TÜRK – Altáj vidékén élt török nyelvű nép. [a hivatásos nyelvészet szerint: nk: török] A TŰRK szó T.R – R.T gyökbővítmény: TűR – RüT, és nem török eredetű szó. Ez azt az embert, állatot jellemzi, aki, amely szó nélkül TŰR. A TÜRK megnevezés valaha az ősnyelven adatott, a TÜRKök az ősnyelv egy nyelvjárását beszélték. Székelyföldön, Erdővidéken ma is használatos szó: TÜRKöl. Ez a szó nem mai keletű a székely szóhasználatban, ősi időkből való. Az RK hangcsoport – ÜRKÖ – a tÜRKÖk szerették a szépet, a változatos tARKÁt. szépérzékük sARKAlta a sokszínűség szeretetére. Ugyanakkor sERKEnő, ipARKOdó nép volt. Ez csak néhány jellemzője. Akkor volt gond, ha haragosan, acsARKOdtak rá, olyankor tÜRKÖlt, azaz TÜRelmet gyaKoRoLT, de visszavágott, ha túlhergelték. Az RK páros, mint R.K – K.R alvógyök: RoK – KöR, KÖRértelmű. Ezzel indulnak a ROKon, RAKtár szavak is. A TÜRKölő, meglehet magában felőröli a hatást, elRAKtározza. A tüRKölés visszafogott indulatot jelent. A CzF Szótár szerint: „cseremisz nyelven: turk-(em) türni” Kiem. K.S. Az ősi TÜRKök tehát TÜRelmes nép volt. Lehet haragvó, a felszólításra is konokul ellenálló: TÜRKöl. A TÜRK nép nem keverendő a TÖRŐ romboló török néppel, amely fél Magyarországot elnéptelenítette. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Egyik TÜRelmes, építő, a másik egész vérrel áztatott történelme alatt csak TÖRt-zúzott, rombolt. RK – KR kapcsolat: a tüRK nép türelmes volt, de élt benne a tűz sziKRája.