TRAGACS – Targoncaszerű, egykerekű, kezdetleges szállítóeszköz. Elavult jármű. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovák < német] A TRAGACS T.R – R.T alvógyökkel indul, és a TARGONCA szóból alakult hangugrással és hangváltással. Ennek ellenére a magyar nyelv hangzástörvényei szerinti. Ugyanis a TR hangcsoport – A/TRA – a TRAgacs jármű gyATRA, hÁTRÁnyos állapotára utal. Erre vonatkozó párhuzam van még az OTROmba, pUTRI, szavakban. A TRA gyök többszörös értékfokozatot jelent, itt minőségsüllyedésben. Az R.G – G.R gyök: RaG – GöR mindkét végletet kifejező: GÖRdül, RAGad, tRAGaccsal könnyen otT RAGadsz (hangzás ragacc) a sárban. A CS hang itt leértékelő értelmű: poCSék. A G hangcsoport – AGA – mutatja, hogy a trAGAcs, lévén rozOGA jármű, azzal könnyen berAGAd, elAKAd (g > k) és vÉGE. E jellemzőkből áll össze a TRAGACS megnevezés. A szóvégi G.CS – CS.G gyök: GaCS – CSöG, gubancos, GÖCSös, CSÖGös állapot, (g > k) KACS, akadályokat megjelenítő, amely a traGACSot jellemzi. Hasonló értelmű a szófordítással létrejövő CSOTROGÁNY (a MÉKSZ szerint angol) A TRaGaCS – CSoTRoGány hangváz: T-R-G-CS – CS-T-R-G-ny. Nem német vagy szlovák kölcsönszó, hanem azok a nyelvek örökölték az ómagyar nyelvből. A szót alkotó hangokból körülírást, átfogó magyarázatot csak a mai magyar nyelven lehet adni!