ÜNNEP – Nagyobb közösségben jelentős esemény, személy emlékének, valamely eszme tiszteletének szentelt nap. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb-horvát] Eredeti alakja a SZÜNNAP, amely az SZ.N – N.SZ gyökből induló: SZüN – NüSZ.
SZÜNNAPon nincs NyÜSZkölés, azaz nem szabadott dolgozni! Az ÜNNEP, INNAP igazolhatóan ősmag(yar)-nyelvi szó. Az INNAP szóalak hűebben fejezi ki a szó egyik irányú jelentését. A kellemi IN gyök a csinos, csintalan, incselkedő, finom, ringat, hinta stb. esetében a rendkívüli kellemesség érzésének értelmét viszi be a szavakba. A szó második fele a NAP, vagyis kellemes, élvezetes NAP. Ugyanakkor az IN gyök esetenként nemlegesség, tiltás. Ez a jelentése főleg az utódnyelvekben maradt fenn. Az ÜNNEPen, INNAPon tiltva volt mindenféle mUNka (m, mancs, mun – kéz, man, mun kézen átmenő erőkifejtés). Ezt a szÜNNAP fejezi ki jobban, szÜNNAP – ÜNNAP – ÜNNEP, és ünNEP a NÉP számára is. Az IN gyökszó INtelmet is kifejező. Ezen a SZÜNNAPon, amely lehett hetenkénti is, elhangzottak az atyák – Istenre, erkölcsre, becsületre, tisztességre – nevelő INtelmei. Van még egy változat: IDNAP, ÜDNAP. Erről a CzF Szótár tesz említést. http://osnyelv.hu/czuczor/ Ha Ü hangra váltunk: ÜDNAP, amely azt jelenti ÜDvösség NAPja, felÜDítő tevékenységek NAPja, az IDVESség NAPja. Vagyis csak felÜDítő gondolatokat VESsen azokon a NAPokon, semmi mást. Az ÜNNEP szónak és változatainak semmi köze az említett szláv nyelvekhez eredet szempontjából. Szeretném látni az említett szerb-horvát nyelveken a fenti gondolatok levezetését, hadd mutassa ki valaki, a kifejezés ily gazdag háttéri értelmét, és hasonító kapcsolatrendszerét.