Ősmag(yar)-nyelv
ÜNNEP – Nagyobb közösségben jelentős esemény, személy emlékének, valamely eszme tiszteletének szentelt nap. [MÉKSz szerint: szerb-horvát] Az ünnep, innap igazolhatóan ősmag(yar)-nyelvi szó. Az innap lévén eredeti alakja a jelenség megnevezésének, hűebben fejezi ki a szó jelentését. Az in gyök a csinos, csintalan, finom, ringat, hinta, pina stb. esetében a kellemes érzés értelmét viszi be a szavakba. A szó második fele a nap, vagyis kellemes, élvezetes nap. Ugyanakkor az in gyök nemlegességet, tiltást is kifejező. Ez a jelentése az utódnyelvekben maradt fenn. Az ünnepen, innapon tiltva volt mindenféle munka (m, mancs, mun – kéz, man, mun kézen átmenő erőkifejtés). Ezt a szünnap fejezi ki jobban, szünnap – ünnap – ünnep. Van még egy változat: idnap. Erről a CzF Szótár tesz említést. Ha ü hangra váltunk: üdnap, mely azt jelenti üdvösség napja. Az ünnep szónak és változatainak semmi köze az említett szláv nyelvekhez eredet szempontjából. A nyelvészek bele sem kukkantottak a szóba, csak a hasukra ütöttek – szerb-horvát.