TULIPÁN – Tavasszal nagy, kehely alakú, piros, sárga, fehér vagy tarka virágot hozó, lándzsás levelű, hagymás dísznövény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz < török < perzsa] A TULIPÁNRól ezt írja a CzF Szótár: „Olaszul: tulipano, spanyolul: tulipa, tulipan, francziául: tulipe, németül: Tulpe stb.
A nyelvészek azt tartják, hogy a török-persa tulban v. tulbend v. dulbend (= turbán) szókból jött által az európai nyelvekbe, minthogy ezen virág némileg a turbánhoz hasonló.” És valóban hasonlít valamilyen főhöz. Ha tulpan akkor a kalpaghoz is. Ha meg a turbánhoz, azzal viszont az a gond, hogy a turbán is bizonyíthatóan ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó. Az a jelenség, hogy az utódnyelvekben szinte mind ugyanazt a névalakot viseli a növény, és némelyekben jelen van az LP páros, arra utal, hogy az egynyelvűség idején alakult szó, amelyet átvettek az ősmag(yar)-nyelvből kirobbant nyelvek. Ismerve a virágot, annak szerepét a magyar díszítőábrázolásban, elképzelhetetlen, hogy az ősmag(yar)-nyelvű nép ne ismerte volna, ne nevezte volna meg az egyik legszebb virágot. Ilyen nincs! Ugyanakkor szólni kell az LP páros szerepéről.
A TULIPÁN erős kötődésű, taLPú hagymagyökérből indul. Érdekes módon a román nyelvben van a tulpina kifejezés, amely törzset jelent. Például: gyökértörzs = tulpina rădăcinii. Ez a kifejezés nincs meg a latin nyelvben, de a latinutód nyelvekben sem, és ez azt jelenti, hogy a román nyelvben vagy kun nyelvi örökség, vagy még az iráni őshelyükön jelen volt, megőrizték római fogságuk alatt is, és ma is jelen van nyelvükben ez az ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó. Nézzünk meg még néhány idegen nyelvet. Az angol tulip, fehérorosz ciulpan, cseh, szlovák tulipán, dán, norvég tulipan, észt tulp, finn tulppaani, baszk, galíciai, katalán, portugál tulipa, görög toulipa, hindu tyulippa, holland, indonéz, maláj bunga tulp, ír tiúilip. Vagy a japán Chiürippu, koreai tyullib, latin tulip, lengyel tulipan, lett tulpe, litván tulpé, máltai tulipani, svéd tulpan, szuahéli tulip, thai Tiw lip, orosz, ukrán tyulpan, velszi tiwlip elég széles nyelvi, földrajzi kör, amelyen megragadt az ősmag(yar)-nyelvi név. Nagyon szeretett, mélyreható látványi, érzelmi nyomot hagyó, gyönyörű virág, hogy nevét magával vitte minden nyelv. Több neve is volt az ősmag(yar)-nyelven a virágnak, mert némely nyelvekben LALA, LALEA, LALE néven ragadt meg, s amely azt jelenti, hogy a virág dalra fakasztó szépsége nyomán adatott e név. A virág neve is alakulhatott lalapán, dalipán, dalpán, delipán, dulipán, TULIPÁN nyomvonalon. Nem volna jelen a magyar faragott és festett képi ábrázolás meghatározó díszítőelemeként oly széles körben, ha nem lennének mélyreható gyökerei a magyar néplélekben. Michelangelo Naddeo olasz régész beszélt a TULIPÁNrajzokról: „az úgynevezett híres magyar ’tulipánok’, amelyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. Egy olyan bronzkori mintából alakultak ki, amely a várandós anyaistennő szimbolikus ábrázolása volt. Az etruszk művészet már jóval azelőtt ezeket a tulipánmotívumokat használta, hogy a tulipán megjelent volna Európában.” Kiem. K.S. A magyarok igaz története – http://mait.blog.hu/