UDVAR – Épület telkének beépítetlen része. [bérnyelvész: szláv] Az UDVAR az UD – DU ősgyökre épülő, több elemből álló szó. Az UD gyök ÉDes ÜDe, OTThon jelentésű. Hasonló még az ODor, UDor is, amely belső (zárt) térre vonatkozik. Innen az ógörög ODeon (odehon) is még az ősnyelvből eredően.
A DV hangcsoport – UDVA – a saját UDVAra mindenkinek kEDVEs, ÜDVÖs hely, amelyet nem enged eldUDVÁsodni. Olyan tulajDON, amelyet vÉDVE képes meghalni is. A medve ODVA is OTThon, az ő belső UDVAra.
A DV páros, mint alvó D.V – V.D gyök: DaV – VéD. A valaha itt élt dákok, magyar nyelvű népként, kerített VÁRaikat DAVA, DEVA névvel nevezték, s amelyek VAD támadások elleni VÉDelmi célt szolgáltak.
A V.R – R.V gyök: VaR – RoV, az udVAR körített körülROVott hely.
Az UDVAR fő jellemzői a szót alkotó hangokkal is leírhatóak. Az UDVAR – VARUD gyök átforgatás mutatja: az UDVARod a VÁRAD, ha kell, VÉRED adod érte:
uDVaR – VáRaD – VéReD hangváz: D-V-R – V-R-D – V-R-D.
Az UDVAR megművelt, szép, gondozott, nem REDVÁsan elDURVUlt:
uDVaR – DuRVa – ReDVa hangváz: D-V-R – D-R-V – R-D-V.
Az egyszerű UDVAR nem hosszúra nyúló, viszonylag RÖVID, bejárható tér legyen:
uDVaR – RöViD hangváz: D-V-R – R-V-D.
Akár egy VEDER vízzel körüllocsolható:
uDVaR – VeDeR hangváz: D-V-R – V-D-R.
Nem összetévesztendő a gazdasági UDVARral, amely nagy területű!
UDVAROD mindig RÁD VÁR, a rendbetétellel, gondozással, nyugalom nyújtásával:
uDVaRoD – RáD VáR hangváz: D-V-R-D – R-D-V-R.
A szép UDVAR mosolyt fakasztó, VIDORt keltő:
uDVaR – ViDoR hangváz: D-V-R – V-D-R.
ÜDVRE hangoló, meghitt, kellemes légkört sugárzó:
uDVaR – üDVRe hangváz: D-V-R – D-V-R.
Bármerre jársz, minden RAVÁD (utad), visszavezet UDVARodra, ott búcsúznak tőled, ODAVÁRnak vissza:
uDVaR – RaVáD – oDaVáR hangváz: D-V-R – R-V-D – D-V-R.
Ott ülve RÉVEDsz gondolataidba, ott szövöd TERVeiD:
uDVaR – RéVeD – teRVEID hangváz: D-V-R – R-V-D – t-R-V-D.
Majd ott REVED tested teljesen éretté, öreggé, aggá:
uDVaR – ReVeD hangváz: D-V-R – R-V-D.
Ha szláv jövevényszó volna, nem lenne ennyire beszédes. Tehát bizonyítottan eredeti, már az egynyelvűség idején kialakult ómagyar ősnyelvi szó.
A CzF Szótár felemlít néhány idegen szóalakot: „Az idegen nyelvek közől egyezik vele a zend (ó baktriai) dvara, szanszkrit dvára, az ékiratokban, dhuvara, melyektől származik a persa dar, […] továbbá a szláv dvor, […] ide tartoznak a német Thor Thüre, a góth daur, hellen durh v. dura stb. melyek ajtót, kaput, illetőleg ajtó- v. kapuüreget stb. jelentenek. Az udvar szó alapfogalmánál fogva mint üreget, öblöt képező zárt tér, saját nyelvünkből is elemezhető, mint Kresznerics és Döbrentey is vélekednek, s törzse szeréntök azon udu, mely máskép odu v. adu, honnan a régies és tájdivatos odor vagy udor jelent üreget, különösen a székelyeknél jelenti a csűrben kétfelül azon ürességet, hová a gabonát rakják; tehát ,udvar’ v. mint föntebb ,odvar’ […] Figyelmet érdemel, hogy az ,udvar’ szó első részéhez (udv v. udu) hasonlít különösen a kalmuk őden és a mandsu uden […] Anonymusnál is, mint érintők, uduor, kinél mint helynév eléjön Hymusuduor, melyet Szabó K. Hímös udvar-nak ír.” Kiem. K. S.
Látható az idézet elején kiemelt DV párosról, hogy az átvevő utódnyelvek sem nélkülözhették jelenlétét, továbbá az UD gyököt sem, amelyek ősnyelvi szóelemek, amelyből a szót is örökölték.
DV – VD kapcsolat: a saját uDVarára hazatérni mindenkinek szíVDerítő érzés.
