TÜKÖR – Sima felületűre csiszolt, hátlapján foncsorozott üveglapból vagy fémlemezből készült eszköz, mely visszaveri az előtte levő tárgyak képét. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A TÜKÖR T.K – K.T gyökre épülő szó: TüK – KiT. A TÜKÖR nem török eredetű, hanem ősmag(yar)-nyelven fogant szó. Az első TÜKÖR a sima állóvíz felülete volt, amelyen előTŰnt a fölötte, KÖRülötte levő táj fordított képe, képmása, és amely csodálatos TÜndöklő TÜneménynek számított. Rendkívüli benyomást keltett és kelt ma is a szemlélőben. Egy gyönyÖRű hegyi tó mozdulatlan vizében visszaverődő azt KÖRülvevő táj, mindig művészeket megihlető látvány volt és marad. A TÜKÖRben levő ÖR gyök, az ÖRöm gyökszava, amit a beleTEKintő érez a látvány nyomán. Ha szép táj, szeretett személyek vesznek KÖRül, annak az ember ÖRül. A TÜKÖR még visszamutatja ezt az ÖRömteli pillanatot. A fénykép ennek „fagyasztott” változata. A K hangcsoport – ÜKÖ – jelzi, hogy a tÜKÖr egy másIKAt, más IKEt (személyt) mutat. Azaz emennek az IKEr párját mutatja a tIKEr. Vagy más tájszólás szerint: az ott a tÜKÖrben az ÜKÖr. A CzF Szótár szerint: „Tájejtéssel, különösen a palóczoknál lágyítva: tyűkör v. gyűkör.” Kiem. K.S. Ez azt jelenti, hogy benne foglaltatik az első látvány önkéntelen ösztöni felkiáltása: TYŰha! De az is, hogy a TÜKÖRben a beleTEKintővel szembeTŰn, GYŰn a kép. Az ősmag(yar)-nyelvben más neve is volt a tükörnek – valószínű: visszakép. Ezt a latin nyelvű alakja mutatja – speculum. A speculum-ban a pec fordított kép. Hasonló az olasz specchio, a német Spiegel. A TÜKÖR is fordítva mutatja a képet: kép – pec. Más nyelveken a szem ősi ok, oka megnevezésének a jelenléte mutatja ősnyelvi eredetét, a látáshoz kötődését. A román oglinda, k > g váltás (szem = ochi, kiejtve ok), a szláv nyelvekben is az ok van jelen: szerb, horvát, szlovén, bolgár ogledalo, de a cseh, szlovák zrkadlo is tartalmazza. A CzF Szótár leírása: „A tükör neve több nyelvben a látszatra, nézésre vonatkozó szókkal van eredeti viszonyban, […] Valószinü, hogy magyar neve is a tűnik (szembetűnik), tündöklik, tündér, tüngös szókkal egy eredetü, s oly testet jelent, mely más testek képét elétünteti, vagy tünögteti, és mely a fénysugaraktól tündöklik. Ha alapul a gyakorlatos tünög igét veszszük, ennek részesülője tünögő, öszvehuza lesz tüngő […] Lehet a ,tündököl’ szó összehuzása is: tündköl, tündkör, tűkör. Mongol nyelven is: tüle am. láng, tüle-kü am. ég-ni; és toli am. tűkör. Egyébiránt Miklosich szerént régi szláv nyelven: tykrb. Vámbéry szerént csuvasz nyelven: tügür és tügürt.” Ezek is bizonyítják az egynyelvűség idején keletkezett módosított szó továbbvitelét.
TŰR – Ellenszegülés nélkül hagyja, hogy valami történjék vele. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A TŰR szó T.R – R.T gyök: TűR – ReT.
A T hang talán a TéTlen állapot, vagy TeTTek elviselése. Az ŰR a hatás és az ingerküszöb közti ÜRes tér, amely késlelteti a hatás észlelését vagy a visszahatást. Aki TŰR, az nem okoz ZŰRt, nem TÖR, nem ZÖRög. Aki békén TŰR, annál hatalmas TÉR, ŰR van a bántó TÖRténések TÁRolására. A TŰRés egy fontos eleme a békés egymás mellett élésnek – TÜRelem –, bár ennek is van határa. Akkor RETtenetes, amikor betelik a TÉR, az ŰR, amikor a sok felgyülemlett, összeTŰRt, RÉTegelt, elrakTÁRozott bántás egyszerre kiTÖR belőle. Ezt igazolja az a mondás: ’A TÜRelmes ember haragja RETtenetes.’ A CzF Szótár véleménye: „A ki tür, uralkodik, vagy ki nem tűr, nem uralkodik. (Km.). Sokat kell neki türni. […] Mongolul türe-kü am. […] Budenz J. szerént cseremisz nyelven: turk-(em) türni” Kiem. K.S. Az utódnyelvi gyökegyezések az ugyanazon forrásból, az ősmag-nyelvből eredést jelentik. Nem török eredetű a szó.