Kezdjük azzal, hogy nincs ragyogó, fenségesen dicső történelem.
Csak gyűlöletes, mocskos, kegyetlen, kalandor, istentelen, embertelen, rablógyilkos tettek egymást követő halmaza.
A történelem édes gyermekei a hódító fegyveres rablógyilkosok. Egyetlen birodalomépítő hódító sem hős! Igazi hős csak az lehetett, aki védte családját, otthonát, hazáját.
Igazi hősök csak a honvédők közt vannak.
Ma a világ bármely népe nemzeti őstörténelme, kivétel nélkül, olyan, mintha egy drámai szakos forgatókönyvíró vetette volna papírra. Előhangként ősi dallamaláfestéssel markáns alakok körvonalai tűnnek fel a ködben, csodásnál csodásabb ősi legendák, a szereposztásban hangzatos, dicső ősi nagy nevek. A ködös homályt váltja csillogó napfényes ősiség, szépen kikerekített ok-okozat vonalvezetés, kizárólag jóságos, nemes, sőt nemesnél nemesebb szándékok, célok, tervek, birodalmi álmok, dicsőséges nagy csaták. Szent indíték vezérelte, gyilkos véráldozattal elért ragyogó honalapító győzelmek. Szívrendítő drámák sora a végkifejletig.
Sehol egy szemernyi vétek! Ja, nem! Még árnyéka sem!
A nemes cél szentesít bármily eszközt, módot a véghezvitelben. A mindenkori, bármely népnemzeti történész szerint, akárhol vagyunk, bármit teszünk, nekünk van igazunk, Ennyi.
Mindenhol, minden bűnös vonás kizárva, mintaszerűen csupa szív, jótevő, pozitív hősök tömege, gyilkolás csak érzéssel, de muszáj, mert így szép a hősi legendás történelem. Vér nélkül nem vonzó. Összes területfoglalás jogszerű, a szent birodalmi honnak alapot vető. Minden csöpp vér, minden élet szent áldozat a hon oltárán.
A másik oldal, a legyőzött, aki védte addigi honát? Ők csak kellékek a történelem kiterjedt drámai színpadán. Szükséges rossz tényezők, hogy a kép kerek legyen. Mert, ugyan kit érdekel a legyőzött, letiport, legyilkoltak névvel vagy név nélküli százmillióinak halála?
Az evolúciós mese elvének hullámain sodródva, így fejlődött az ember naggyá. Az erősebb, alkalmasabb maradt fenn mindig a dicső történelem vérrel és fossal öntözött harctereinek drámai színpadán. A halottak, mindannyi, a nagy szent világtörténelem emberivé formálódása, fejlődése érdekében meghozott szükséges, elkerülhetetlen, elháríthatatlan járulékos áldozati veszteségek. Úgy tartják, emberré, naggyá válásunk miatt megkövetelt, végzetszerű természetes következmény.
Vajon maradt annyi eszünk, hogy emberekhez méltó módon gondolkozzunk?
A ma közkézen forgó összes nemzeti őstörténelem, kivétel nélkül, tele van kiszínezett, hitvány megvetendő hazugsággal. Történelemkönyvei olyanok mind, mint a káposztafej. Amint a káposztalevelek borítják egymást, ugyanúgy borogatják a történészek egyik valótlanságot a másikkal, egyik történelmi hazugságot a következő még nagyobb hazugsággal. Az ősi legendák többsége valótlan obsitos mesék. A történelem eleji kezdeti világosság egyre sötétült. Birodalmak megálmodói nem hősök, csak békés emberek otthonaira törő becstelen haramiák, rablógyilkos, állatias gazemberek. Felégetett tájak, felkoncolt szenvedő emberek, falhoz vert csecsemők, kisgyermekek, megbecstelenített nők, legyilkolt öregek, temérdek vér, élve eltemetett sebesültek.
Az ember megteremtése, bűnbeesése óta állandóan lesiklópályán van! Nem emelkedően fejlődött, hanem a fenekén csúszva süllyedt állandóan lefelé a lejtőn. Semmit nem tanult történelmi hibáiból, botlásaiból.
Jegyezzük meg, nincs ragyogó, fenségesen dicső történelem. Nincs igazságos háború! Csak gyűlöletes, mocskos, kegyetlen, gyilkos tettek halmaza.
Mára az ember, földi otthona teljes tönkretételének utolsó szakaszához érkezett. A hazug, hamis, eldurvult, elkurvult emberi világ, háborúra készül. Végső világháborúra!
Ám a Föld és ember Teremtőjének is lesz néhány szava ehhez!
A büszke, nagyképűeknek nagyon felhígul az emésztőrendszere!
Két szóban: fosás lesz!