A szóboncoláskor sokszor szembekerülök olyan helyzettel, amikor az eredetet megállapító hivatásos nyelvész hanyagul – minden különösebb vizsgálódást kizárva – egy némileg hasonló idegen szó alapján onnan eredezteti, a magyar hangzású, bontható, és elemekre szedve is magyarázható magyar szót. Rengeteg példa van rá. Most csak a HUSZÁR szóval kapcsolatban morgolódok egy sort.
HUSZÁR – A huszársághoz tartozó lovas katona. [MÉKSZ szerint: szerb–horvát] A HUSZÁR, mint lovas katona neve a HÚSZ szóból származik. Egyik forrás 1458-ra teszi keletkezését, Mátyás király korában. A király rendelkezése szerint HÚSZ telkenként egy lovas katona kiállítására kötelezte alattvalóit. Vagyis a telkek HÚSZÁRa jut egy lovas a király seregébe. Egy 1403-ban kelt latin nyelvű okmány említ egy HUSZÁR kapitányt, továbbá egy valószínűleg a 15. század elején írt okmány egy Imre HUSZÁR nevű egyént, és végül egy 1449-ben kelt okmány magyar HUSZÁRt említ. Mátyás király egy 1481-ben írt latin levelében a fekete seregén belüli könnyűlovasságot már HUSZÁRoknak (hussarones) nevezi („equites levis armaturae, quos hussarones appellamus” magyarul „könnyű fegyverzetű lovasok, akiket HUSZÁRoknak nevezünk”). Persze, voltak szerb és horvát HUSZÁRai is a királynak, sőt az elején ott kezdték a toborzást. Egy érdekes adalék a Wikipédiáról: „I. Ferdinánd király alatt jelentek meg először horvát és bosnyák zsoldosokból összeállított huszár-csapatok Németország hadszínhelyein, ahol a nép őket, nemzetiségükre való tekintettel „Kroaten”-nek nevezte. Mikor később, a schmalkaldi háború alatt, a bécsi kormány valódi magyar huszárokat is küldött Németországba, akkor az ottani nép eleinte nem is vette észre, hogy ezek más nemzetbeli katonák, hanem csakis külsejük után ítélve, ezeket is csak horvátoknak nevezte, habár ezeket: „szelídebb erkölcsűeknek és istenfélőbbeknek” is találta, mint a horvátországi lovasokat.” http://hu.wikipedia.org/wiki/Husz%C3%A1r
Az egyik internetes portálon (Sulinet) olvastam: „A gusar szerb szó, a késő latin cursarius, azaz „prédáló, rabló, fosztogató” jelentésű szó átvételével keletkezett. A latin szó különböző nyelvekben, különböző hangalakban a Földközi-tenger medencéjében és az egész Balkánon ismert volt, mindenütt azonos jelentéssel. A magyar huszár szó a dél-szláv (szerb) gusar közvetlen átvétele, azzal azonos jelentéssel. […] A gusarok ez időben már nem voltak ismeretlenek Magyarországon sem, különösen a Délvidéken. Rabolni, fosztogatni be-betörtek magyar területre is. Első írásbeli említéseik is e vidékhez kapcsolódnak. I. Lajos királynak 1378-ban a temesi bánt kellett utasítania, hogy egy bizonyos hunzar néven nevezett szolgálónépet fékezzen meg, mert azok az ebresi erdőben garázdálkodtak, s ezért vonja is őket felelősségre.”
A szóazonosság nem jelent semmit. Persze nem kell csodálkozni a félremagyarázásokon, mert ez ma minden magyar eredetű dologra érvényes, állam által támogatott hamisítás. Ismerjük a hajlamot! Csak egyetlen dolgot kell figyelembe venni a GUSAR szerb(!) volt, a HUSZÁR magyar. S ehhez olvassuk újra a fenti Wiki idézetet: „az ottani nép eleinte nem is vette észre, hogy ezek más nemzetbeli katonák, hanem csakis külsejük után ítélve, ezeket is csak horvátoknak nevezte, habár ezeket: „szelídebb erkölcsűeknek és istenfélőbbeknek” is találta, mint a horvátországi lovasokat.” Kiem. K.S. Ezek gyerekkorukban tisztességre nevelt, erkölcsi tartással bíró, fegyelmezett magyar HUSZÁRok voltak, és sem egyénileg, emberként, sem mint rendezett, szervezett hadi alakulat nem hozhatók kapcsolatba a GUSAR nevű szerb martalóc rablókkal! Ha valami szóalakra hasonló, nem jelenti azt, hogy értelemre is.
Mert tessék megnézni, Magyarországon, Veszprém megyében van egy PULA nevű helység. Románul a PULA = hímvessző, közönségesen: fasz. Akkor a magyar PULA helység neve azonos a román PULA jelentésével, és minden lakója is az?!
Vagy: van egy PINA nevű folyó Fehéroroszországban, egy PINA nevű település Nepálban, egy PINA de Ebro település Spanyolországban, s élt egy PINA Renzi nevű olasz színésznő. Nos, ezek mind a női nemi szervvel azonosak vagy annak hasonlatára kapták nevüket?
De mennyire élvezetet okozó lehet a magyartalan bérnyelvésznek valami oktondi marhaságról származtatni magyar megnevezéseket, mint kökénybogyóról TRENCSÉN várát, rablókról a magyar HUSZÁRt, árpáról ÁRPÁD fejedelmet.