TÚSZ – Megszállók által őrizetbe vett magas rangú személy. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A TÚSZ a T.SZ – SZ.T gyök hangjai: TúSZ – SzuT. A TÚSZ egyben ZÁLog is. A ZÁLog SZÁLLó. Ami SZÁLL – levegőben ÚSZik, vagyis oly mozgatható, UTaztatható becs, amely hiteles ellenértéke valaminek egy folyamat időtartama alatt, mígnem befejezést nyer az ügy, így vagy úgy. A fordított SZUT gyök lágyított T hanggal ad itt értelmet: SZUTY. A SZUTYongatás a CzF Szótár szerint: „Gyakran vagy folytonosan sértő szavakkal bökdös, szidalmaz, s mintegy piszkál, szurkál valakit.” Vagyis egyféle átvitt értelmű TASZigálás, TUSZkolás, amely bánásmódban a TÚSZnak is része lehet. A TÚSZ az ügyben középen áll. Hasonló egy mérleg két serpenyőjének egyensúlyát kialakító, átcsÚSZTatható, TASZigálható, TOSZogatható,TUSZkolható súlyzóhoz, amely a libegő (bizonytalan) egyensúly megtartását célozza. A TÚSZ sorsa az egyensúly megtartásától, vagy kedvező billenésétől függ. A TÚSZ valamilyen megőrzendő TISZtelt érték, amit felTESZnek tétként. A magyar nyelvben értékes zárt belső tartalom jelentése is van. A kakTUSZ esetében az értékes életnedv bezárt állapota. Itt a TUSZ gyök nem egy odavetett görögös-latinos színező szóvégződés, hanem a növény meghatározó jellemzőjét leíró fontos szóelem. Épp ahogyan az akTUS szóban is jelen van a TUSakodás értelme. A TUSakodás egyik értelme a személynek önmagával vívott, önmarcangoló belső harca, küzdelme is, amelytől a TÚSZul ejtett személy sem mentes. Az elzárkózás, zárt állapot még érthetőbb az elTUSSol szóból vagy a TUZok madár zárkózott életmódjából. A CzF Szótár leírása: „Kríza J. szerént am. zuvat, vita; továbbá valaminek hasonmása. Tuszszát fizetem am. visszatuszolom. 3) Kezes vagy személyzálog, azaz oly személy, kit háboru alkalmával, vagy más meghasonlott állapotban egyik fél a másiknak általad, hogy az által magát bizonyos föltételek teljesitésére lekötelezze. „Farkasok és a bárányok… egyszer frigyet szerzének, és minden felöl egymásnak zálagot adának. A farkasok adák túszon az ő kölykeit.” (Pesti G. XXXVIII. mese). „Fiát tuzsúl adá” […] Magyar elemzéssel túsz lehet am. dú-sz azaz dúrész, birtokrész, mint az 1-ső jelentésben. Egyébiránt a kalmuk-mongolban Jülg szerént tusz am. átellenben […] és tusza készség […] továbbá tusja am. átellenső, ellenső; kölcsönös viszony […] Vullers és Zenker szerént a török tutu am. zálog; tusz […] Vámbéry szerént ujgur nyelven: tus, tös am. érték, hasonló megfelelő rész; csagataj nyelven: tus rész; jakut nyelven: tusz, ellenkező, megfelelő rész.” Kiem. K.S.