Az utóbbi másfél évben a vírushisztéria eseményeit figyelmesen követő emberek általános ismeretet nyerhettek az élő test legalapvetőbb elemeiről, a testi sejtekről, azok összetett, bonyolult szerkezetéről, az élő test működésében betöltött meghatározó, és az alapvető jellemzőket átörökítő szerepükről. Akit érdekel, talál leírást a világhálón bőven.
Párhuzam az élő SEJT és ATOM közt:
ATOM – az élettelen anyag összes alapvető jellemzőit TÖMörítő legparányibb elem. Belsejében, kicsinyben a működő világegyetem képét mutató.
SEJT – az élő szervezet minden SAJáTos jellemzőjét hordozó legparányibb elem. A teremtett élővilág összes alapvető, felépítési, működési titka bele van SAJTolva, REJTve.
A teremtésben nincs véletlen, minden céltudatos. A kutatók tudják, hogy ismereteik e téren SEJTés szintűek, s bár az utóbbi évtizedekben rendkívül eredményes felfedezésekről számoltak be, még rengeteg feltárandó titok van.
A ma ismert világ és alkotó elemei mérnöki pontossággal megtervezettek.
A ma ismert világegyetem tudományos becslés szerint 100-800 milliárd csillagrendszerből, galaxisból áll, kora 13,8 ± 0,2 milliárd év. A legtávolabbi csillag – szintén becslés – 9 milliárd fényévre van a Földtől, de vélekednek 13,4 milliárd fényévről is. Eléggé tág határok, a tudomány is csak tapogatózik. A 100 és 800 milliárd közti 700 milliárd a „tudomány levegőjében” lóg, van vagy nincs?! A 9 és 13,4 milliárd fényév közti táv sem egy rövid futamodás. Épp ennyire „pontosak” a kormeghatározások is, tíz-, százezer év ide vagy oda, az semmiség nekik.
Az anyagi világ teremtése az elemek legparányibb élettelen alkotóelemeitől indult, az első ATOMból. Láncolataikból összeálltak a bonyolult szerkezetű mérhetetlen tömegű égitestek, amelyeket az atombelső képe szerinti keringési pályára állított. Ezek alkotják a naprendszereket, s azok csoportjai a csillagrendszereket. A csillagrendszerek, galaxisok fürtszerűen szervezettek a világűrben. Több csillagrendszer alkot egy nagy fürtöt.
A mindenségre jellemző pontos idő-tér-pálya beállítás, a tökéletes egyensúly alapjának mintája a parányi ATOM belsejében van. A bolygórendszerek az atomszerkezet másolatai. Nagy tömegű, változatos összetételű keringő bolygók egyensúlyrendje kialakításához, elemi szinten tökéletes, pontos, gondos, bölcs előtervezésre volt szükség. Az összesség egyensúlyát, célszerű működési rendjét önműködőre beütemezni, és felügyelni kell!
Amikor Isten a Föld alkotóelemeit megtervezte, akkor olyan anyagokat alkotott, amelyeket később az életformák teremtéséhez is felhasznált. Minden tökéletes egyensúlyban van jelen a Földön. Minden anyag a megtervezett rendeltetési helyén, és mindenből pontosan olyan minőség, mennyiség, ami épp szükséges.
A Földön levő életformák is pontos tervek szerint épültek fel. A Föld felszínét alkotó élettelen elemek alkotóanyagait is megtervezte, kiválasztotta. S mivel azokból az elemekből alkotta az élőlényeket. így táplálékul ugyanazokat az elemeket szánta nekik. A növények felszívják a talaj szerves, szervetlen ásványi elemeit, ehető szerves anyaggá alakítják, és így emészthetővé teszik állatnak, embernek. Ez történik, amióta élet van a Földön.
Mi a SEJT szerepe? A SEJT a legapróbb eleme az élő testnek, amely annak összes sajátos jellemzőit hordozza. Az emberi sejtben minden sajátos azonosító jegy benne van, ami az embert, az adott egyént jellemzi: a test külalaki, belső és benső építkezési terve. A személyi sajátosság minden apró testi tulajdonság: női, férfi, bőr-, haj-, hangszín, termet, bal-, jobbkezesség, ujjlenyomat, arcvonások, testillat stb. Benne az érzelmi töltetének alapja, értelmi képesség, művészi hajlamok, adottság, képesség, amit megörökölt és továbbörökíthető. De örökítő sejtjeiben van alapellátmányként a beszédkészség, beszédképesség, és a nyelvszerkezeti váz, amelyre a teljes szókincsét építi fel élete folyamán. A DNS a sejtmagban található egyéni jellemzők adathordozója, öröklési adathalmaztár, rögzít, felülvigyáz örökletes egyéni személyiségi jegyeket, és felelős e tulajdonságok átörökítéséért.
A SEJTek a testet alkotó legapróbb egységek. Belső szerkezetük bonyolult, és minden szerepüket, ami az élő testtel, annak zavartalan működésével kapcsolatos, pontosan, hiánytalanul betöltők. A testünket felépítő kb. 6 milliárd sejt mindegyike egyenként: élő, állandóan üzemben levő gyár. Ezek a kis üzemek, az élő test számára előállítják az állandó megújuláshoz szükséges anyagokat, ellenőrzik a sejtközi állományt, újratöltik, s együtt a testi szervek, szövetek alkotói. Minden sejt védelemmel van ellátva bármiféle betolakodó ellen Ezt az egész összességet az agy és a – belső életfolyamatokat vezérlő, tudattól független – önműködő idegrendszer vezérli, tartja ellenőrzés alatt, és csodálatos, állandó zavartalan összhangban működteti.
Minden élő testhez, annak minden szervéhez szükséges sejtváltozat kialakulása, pontos, gondos előtervezést igényelt. Nem csukott szemmel haladt a folyamat, hanem teremtői terv és felügyelet szerint, céllal, rendezetten építve fel a teremtett – növényi, állati, emberi – testek szervezetét, a tervezett szerep betöltésére alkalmas élő sejtekből, a majdani sokszínű, nagy kiterjedésű élővilág összesség tökéletes egyensúlya megőrzésével.
A sejtek védelmi rendszere, akár egy védhető vár – biztonsági fal, kapuk, őrség – s e védelmi erők minden káros, illetéktelen betolakodót megsemmisítenek. Ez az immunrendszer. Ha mégis megsérül – kijavítja, helyreállítja önmagát.
Az élet megnyilvánulásának legparányibb, legösszetettebb, legbonyolultabb csodás eleme a SEJT. Az élő sejt tudatos teremtői tervezés nyomán kivitelezett bonyolult egység! Növényi, állati, emberi sejtek sorjában, kijelölt szerepük szerint megtervezetten hozattak létre. Minden egyes sejtben benne a pontos másolásért felelős osztódást, örökítést vezérlő tervrajz. Kezdettől végigkövethető, csodálatosan összeillő, összesimuló harmóniában ment végbe, mint csodálatos hangzatokkal hullámzó, szívet, elmét elragadó, szárnyaló dallamok sora.
A tervszerű teremtést a földi világ, békésen végbemenő, öntisztuló körforgási összhangja is bizonyítja. Hiába minden „tudományosan” küszködő, teremtéstagadó ellenvetés.
A növényi, állati, emberi testeket alkotó SEJTek voltak a tökéletes pontossággal, és rendeltetésük célja szerint megtervezett, alapvető teremtett élő, osztódó, önmagukat megújítva sokasodó életjelenségek. Ezekből tervezte; építette a két összetevő által (hím-nő) szaporodó összes földi, növényi, állati teremtményeinek első példányait, párjait, amelyek aztán betöltötték a Földet teljes kerekségében. Utolsó teremtett lény az emberpár.
A SEJT, a DNS-el, a test legfontosabb, rendkívül bonyolult alapeleme. A DNS-ben van rejtve, az élő test tervezete, az összes egyéni sajátosságok öröklődő jellemzői. A SEJT név sem véletlen. A Teremtő ebben rejti az élő test összes titkait. A tudomány még ma is csak SEJTI az élet titkainak SEJTbe rejtett bonyolultságát.
A teremtés ősi nyelve, a mai magyar nyelv, szavaiban hordozza a teremtés minden titkát.
Mi a DNS rendkívül összetett, bonyolult jelrendszerének szerepe a sejtben?
A DNS kód jelrendszerben található a szervezet felépítésének adattára. Ez látja el a sejtet minden szükséges adattal, irányítja, szabályozza annak működését. A test összes sejtjében fellelhető egy számítógépes programhoz hasonlítható aprólékos részletességű jelkészlet sorozat. A programozók ismerik az egyesekből és nullákból álló jelrendszert, amely így is mutathat: 110010101011000. E sorrend meghatározó a program milyenségét illetően. A sejtjeinkben levő jelrendszer ehhez hasonló. E jelrendszer négy vegyületből áll, amiket a tudósok: A, T, G, C betűkkel rövidítenek. Példaként, ily módon vannak elrendezve: CGTGTGACTCGCTCCTGAT és tovább.
A fenti bejegyzés a Humán Genom Project igazgatója, Francis S. Collins: Az Isten Nyelve című (Free Press, New York, NY, 2006) művéből van: „… összesen hárommilliárd ilyen betűjel van minden egyes sejti DNS-ben.”
S most ennek függvényében gondoljunk bele: a 6 milliárd testi: izom, bőr, ideg, vese, zsír, ivar (ondó, pete), vér, szívizom, tüdő, máj és más sejtünk mindegyikében egyenként 3 milliárd jel. Szerepük: a test – tudatunkon kívüli – tökéletes működésének szabályozása, örökletes tulajdonságok őrzése, átszármaztatása, a már említett külső, belső egyéni sajátosságok kialakítása.
A korábban ateista Dr. Antony Flew is feltette magának a kérdést, mi is jogosan megkérdezhetjük: „Vajon ki írta ezt a hárommilliárd betűs kódot? Ki helyezett működő parancssort a sejtjeinkbe?”
A leírás szerint minden egyes sejtünk parányi területén hárommilliárd betű hosszúságú a kód! Azt is felfedezték, hogy az emberek DNS-e 99,9%-ban teljesen megegyezik. Ami egyedi, egy személyre vonatkozó adat, az abból a töredéknyi különbségből ered, ami azon felül van. E töredék vagyunk mi: te, én, ő. Az eddig élt kb. 25 milliárd emberből két egyénnél sem azonos.
A DNS utasítja a sejtet, hogy valamilyen meghatározott okból jelezzen. Tehát a DNS egy hárommilliárd betűs program, amely irányítja, vezérli a sejttevékenységet. Lehet nevezni egyféle használati utasítás szabályozónak is.
A DNS a teremtés isteni titkát hordozza. Az örökéletre tervezett emberi test felépítését, örökletes tulajdonságait tartalmazó, működését szabályozó, fejlődési folyamatát irányító, aprólékos pontosságú teremtői ütemterv.
A DNS kód egy csoda, nem kialakult – teremtetett! A DNS vezérletű élő SEJT, isteni, teremtői felségterület!
A DNS spirálja végtelen, nincs benne kor és halál kódjel, mert az ember örökéletre teremtetett. A jelenlegi állapotunk egy kisiklás a kezdetben megépített, kijelölt pályáról.
Lehet követni az igazi orvosi kutatásoknak a sejtre, annak a testi egészség megőrzésében, az öröklődésben betöltött alapvető szerepére vonatkozó eredményeit. Azt a véleményüket: ha a környezet kellemes, a táplálék egészséges, nyugodt az idegi állapot, a lelki-érzelmi és erkölcsi egyensúly zavartalan, akkor a sejtek megújulása állandó, pontos, folyamatos lenne, nem avulna, nem öregedne a test, az ember örökké élhetne, mert szerintük is úgy tűnik a test felépítéséből, mintha örök életre teremtetett volna!
A kedvező körülmények, hit, erkölcsiség, táplálék, levegő, víz, éghajlat feltételeihez is kötődik az örök élet.
A teremtés tényét alátámasztják a sejtkutatás eredmények. Az igazi tudománynak komoly eredményei vannak a sejtkutatásban. Kutatói valódi tudósok, és igyekeznek a sejtek rejtelmeinek felfedésére. Döbbenetes titkok tárulnak fel munkájuk nyomán, amelyek igazi, célirányos előtervezés, s így a tudatos teremtés bizonyítékai. Az átörökíthetőség is a végtelenre tervezés bizonyítéka. Az igazi tudományt, legapróbb részletekig, ezredpercekre, milliméterek ezrelékeire menően a kiszámíthatóság bizonyossága, pontossága jellemzi! Nincs mellébeszélés, vakduma – számok, méretek vannak. A sorrendben történő folyamatok pontos levezetése jellemzi, és ’száz kísérletből száz sikeres’ alapon bizonyítja állításait.
A tudósok a DNS véletlenszerű kialakulási lehetőségét a 200100 (200 a 100. hatványon) jelölik. Ilyen véletlen, amelynek a megvalósulási lehetősége a 10050 (100 az 50. hatványon) vagy még kisebb, soha nem történhet meg!
E tény agyonvágja a kifejlődés mesét a kezdeténél, mert ha valami nem kezdődhet el, annak folytatása sincs.
A kifejlődés elmélet „tudomány” szerint.
Szerintük az első sejt évmilliárdokkal ezelőtt, kedvező körülmény közepette, tervezés, irányítás nélkül, önmagától alakult ki az őslevesben. Szintén önmagától osztódott, fejlődött a mai életformákban ismert millióféle rendeltetéshez: növényi (vízi, szárazföldi), állati (barmok, madarak, hüllők, rovarok), emberi sejtek ezernyi változataivá. A szárazföldi: fű, fa, zöldség, gabona, azon belül: gyökér-, szár-, virág-, mag-, gyümölcssejtek millió változata a csodálatos sokszínűségében, hasznossági sokféleségében csak úgy magától. A rendeltetésnek megfelelő szerep betöltéséhez az átváltási gubancos lépéseket is önmagától. Önmagától alakult ki a DNS vezérlet, amely őrzi az egyéniséget is meghatározó jellemzőket viselő, fent már említett jegyeket.
Szerintük, de csak szerintük az őslevesben a sejtek csak úgy vakon vették a megfelelő irányt, a kifejlődés kanyarjait, s alakultak növényi, állati sejtekké, irányítatlanul, különféle szerepet betöltő, különféle testi szerveknek az egymástól teljesen különböző felépítésű sejtjeivé fejlődtek. Csak úgy magától kialakult a hárommilliárd betűs számítógépes program. Vakon dőlt el, mely sejt lesz növényi, melyik állati, mígnem teljesen összeilleszkedtek testekké. S így, csukott szemmel, vakon, értelmes vezetés nélkül alakult ki az a minket minden szükségessel körülvevő, körülölelő, csodálatos összhangú természeti élővilág, ahogyan ismerjük.
Ám ez csak szerintük, a hitetlenség istengyűlöletétől megvakult, öntelt elmék siserahada szerint. Mert egy oly fontos, bonyolult DNS jelrendszerrel vezérelt, sokrétű szerepet betöltő, élő testi alapelem nem jöhetett létre, nem alakulhatott ki csak úgy vakon, mindennemű irányítást nélkülözve! Ennek ellenére, mégis küszködik a kifejlődés elméletet sulykoló „tudomány”, görgeti a galacsint maga előtt. Hamis érveléssel akarja elhitetni, hogy eme különleges – összetételében bonyolult, szétágazó szereppel, s rendkívüli fontossággal bíró – élő testi alapelem, a SEJT, csak úgy ukmukfukk, önmagától létrejött, kifejlődött az őslevesben, majd bármiféle tudatos tervezés, vezérlés nélkül, beszervezte magát növényi rostsejtekké, állati, emberi izom-, máj-, ideg-, bőr-, ivarsejtekké.
Az ellenvéleményeket megfogalmazók kérdéseire az ilyen „tudománynak”van-e érdemi – értelmes, világos, egészséges, észérvekkel alátámasztott, bizonyítékok sorait felvezető – válasza?
Nincs! Semmilyen!
A kifejlődéstan „tudomány” tételesen, aprólékosan semmilyen átalakulási folyamatot nem vezetett le hitelt érdemlően bizonyítva állításait, ahogyan az igazi tudomány megkövetelné: százból száz sikeres kísérlettel igazolva!
Csak a dogmatikus kifejlődéstan hablaty szöveg, és a felsőbbrendű, fennhéjázó magaslatról köpködött, ledorongoló megkérdőjelezhetetlen „tudomány”, mint varázsszó hangoztatása. A többit egy vállrándítással, gúnyos vigyorral, esetleg dühkitöréssel szokták elintézni. Ennél a pontnál hívják segítségül az évmilliókat, évmilliárdokat, mert szerintük – bamba feltételezéssel – időtlen időkön át az öntudatlan sejtek minden értelmes irányítás nélkül, osztódással, örökítő képességgel „kialakulhattak, szaporodhattak, az életképesebb marad fenn” elv alapján.
—————————————————————————————————————————————–
A neandervölgyi embert nagy tudományossággal tanulmányozzák és tárják a nagyközönség elé, mint a kifejlődés bizonyítékait. Rajzokon tudatosan túltorzított alakkal ábrázolják a megtévesztés szándékával. Esetenként majomkoponyákat is felvonultatnak bizonyítékként. Történeti meséket kerekítenek hozzá. A valóság viszont teljesen más.
Ezek a családok valakiktől félelmükben, vizes nyirkos barlangba menekülve, rejtőzködve élték életüket hosszú időn át. Nem lévén táplálékuk, emberevésre is ráfanyalodtak. A nyirkos, egészségtelen térben csúztól, köszvénytől, a belterjes szaporodástól, vérbajtól eltorzultan szenvedtek, majd belepusztultak a feneketlen nyomorba. Ők semmiképp nem a kifejlődés, evolúció valamely köztes szakaszának bizonyítékai.
—————————————————————————————————————————————–
Aki ma azt állítja, hogy az élővilág tökéletes összhangban működéséhez szükséges összes bonyolult életjelenség önmagától, minden előzetes gondos, pontos, célszerű, észszerű tervezés, irányítás nélkül alakult olyanná, amilyennek ismerjük, a körülöttünk levő csodálatos természeti környezetben, az nem tudja, mit beszél!
Ismerve a sejtfelépítés bonyolultságát, a test működésében, s az öröklődésben betöltött szerepének fontosságát – ép ésszel bíró ember nem adhat hitelt ilyen állításnak!
Olyan ez, mintha az ócskafém telepen összegyűlt anyagoktól várnánk, hogy irányítatlanul űrhajóvá fejlődjenek. Vagy a szerves hulladéktelepen, élő szervezetek alakuljanak ki.
E „tudós koponyák”, a kifejlődés elmélet agytrösztjei azzal bizonyíthatnák állításukat, ha előállítanának bár egy szaporodni, osztódni képes sejtet. Ám e tudós koponyák az utóbbi körülbelül kétszáz év alatt –, amióta a teremtés tényét konokul tagadják – még a legmodernebb műszaki felszereltséggel ellátott, külvilágtól elszigetelt térben sem tudtak előállítani egy életképes, önmagától osztódó, önmagát másolni képes sejtecskét sem!
Nem sikerült eddig, és nem is sikerül ezután sem, sosem! E tény agyonvágja a kifejlődés mesét már a kezdeténél. Ugyanis, ha valami nem kezdődhet el, annak folytatása sincs. Csak az adományul kapott, birtokolt életet képes átközvetíteni, átörökíteni utódaiba, a Teremtő által csodálatosan megtervezett, és élő sejtjeibe épített eszközök útján.
A tudós urak eszükbe véshetnék – hisz a mindennapi élet bizonyítja – ahol nincs észszerű tervek alapján végzett munka, ott csak zűrzavar az eredmény.
Biztosan vannak köztük olyan tiszta elmék, akik tudják, hogy irányítás nélkül semmi nem jöhetett létre, ám a nagy hangadók nem engedik kifejteni az ilyféle véleményt. Jól szemlélteti a hivatalos álláspontot R. C. Lewontin genetikus egyik nyilatkozata a tanszéken: „Nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.”
Bár a tudomány rengeteg hasznos találmánnyal segítette az emberiséget, azt kell mondanunk, hogy annak mellékhatásait nem tudta, nem tudja semlegesíteni, s így tönkreteszi a teremtett környezetet. Bármily alapvető – életjelenséget érintő – folyamatba nyúlt bele, az eredetit megváltoztató szándékkal, eddig csak annak tönkretételére volt képes. De azt is tudjuk, hogy létrehozott a legmagasabb szinten oly vegyi-fizikai eszközrendszert, amely képes a földi élet tönkretételére, és akár teljes megsemmisítésére is. Rombolni mindig könnyebb volt, mint építeni!
A minket körülvevő összesség összevethető a Biblia teremtés beszámolóval és a teremtés ősnyelvével. A földi környezetben az ősiségben végbement események, élővilágra vonatkozó jelenségeit kutatók által fellelt, feltárt – Özönvíz előtti-utáni – régmúlt nyomainak leletei, képanyaga. Ezekkel nem tud mit kezdeni a mai régészet. De efelőli bénaságukat nem kötik a köznép orrára. A földi őstörténet fellelhető tárgyi, épített bizonyítékai, amelyeknek kutatása meghaladja a mai ősrégészet „tudomány szent tehenének” tejelési képességeit, s ezért teljesen mellőzi, nem kutatja. Hallgat azokról, mint a sír. Ha elismerné szerepüket, akkor a teremtés tényét, a Teremtő létét is el kellene ismernie.
Egy biztos, ha a kifejlődés elmélet által sulykolt, rögös, ragacsos, nyögvenyelős, küzdelmes, izzadtságszagú – aki bírja marja – úton-módon jött volna létre az élet, akkor ma a Földön nem létezne a szeretetnek, rokonszenvnek, ragaszkodásnak egyetlen szikrája sem az élővilágban! Semennyi! Az isteni teremtés alapeszméje viszont a szeretet.
Milyen volna a mai kép, az „életképesebb maradhat fenn” alapelv egymást maró, tépő, kiveszejtő életmód állandó rettegést kiváltó körülményei közt? A kezdet mindig rányomja bélyegét az összességre. A földi életben egyáltalán nem létezne SZERETET. állandó gyanakvás, védekező-támadó harc dúlna ma is ember és ember közt. Minden azt a kialakulási vonalvezetés szerinti állandó űzöttség nyomorult, küzdelmes alkotási módját tükrözné vissza, és nem a lét boldogságát, az alkotás határtalan örömét. Bár van a mai életnek ilyen vetülete is, az más okok miatti. Az emberben létező természetes szeretetérzés a szerető Teremtő létét igazolja, aki saját fő jellemvonását ültette az emberbe.
Mindezeket összevetve a teremtés nyelve, a mai magyar nyelv szavainak mélyreható gyökelemzése nyomán nyert tudással, felismerhető, hogy a megnevezésekbe: állatok, növények, földrajzi térségek, vizek, folyók neveibe elrejtve szunnyadnak a régmúlt letagadhatatlan titkai.
A genetikai tudomány egyik kutatói ágazata most azzal dicsekszik, hogy képes feltörni az emberi lény sejtjeinek DNS kódját, s azt átprogramozva, más irányt szabni az emberi testi lét jövőjének, hogy teljesen újratervezik az emberi nemet, minden egyes embert egy központból irányíthatóvá, és hogy ez lesz a legnagyobb biológiai forradalom az emberi történelemben. Tönkretennék, ami teremtői vonás az emberben, a szeretetet, mint fő jellemzőt. Robottá, gépies parancs végrehajtó eszközzé, szerszámmá süllyesztenék az Isten képére hasonlatosságára teremtett embert.
Az élő emberi sejteket szabad tanulmányozni, szabad megismerni titkaikat, de feltörni, otromba beavatkozással, alapvető tulajdonságaikat megváltoztatni, NEM! A sejt, a DNS jelrendszer teremtői felségterület: „Teremtsünk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra.”
Az emberi nemet így megváltoztatni nincs joga senkinek, mert ez a legdurvább beavatkozás a teremtésbe! Az eredeti teremtői cél lerombolása. Mivel ez a „tudományos” kontárkodás a teremtési műbe való illetéktelen belemocskolás, így ez lesz az istentelen, teremtés- és életellenes „tudomány” utolsó dobása!
Figyelemmel kísérem a nyelv által követett, rögzített emberi történelem jelenségeit, mert tudom, hogy a teremtés nyelve a történelem egyetlen megbízható krónikása, ebbe nem nyúltak bele a hamisítók mocskos kezei, eszükbe sem jutott. A történelmi beszámolók is átszűrendők, mert a történészet szavahihetősége a kifejlődés elmélet szintjén mozog. Annyira hihető, mint a gyógyszeripar egészségünkért, a hadiipar békéért, a bankárok nép jólétéért aggódása.
A népek, nemzetek kialakulása is a nyelv szavaiban rögzült, azokon át követhető. Mindent rögzített a nyelv, ami az emberrel végbement a történelem viharos évezredei alatt! Mindent, mert a nyelv szóképzése mindenhol, minden eseménynél jelen volt! Ezért fontos az emberiség történelme eseményeinek, ok-okozat folyamatainak világossá tétele, mert csak a teremtés tényként elismerése, jelenségeinek kutatása nyomán lehetséges az igazi tisztánlátás.
Különben marad az a katyvasz, ami jellemzi a jelenlegi emberi társadalmi világrendet, az élet eredetéről szóló hamis oktatást, a gyilkolás törvényessé tételét, az oktatott hazug történelmet, nyelvészetet, s minden más hamisítást a rengeteg megválaszolatlan kérdésével.
Tudomány és „tudomány”
Kétféle tudományágazat van. Egyik a valós, a reáltudomány, amely tételeiben következetes, világos, érthető adatokkal szolgál, ha kell, számszerűen legapróbb részletekig, ezredpercekre, milliméterek ezrelékeire menően a kiszámíthatóság bizonyossága, pontossága jellemzi, és bizonyítja állításait. Nincs mellébeszélés, széllel bélelt lőre. Állításait sikeres kísérletekkel igazolja, akár többször ismételten, ugyanazon végeredménnyel.
Személy szerint, felnőtt gyakorlati emberként tisztelem az igazi egészséges tudományt, és szememben igazi tudománynak csak olyan ágazat minősül, amely a buktatókkal járó kísérletek, próbálkozások lezárása után, a szakma által nyilvánosság, nagyközönség elé tárt tételei bizonyításánál száz bemutató kísérletnél száz esetben sikeres(!), s így bizonyítja állításait. Ez a valódi, igazi reáltudomány. Előtte le az összes kalapokkal.
Szerencsére a műszaki tudomány tervezései, megvalósításai a teremtés pontos tervszerűségét igazolják.
Kérdezhetik: hogyan képzelem: tudomány – teremtés összhang?
A reáltudomány a teremtés nyomdokain halad töretlenül, a pontosan, előretervezett megvalósításaival.
Hogyan?
Jellemzőik hasonlóak: a műszaki tudomány semmit nem bíz a véletlenre, mindent pontosan kiszámít, előretervez, kikísérletez, megalkot, nem kiabálja el részeredményeit, hanem a kész megoldást tárja elő. Ugyanígy az öröklődés tan, élősejt DNS kutatás és a többi igazi tudományos ágazat.
Másik a kifejlődés elmélet és a hozzá tartozó ágazatok, a homályos tételek, érthetetlen, következetlen állítások halmazával szédítők. Az őslénytan, kifejlődéstan férctudomány bizonygató sarlatánjai semmit nem képesek bizonyítani egyértelműen, világosan követhető kísérletekkel. Helyette van bő mellébeszélés, lőreszöveg, mese, következetlen ábrándozás, röhejes szemfényvesztő hamisítványok, csalások, évmilliók, évmilliárdok sámános segítségül hívása, az ellenvélemények letorkolása, lebőgése, kiröhögése s egyebek.
A tudománynak nevezett kifejlődés elméleti őstörténet csak sejtésekre alapozott, rajzolt mutatványokra, támaszkodó. Az örökös keresések, bizonytalan kimenetelű, sikertelen kísérletezések sorozatába bonyolódó. Az efféle „tudomány” a soha be nem bizonyítható feltételezések halmazának gyűjtőhelye. Olyan hatékony, mint az alkimisták aranycsinálása. Nincs egyetlen alapvető tétele se, amely százszázalékosan bizonyítható és megdönthetetlen érvekkel aláépített. Nincs! Mindannyi elméletek, feltételezések szintjén, holtvágányon vesztegel, várva a majdan bekövetkezendő nagy durranásra, a végső bebizonyítás nagy-nagy csattanójára, csodájára. Rosszabb esetben: tévtanhirdetés, szemfényvesztés, sarlatán csalások özöne jellemzi. (Google: tudományos csalások)
Ezzel nem az ágazatok kutatóit akarom teljesen lejáratni, hiszen mellékágon nem várt hasznos részeredményeik is lehetnek. A középkori alkimista „aranycsinálók” – a „bölcsek köve”, élet titka, aranykészítés módozatainak keresői – is fedeztek fel hasznos dolgokat járulékos eredményként, csak épp azt nem találták meg soha, amit kerestek. A kifejlődés elmélet kutatói sem találandják meg, és ezért eme ágazatok bevett reáltudományként minősítése kétségbe vonható, eredményeik vagy inkább eredménytelenségeik alapján.
Ugyanis, ha a valós, igazi, azaz reáltudománynak a fizika-műszaki, matematikai, szerves- szervetlen vegyészeti ágazatai olyan hézagos eredményeket érnének el, és csak vakdumával töltenék ki a hézagokat, mint emezek teszik, akkor még ma is a vízforraló fazék fedőjének a billegését lesnénk, s álmodnánk a gőzgépről vagy kitátott szájjal a sült galambra várnánk.
A kifejlődés elmélet > < teremtéselmélet szögesen szemben áll egymással. Ez a „tudomány” ösztönből tagadja a teremtés tényét állítván, hogy minden csak úgy magától, önvezérelve, véletlenek sorozata nyomán alakult ki olyan csodásan bonyolulttá, ahogyan ismerjük. Ennek bizonyítása végett a gőgösen fölényes „tudomány” több mint 200 éve izzadva küzd teljes laboratóriumi csúcsműszerezettség egész fegyvertárával, hogy létrehozza az élő sejtet, annak bizonyítására, hogy magától is létrejöhetett.
Semmiképp nem sikerül neki!
Pedig legfényesebb koponyák, kész agytrösztök és temérdek pénz áll rendelkezésre, ám a parányi apróság, az a kis élő sejt – amiről azt mondják: önmagától „kifőtt” az őslevesben – a leghathatósabb segítséggel sem akar összeállni.
Ha viszont tényleg sikerülne?! Az is csak azt bizonyítaná be: nem magától fejlődött ki, hanem terv szerint dolgozó tudós teremtőerő hozta létre!
S akkor… erre mi lenne a „tudomány” válasza?! Síri csend – gondolom. Mi más?
Úgy képzelem őket, mint azt az afrikai úszót, aki Sydneyben, a 100 m gyors selejtezőjében egyedül úszva kis híján belefulladt a vízbe, pedig a pálya szélén ezrek biztatták, a képernyők előtt milliók, de sehogy sem jött össze neki.
A kifejlődés elmélet okoskodó tudósai szintén így vannak az élő sejt létrehozásával, ám ez idáig csak ügyeskedő magyarázkodásokra futotta. Az elmélet képviselői – valós bizonyított eredmények hiányában – nem tudják megcáfolni alapjaiban a teremtés tényét! Bármily nagy nevek igyekeznek bizonygatni elméletüket – az csak mosolykategória. Több hitre van szükség hozzá, mint a teremtés tényként elfogadásához.
Az ősmesék sokkal több valóságanyagot tartalmaznak, mint a kifejlődéstan erőltetetten színezett mesetára. Az egyes fajok közti szakadékokat áthidaló átalakulás „tudományos” tétele még mindig a kisgyerekeknek mondott altatómese elfogadhatóságának határain mozgó, és a mesére éhes, csillogó szemű kisgyerek képzelőerejét igényli vagy talán azt is túllépi.
A kifejlődés elmélet inkább a szórakoztatóipar része lehetne, divatos nevettető show-műsor.
Az ember és még a legfejlettebbnek tartott főemlősök közt is, óriási, áthidalhatatlan szakadék tátong. E szakadékoknak az áthidalására semmilyen néven nevezendő – ’száz kísérletből száz sikeres’ –, s így megdönthetetlen bizonyíték nem áll rendelkezésre. Csak a vég nélküli – dogmákkal bélelt – magyarázkodás van, üres szócséplés. Persze, azért igyekeztek, igyekeznek, akár csalással is (piltdowni koponya), de nem sikerült. Aki e két szót – tudományos csalások – beüti a Google keresőbe, bőven talál példákat.
A különböző fajok nem párosodhatnak, ha párosodnának is, nem hozhatnak létre életképes, önmagát szaporító utódot. Erre jó példa a ló > szamár > öszvér vonal. Az öszvérig megy, aztán tovább már nincs! Az öszvér már nem képes egy másik öszvérrel utódot életre hozni, szaporodni! Tehát elakad a vonal. Ahogyan a népnyelv mondja: Bogot vet a fonal.
Azt már igazolták némelyek, hogy pikkelyből soha nem lehet, és nem lesz tollazat, főleg pihetoll. Ilyenkor szokták a „tudósok” – afrikai sámánok módjára – segítségül hívni a bizonyíthatatlan, beláthatatlan százmillió éveket (van bőven készleten).
Mondják, hogy párszáz millió éve kialakult a sejt. A „hogyan” kérdésre nincs kísérletekkel bizonyított válasz.
De nincs kétkedés! Tessék elfogadni! Ha a „mindenható tudomány” mondja, akkor az megkérdőjelezhetetlen! Elfogadni és kész! Akkor is, ha nincs is rá semmi bizonyíték. Majd lesz! A következő évmilliók alatt.
Aki csak elolvas egy élősejt bonyolult szerkezetéről szóló leírást – amint az a fejezet elején fent kivonatosan leírva – az tudja, hogy mily szamárság, tudósként azt nyilatkozni, hogy a sejt csak úgy véletlenszerűen magától létrejött.
Azonban még tovább is lépnek a „tudósok”, mondván: „Tegyük fel”, hogy a sejt osztódni kezdett. Ez is bizonyított tudomány? Na, de „tegyük fel”, hogy az. Mint a kisgyerekek játék közben: Mondjuk, hogy én vagyok a király.
Aztán 1,5 millió évvel ezelőtt megjelent a homo erectus, felállt, kiegyenesedett. Majd kb. 200 ezer évvel ezelőtt a homo sapiens. Ekkor az emberszabású csodamódon kifejlesztett magának egy olyan gégefőt, amely lehetővé tette a légzés és nyelés különválasztását és tagolt hangok képzését. Érdekes, nem? Addig fulladoztak, krákogtak, makogtak, kimúltak, de egy észbe kapott, és magától megcsinálta, de úgy, hogy örökölhetővé is tette! Csak úgy ukmukfukk.
Ezt úgy adja elő a tudós, oly határozottsággal állítja, mint egy szemtanú, mintha látta, végigkövette volna! Vagy mintha egy tudósítást idézne valamelyik korabeli lapból.
Mi ebben a hihetetlen, ha a tudomány mondja? Ez DOGMA, tessék elfogadni, még ha fikarcnyi tárgyi bizonyíték sincs hozzá! Netán hit kell a tudományos DOGMÁhoz is? Óh!
Bizony kell, mert az efféle „tudomány” is dogmákon trónolva sarcolja híveit. Hinni kell még mélyebben, mint a vallási dogmákban, annak ellenére, hogy a bizonygató tudósok elméjében is úgy sorakoznak a kérdő- és felkiáltójelek, mint a sündisznó tüskéi. Végül lassan kiderül, hogy sokkal nagyobb – lehetetlenbe vetett – hitre van szükség a kifejlődéstan elfogadásához, mint a teremtés tényét elfogadni.
Aki utánajárt, tudja: a kifejlődéstan atyjaként számon tartott, vérfertőzésből született, és vérfertőző házasságban élő, habókos, tudálékos Darwin, A Fajok eredete című könyvében, közel nyolcszáz feltételes módban megfogalmazott mondatban elénk tárt „tudományos” okfejtésnek egyetlen pontját sem bizonyította be tételesen sem ő sem más!
SENKI!
Pedig Darwin azt várta, hogy az utókor rásegít, és bőséges leletek özönével bizonyítja feltételezéseit, ám ez eddig nem sikerült. Követői belefulladtak az apró részletek bizonyíthatatlanságába. A csontokkal bűvészkedés nem eredményes. A pikkelyek tollá, pihetollá válását sem sikerült bizonyítani. Az élőtest működési rendjének sejtszinti bonyolultsága agyonvágja az erőltetett dogmatikus vakdumát. Sokszor folyamodtak csaláshoz, de lelepleződtek. A feltételezések akkor válnának a bizonyítás megingathatatlan oszlopaivá, ha bebizonyítják, és állítássá válnak. Nagy a tolakodás a pályán, de előrehaladás nincs, minden maradt a feltételezések szintjén. Mégis erre a „homokra” épült egy „tudományág”, amely oly szilárd, mint az alap, amelyen áll.
Darwin állítólag a Galápagos-szigeteki pintyeknek a külső hatásokhoz alkalmazkodó átalakulását figyelte meg, és azt vélte a kifejlődés egyik bizonyítékának. Ezt ma már cáfolják, de ma minden eddig bevettnek vélt dolgot megcáfolnak, mert amire nem volt, nincs bizonyíték, az annyira képlékeny, mint a vályog. De bárki is vette a pintyek példáját, tudnia kellene, hogy a teremtéskor minden élőbe bele lett táplálva sejtszinten ez a külső hatásokhoz alkalmazkodás képesség, így hát ez még nem bizonyítja a minket körülvevő tökéletes összhangban működő csodálatos, sokszínű, sokrétű élővilág egyetlen sejtből véletlenszerű, irányítás nélkül, csak úgy vaktából kifejlődését.
1967 zord, hideg telének vége felé Moldvában jártam, és egy udvaron láttam egy tehenet és egy disznót, amelyek egész télen kint voltak az udvaron. Olyan vastag bundát növesztettek a hideg ellen védekezve, hogy csak bámultam, alig hittem el. Ez is igazolja, hogy teremtési adottsága embernek állatnak a változásokhoz viszonyulás képessége.
Különben Darwin is csak isteni vezetéssel vélte megvalósítottnak az általa leírtakat.
Bizonyítási kényszertől hajtottan, kísérletként alkottak már búzaszemet is laboratóriumban. Minden alkotóelemet belehelyeztek: keményítő, fehérje, cellulóz, cukor stb. A csírát is megalkották az eredeti szerint. Mikor készen volt elültették egy eredeti búzaszemmel együtt. Az eredeti kikelt, a mesterséges nem.
Miért? Mert életet teremteni isteni felségjog!
Bennem – ezernyi bizonyíték nyomán – szilárd a meggyőződés, hogy a teremtés tény! Ezt a teremtés ősnyelvének, a mai magyar nyelvnek beható, mélységekben elemzése még jobban megerősítette. Ezért, ha – bárki a világon – a kifejlődéstan „valóságosságát” akarja bizonyítani előttem, elvesztegetett erőlködés.
A teremtés tényét a körülöttünk levő élettelen és élővilág tökéletes összefüggő kapcsolattartási rendje, azok egymásba fonódó, fűződő láncolata bizonyítja, mert ilyen tökéletes rend csak pontos előretervezés nyomán alakulhat ki, nem véletlenszerűen a kavargó, irányítatlan káoszból.
Egy szembeötlő, le nem tagadható érdekes jelenség is a teremtés bizonyítékául szolgál.
A tápláléknak szánt földből sarjadó növények: fa, gabonafélék, zöldségek gyümölcseinek alakja, neve meghatározó útmutató.
Némely gyümölcs a teremtésben olyan alakot kapott, amely mutatja: milyen testi szervre fejt ki jó hatást. Például a dióbél alakja az agyra mutat.
A gyümölcs nevéből, a nevet alkotó hangok átforgatásából megtudjuk, mire jó, mely emberi szervre van jótékony hatással. Az alma segíti a testi nyugalmat.
Ez nem véletlen műve. Valaki, a teremtő –, aki VAN, és akinek JOHA, azaz JÓ HAjlama VAN – neve: JOHAVAN, Ő eleve tudta: mit, miért teremt, milyen alakban, és az általa alkotott nyelven milyen névvel tár az ember elé annak hasznára! Ez biztosan nem az őslevesben évmilliárdok alatt kifőtt véletlen volt, hanem tudatos teremtés! A magyar nyelv, a teremtés nyelve csak róla beszél, mint Teremtőt, csak őt nevezi meg. Ő az, aki megalkotta, és hatalmas számítógéprendszerén beütemezte, pályára állította a csillag és bolygó milliárdokat. Aki fenntartja, vezérli azokat. Persze, fénytestű – ember számára láthatatlan – teremtményeit használja hatalmas birodalma igazgatásában. A többi mitológiai istenséget emberi képzelet szülte, és mindannyi hamis ábrándkép.
A teremtés előretervezetten, minden szempont figyelembevételével történt. Az állatok ösztönvezérelt beütemezéssel élik életüket. Például a méhek ösztöneikbe épített lépték szerint építik a lépet. Ha a méhész egy üres keretet tesz be a kaptárba, három ponton kezdik a hatszögű sejtek építését. Senki nem méri be nekik a távolságot, mégis amikor a sejtépítéssel összeérnek, pontosan találnak a hatszögek. Senki nem tudja megállapítani utólag, hol vannak a találkozási pontok. Ez csak egy példa a sok ezer közül, és ezek nem az őslevesben főttek ki maguktól véletlenszerűen, hanem tudatos, tervszerű teremtés eredményei. Tetteik testi sejtjeikbe beépített program szerintiek.
Sok jeles tudós szerint, a minket körülvevő mindenség tudományos kutatási eredményei is Isten létezését bizonyítja. Nem egy névtelen senki alkotott meg egy olyan műalkotás összességet, amely évmilliárdok óta zavartalanul működik, és mellé még a Földön levő életet, annak csodáit.
A Teremtőnek neve, lakhelye, hatalmas, szervezett alkotó-végrehajtó serege van. A Teremtő ura az általa tervezett, teremtett világnak. Az ember korlátolt képességekkel rendelkezik, nem látja a fénytesteket, de attól még léteznek.
Az embernek a Teremtő csak megengedett felfedezni némely apró dolgot az ő titkaiból. Ezek, a felfedezett titkok, a parányi, korlátolt ember számára mégis mily csodásak, s földi szempontból hatalmasak. Az ember hibája, hogy nem azt dicsőíti, aki megteremtette, s számára elérhető helyre elrejtette, hogy örüljön, ha megleli. Az ember csak azt, dicsőíti, aki meglelte, felfedezte. Csak a felfedezőket, a megalkotó Teremtőt nem.
A másik nagy baj az, hogy bármit fedezett fel az ember, azt rögtön rosszra – népirtó hadi célokra – fordította, fordítja. Eljutottunk oda, hogy mindazt, amit emberileg hatalmas vívmánynak ismerünk, most a felső gőgös réteg teljesen az emberiség kárára használja, és eme eszközökkel milliárdokat akar kiveszejteni.
Emberi sejt
