolatot zárja magába. A szóvégi R.N – N.R gyök: RáN – NőR, a RÁNdul, RENdül, n > z hangváltással: REZdül, s ez hangvonatkozású, épp, mint a refRÉN szóban. A szopRÁN elRINgató szépségű magas női hang. Mondhatjuk: NŐRe jellemző. Tehát a magyar szó élő, elemi részeiben magyarázatot ad az összességről. Ezért is magyar a nyelv neve, mivel a világ nyelvi titkainak magyarázó nyelve.