TULIPÁN – Tavasszal nagy, kehely alakú, piros, sárga, fehér vagy tarka virágot hozó, lándzsás levelű, hagymás dísznövény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz < török < perzsa] A TULIPÁN T.L – L.T gyökre épülő szó: TuL – LéT. A TUL gyök minden valószínűséggel a TŐ (mint: nő – nől), a hagyma. Az L hangcsoport – ULI – a tULIpán virágának dALOlásra ösztönző szépsége, a nőiséget jelképező kelyhében ÉLŐt rejtőt, amely okon a népi díszítőművészet az ÉLEt, a LÉT kibontakozásának jELEként alkalmazta. Az L.P – P.L gyök: LiP – PiL, a PILle szerű szirmok, mint színes LEPkeszárnyak, légáramlat hatására PILlognak, LIPinkáznak. A P hangcsoport – IPÁ – jelenti, hogy szereti a nAPOt, könnyen telEPÍthető, a szépség jelkÉPÉt, és a pIPAcshoz hasonlóan pIPÁs, kalAPOs kelyhét. A szózáró P.N – N.P gyök: PáN – NaP, a tuliPÁN NAPigényes virág. A TULIPÁNról ezt írja a CzF Szótár: „Olaszul: tulipano, spanyolul: tulipa, tulipan, francziául: tulipe, németül: Tulpe stb. A nyelvészek azt tartják, hogy a török-persa tulban v. tulbend v. dulbend (= turbán) szókból jött által az európai nyelvekbe, minthogy ezen virág némileg a turbánhoz hasonló.” Valóban hasonlít valamilyen főhöz. Ha tulpan akkor a kalpaghoz is. Ha meg a turbánhoz, azzal viszont az a gond, hogy a turbán is bizonyíthatóan ősnyelvi eredetű szó. Az a jelenség, hogy az utódnyelvekben szinte mind ugyanazt a névalakot viseli a növény, és némelyekben jelen van az LP páros, arra utal, hogy az egynyelvűség idején alakult szó, amelyet átvettek az ősnyelvből, az ómagyar nyelvből kirobbant nyelvek. Ismerve a virágot, annak szerepét a magyar díszítőábrázolásban, elképzelhetetlen, hogy az ősnyelvű nép ne ismerte volna, ne nevezte volna meg az egyik legszebb virágot. Ilyen nincs! Az ómagyar nyelv, mint az ősnyelv egyenes ági örököse, s így örököse minden gyökszavának, szerkezeti felépítésének is. Nem a Kárpát medencében kell kezdeni a magyar nyelv és a TULIPÁN virág nevének kötődéseit, hanem még az egynyelvűségben. Ugyanakkor szólni kell az LP páros szerepéről. A TULIPÁN erős kötődésű, taLPú hagymagyökérből indul. Érdekes módon a román nyelvben van a tulpina kifejezés, amely törzset jelent. Például: gyökértörzs = tulpina rădăcinii. Ez a kifejezés nincs meg a latin nyelvben, de a latinutód nyelvekben sem, és ez azt jelenti, hogy a román nyelvben vagy kun nyelvi örökség, vagy még az iráni őshelyükön jelen volt, megőrizték római fogságuk alatt is, és ma is jelen van nyelvükben ez az ősnyelvi, ómagyar eredetű szó. Nézzünk meg még néhány idegen nyelvet. Az angol tulip, fehérorosz ciulpan, cseh, szlovák tulipán, dán, norvég tulipan, észt tulp, finn tulppaani, baszk, galíciai, katalán, portugál tulipa, görög toulipa, hindu tyulippa, holland, indonéz, maláj bunga tulp, ír tiúilip. Vagy a japán Chiürippu, koreai tyullib, latin tulip, lengyel tulipan, lett tulpe, litván tulpé, máltai tulipani, svéd tulpan, szuahéli tulip, thai Tiw lip, orosz, ukrán tyulpan, velszi tiwlip elég széles nyelvi, földrajzi kör, amelyen megragadt az ősnyelvi, ómagyar név. Nagyon szeretett, mélyreható látványi, érzelmi nyomot hagyó, gyönyörű virág, hogy nevét magával vitte minden nyelv. Több neve is volt az ősnyelven a virágnak, mert némely nyelvekben LALA, LALEA, LALE néven ragadt meg, s amely azt jelenti, hogy a virág daLOLÓ kedvre fakasztó szépsége nyomán adatott e név: LALALA. Nem volna jelen a magyar faragott és festett képi ábrázolás díszítőelemeként oly széles körben, ha nem lennének mélyreható gyökerei a magyar néplélekben. MICHELANGELO NADDEO olasz régész beszélt a TULIPÁNrajzokról: „az úgynevezett híres magyar ’tulipánok’, amelyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. Egy olyan bronzkori mintából alakultak ki, amely a várandós anyaistennő szimbolikus ábrázolása volt. Az etruszk művészet már jóval azelőtt ezeket a tulipánmotívumokat használta, hogy a tulipán megjelent volna Európában.” Kiem. K.S. A magyarok igaz története – http://mait.blog.hu/