ÜNNEP – Nagyobb közösségben jelentős esemény, személy emlékének, valamely eszme tiszteletének szentelt nap. [bérnyelvész: szerb-horvát] Nem szláv kölcsönszó. Eredeti alakja lehetett: szENtNAP, szENNAP, szÜNNAP, amely az SZ.N – N.SZ gyökből indul: SZüN – NüSZ (n > ny: nyüsz). A szENtNAPon, szENNAPon, szÜNNAPon nem volt NYÜSZkölés, azaz nem szabadott dolgozni! Az ÜNNEPet meg kellett ülni, ÜNNI. Az ÜNNEPen, mindenki üjjön az ÜNNEPén (üllepén). Vagyis az ÜNNEP, INNAP, INNEP szavak kialakulása világosan levezethető a mai magyar nyelven.
A hétvégi BOTolásmentes, üres, SZOM nap, azaz SZOMBAT ÜNNEP szentségére a parancsot nem a zsidók kapták előbb, hanem az első emberek. Később Noé utódai is. Csak az Özönvíz után ezer évre kapták a zsidók újraismételve!
Az igazi ÜNNEP a SZŰben, szívben él. Így lehetett SZŰNAP is. A szó második fele a NAP: kellemes, élvezetes NAP a NÉPnek.
A mindenkori politikai hatalom elrendelhet saját ÜNNEPet, de ez az öntudatos ember számára nem szENNAP, szENtNAP, hanem SZENNYNAP. A szívben levő ÜNNEPet a hatalom képtelen tiltani.
Az N hangcsoport – ÜNNE – jelen van az ÉNEk, zENE, dANOl, fINOm ENNI, INNI szavakban. E szavakból látható, hogy az előkészítésben a nŐNEk nőnek meg a gondjai. Az INNAP, INNEP szóalak hűebben fejezi ki a szó egyik irányú jelentését. A kellemi IN gyök a csinos, csintalan, incselkedő, finom, ringat, hinta stb. esetében a rendkívüli kellemesség érzésének értelmét viszi be a szavakba.
Ugyanakkor az IN gyök esetenként nemlegességet, tiltást, de INtelmet is kifejező. INNAPon mindenféle mUNka (m, mancs, mun – kéz, man, mun kézen átmenő erőkifejtés) IN, azaz tiltva volt. A sok ÜNNEPen való ÜLLEPen ülést is meg lehet UNNI.
Talán a szÜNNAP vagy szENNAP (szentnap) szó fejezi ki jobban, szÜNNAP – ÜNNAP – ÜNNEP, ünNEP a NÉP számára is. Az IN gyökszó INtelmet is kifejező értelme az INNAPon, SZÜNNAPon domborodott ki. A hetenkénti, hétvégi INNAPon, ÜNNEPen tartottak az atyák – Istenre, erkölcsre, becsületre, tisztességre – nevelő INtelmeket.
Van más változat is: IDNAP, ÜDNAP. Erről a CzF Szótár tesz említést. Ha Ü hangra váltunk: ÜDNAP, ÜDVNAP, amely azt jelenti ÜDvösség NAPja, felÜDítő tevékenységek NAPja, az IDVESség NAPja. Vagyis csak felÜDítő gondolatokat VESsen azokon a napokon, semmi mást.
ÜDNAPon PENDÜl a húr, szól a zene: üDNaP – PeNDüL hangváz: D-N-P – P-N-D-L.
Az ÜNNEP szónak és változatainak semmi köze a nyelvészek említette szláv nyelvekhez. A szó az emberi közösségek kialakulása hajnalán fogant, a teremtés ősnyelvén.
üNNeP – SZüNNaP – iNNaP hangváz: N-P – SZ-N-P – N-P
Ha hozzáadjuk az ÜNNEPre vonatkozó nemi vonatkozások megnevezéseit, amelyek a Függelékben vannak közzétéve, nincs az a nyelv, amely siker reményében felvehetné a vitát. Nincs az a nyelv, amelyen a fenti gondolatok levezethetőek lennének. mert nincs olyan kifejező ereje egyetlen nyelvnek sincs, mint az ember örökítő sejtjeibe, génjeibe táplált eredeti ómagyar ősnyelvnek, a teremtés nyelvének.