ÜNNEP – Nagyobb közösségben jelentős esemény, személy emlékének, valamely eszme tiszteletének szentelt nap. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb-horvát] Az ÜNNEP, INNAP igazolhatóan ősmag(yar)-nyelvi szó.
Az INNAP lévén eredeti alakja a jelenség megnevezésének, hűebben fejezi ki a szó jelentését. A kellemi IN gyök a csINos, csINtalan, INcselkedő, fINom, rINgat, hINta stb. esetében a rendkívüli kellemesség érzésének értelmét viszi be a szavakba. A szó második fele a NAP, vagyis kellemes, élvezetes NAP. Ugyanakkor az IN gyök esetenként nemlegességet, tiltást, INtelmet is kifejező. Ez a jelentése főleg az utódnyelvekben maradt fenn. Az ÜNNEPen, INNAPon tiltva volt mindenféle mUNka (m, mancs, mun – kéz, man, mun kézen átmenő erőkifejtés). Ezt a szÜNNAP fejezi ki jobban, szÜNNAP – ÜNNAP – ÜNNEP. Van még egy változat: IDNAP. Erről a CzF Szótár tesz említést. Az I, Ü hanggal IDNAP ÜDNAP, mely azt jelenti: IDvesség, ÜDvösség NAPja, felÜDítő tevékenységek NAPja. Az ÜNNEP szónak és változatainak semmi köze az említett szláv nyelvekhez eredet szempontjából. A nyelvészek bele sem kukkantottak a szóba, csak a hasukra ütöttek – szerb-horvát.