ÜNNEP

ÜNNEP – Nagyobb közösségben jelentős esemény, személy emlékének, valamely eszme tiszteletének szentelt nap. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb-horvát] Eredeti alakja a szENtNAP, szENNAP, szÜNNAP, amely az SZ.N – N.SZ gyökből indul: SZüN – NüSZ (n > ny: nyüsz). A szENtNAPon, szENNAPon, szÜNNAPon nem volt NyÜSZkölés, azaz nem szabadott dolgozni! A ÜNNEPet meg kellett ülni, ÜNNI. Az ÜNNEPen, mindenki üjjön az ÜNNEPén (üllepén). Vagyis az ÜNNEP, INNAP, INNEP szavak kialakulása világosan levezethető a mai magyar nyelven is. A szó második fele a NAP: kellemes, élvezetes NAP. a NÉPnek. A sok ÜNNEPen való ÜLLEPen ülést is meg lehet UNNI. Az N hangcsoport – ÜNNE – az ÜNNEp jellemzőiben: ÉNEk, zENE, dANOlás, fINOm ENNI- és INNIvalók. Ebből látható, hogy az előkészítésben a nŐNEk nőnek meg a gondjai. Az INNAP, INNEP szóalak hűebben fejezi ki a szó egyik irányú jelentését. A kellemi IN gyök a csinos, csintalan, incselkedő, finom, ringat, hinta stb. esetében a rendkívüli kellemesség érzésének értelmét viszi be a szavakba. Ugyanakkor az IN gyök esetenként nemlegességet, tiltást, de INtelmet is kifejező. INNAPon tiltva volt mindenféle mUNka (m, mancs, mun – kéz, man, mun kézen átmenő erőkifejtés). Ezt a szÜNNAP fejezi ki jobban, szÜNNAP – ÜNNAP – ÜNNEP, és ünNEP a NÉP számára is. Az IN gyökszó INtelmet is kifejező. Ezen az INNAPon, SZÜNNAPon, amely lehetett hetenkénti is, elhangzottak az atyák – Istenre, erkölcsre, becsületre, tisztességre – nevelő INtelmei. Van még egy változat: IDNAP, ÜDNAP. Erről a CzF Szótár tesz említést. http://osnyelv.hu/czuczor/ Ha Ü hangra váltunk: ÜDNAP, amely azt jelenti ÜDvösség NAPja, felÜDítő tevékenységek NAPja, az IDVESség NAPja. Vagyis csak felÜDítő gondolatokat VESsen azokon a napokon, semmi mást. Az ÜNNEP szónak és változatainak semmi köze az említett szláv nyelvekhez eredet szempontjából. Nincs az a nyelv, amelyen a fenti gondolatok levezethetőek lennének. mert nincs olyan kifejező ereje egyetlen nyelvnek sincs, mint az ember génjeibe táplált eredeti nyelvnek.