ÚT – Szárazföldi közlekedés számára épített, nagyjában egyenletes szélességű sáv. [bérnyelvészet szerint: finnugor]
Az ÚT – TÚ ősgyökből. Az ÚT szóban a mély U, Ú hang a lenti szintet, a T hang a távolba vezetőt emeli ki. A kUTatás is ÚTkeresés. Aki kUTat ás, az is UTat keres a forrás, a víz irányába. Az erdőrengetegből a víz folyása mUTatja az UTat a síkvidék felé.
Valaha az egynyelvűség idején az ÚT neve VÁJt, VÁJat, amely átszelte a tájat (a táj szó vágást is jelent), helyenként épp a patak által VÁJt mederben VÁGott ÚT, amely átVÁGta a mezőt. Esetenként az erdő fáit kellett kiVÁGni, és odaRÓTTak UTat. Helyenként a hegyoldalba is RÓTTak UTat, de a kerék is VÁGta, RÓTTa az UTat, akár a RÓNÁn is, amelyen VÁGtatni lehetett.
Vagy DÖRÖM neve is volt az ÚTnak, amelyen végigDÖRÖMbölt a szekér. Az út ősi DROMOSZ neve nem csak az akkori utak DURva ROMOS állapotát foglalta magába, hanem az elválás lelkiállapotát is. Az útnak indulót SZOMORDI hangulatban engedték el a hosszú DROMOSZra. DRoMoSZ – SZoMoRDi hangváz: D-R-M-SZ – SZ-M-R-D.
A BOGnárok, VÁGnérok által épített szekerek a VÁGon, azaz ÚTon BÓGenyeztek VÉGig. Később a vasUTat is VÁGánynak nevezték, azon VÁGtatnak a VAGonokat vontató szerelvények.
Az ÚTra KELÉs KALAnd volt. Aki ily KALAndra indult, elhagyta LAKÁt.
KaLa – LaKa hangváz: K-L – L-K.
A ló másik neve KALÓ, a legmegbízhatóbb társ a KALAndban. A KALÓkat, lovakat ÓLAKban tartották, mivel nagy értéknek számítottak.
KaLó – óLaK hangváz: K-L – L-K.
De az ÚT neve is KALA, KALÉ. Az életében sok KALAndos UTat, VÁGányt megjárt ember nagy VAGánynak tartotta magát, tapasztalatai birtokában.
Lehetne még sorolni.
A fenti ősnyelvi szóalakok módosultak később az utódnyelveken: ROAD, stRADa, WAY (angol), VEJ (dán), ROUTE (francia), VÄGen (svéd), CALE, DRUM (román), DROMOS (görög) stb.