A „tudomány” zsigerből tagadja a teremtés tényét állítván, hogy minden csak úgy magától, önvezérelve, véletlenek sorozata nyomán alakult ki olyan csodásan bonyolulttá, ahogyan ismerjük. Ennek bizonyítása végett a gőgösen fölényes „tudomány” több mint 200 éve izzadva küzd teljes laboratóriumi csúcsműszerezettség egész fegyvertárával, hogy létrehozza az élő sejtet. Nem megy neki! Pedig a legfényesebb koponyák, kész agytrösztök és temérdek pénz áll rendelkezésükre, ám az a parányi apróság, az a kis élő sejt – amiről azt mondják, hogy önmagától „kifőtt” az őslevesben – a leghathatósabb segítséggel sem akar összeállni. Ha viszont tényleg sikerülne neki, az is csak azt bizonyítaná be, hogy nem magától fejlődött ki, hanem terv szerint dolgozó tudós teremtőerő hozta létre! S akkor… erre mi lenne a „tudomány” válasza?! A síri csend – gondolom. Úgy képzelem őket, mint azt az afrikai úszót, aki Sydneyben, a 100 m gyors selejtezőjében egyedül úszva kis híján belefulladt a medencébe, pedig a pálya szélén ezrek biztatták, a képernyők előtt milliók, de sehogy sem jött össze neki. A tudósok szintén így vannak az élő sejt létrehozásával, ám ez idáig csak ügyeskedő magyarázkodásokra, vagy esetenként simlis csalásokra futotta. Valós bizonyított eredmények hiányában nem tudják megcáfolni alapjaiban a teremtés tényét! A kifejlődéstan – bármily nagy nevek igyekeznek bizonygatni – mosolykategória. Több hitre van szükség hozzá, mint a teremtés tényként elfogadásához. Az ember és még a legfejlettebbnek tartott főemlősök közt is óriási, áthidalhatatlan szakadék tátong. Azt már bebizonyították némelyek, hogy pikkelyből soha nem lesz tollazat. Ilyenkor szokták a „tudósok” – afrikai sámánok módjára – segítségül hívni a bizonyíthatatlan, beláthatatlan évmilliókat. Mondják, hogy 200 millió éve kialakult a sejt, 1,5 millió évvel ezelőtt megjelent a homo erectus, aztán kb. 200 ezer évvel ezelőtt a homo sapiens. De ezt oly határozottsággal, mintha tényleg látták volna, holott fikarcnyi bizonyíték sincs hozzá. Aki nem hiszi, járjon utána. Az akkori lapok már írtak róla – gondolom – csak a forrást kell felkutatni. A Darwin által leírt, közel nyolcszáz feltételes módban megfogalmazott mondatban elénk tárt „tudományos” okfejtést még soha senki nem bizonyította be tételesen! Senki! Különben Darwin is csak isteni vezetéssel vélte megvalósítottnak. Az egyes fajok közti átalakulás “tudományos” tétele még az altatómese elfogadhatóságainak határain mozgó, a csillogó szemű kisgyerek képzelőerejét igényli vagy azt is túllépi. Persze, azért igyekeznek, igyekeztek, akár csalással is (piltdowni koponya), de nem sikerült. (Aki e két szót – tudományos csalások – beüti a Google keresőbe, bőven talál példákat.) Az igazi tudományt, legapróbb részletekig elmenően, ezredpercekre, milliméterek ezrelékeire menően a kiszámíthatóság bizonyossága, pontossága jellemzi! Nincs mellébeszélés, vakduma. Számok, méretek vannak. Némely tudománynak nevezett ágazat csak sejtésekre alapozott, örökös keresések, évszázadokat felölelő kutatások, bizonytalan kimenetelű kísérletezések sorozatába bonyolódó, egyáltalán nem bizonyítható feltételezések halmazának gyűjtőhelye. Ezek közül egyik sem hoz fel százszázalékosan bizonyítható megdönthetetlen eredményeket, azaz mindannyi csak az elméletek szintjén vesztegel, várva a valaha bekövetkezendő végső bebizonyítás nagy-nagy csattanójára. Rosszabb esetben: tévtanhirdetés, szemfényvesztés, sarlatán csalások özöne jellemzi. Ezzel nem az ágazatok jó szándékú kutatóit akarom lejáratni, hiszen hasznos részeredményeik is lehetnek, mert az alkimisták is fedeztek fel hasznos dolgokat akaratuk ellenére. Csak eme ágazatok bevett reáltudományként minősítését vonom kétségbe az eredményeik alapján. Ugyanis, ha a reáltudománynak a fizika-műszaki, matematikai, vegyészeti ágazata olyan hézagos eredményeket érne el, és csak vakdumával töltené ki a hézagokat, mint emezek teszik, akkor még ma is a vízforraló fazék fedőjének a billegését lesnénk, s álmodnánk a gőzgépről vagy a sült galambra várnánk. Személy szerint, gyakorlati emberként tisztelem az igazi egészséges tudományt, ám szememben igazi tudománynak csak olyan ágazat minősül, amely a buktatókkal járó kísérletek, próbálkozások lezárása után, a szakma által nyilvánosság, nagyközönség elé tárt tételei bizonyításánál száz bemutató kísérletnél száz esetben sikeres, s így bizonyítja állításait. Ez a valódi, igazi reáltudomány. Előtte le az összes kalapokkal. Szerencsére a műszaki tudomány tervezései,-megvalósításai a teremtés pontos tervszerűségét igazolják. A reáltudomány a teremtés nyomdokain halad töretlenül. Semmit nem bíz a véletlenre, mindent pontosan kiszámít, előretervez, megalkot, nem kiabálja el részeredményeit, hanem a kész megoldást tárja elő.