Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
TÖR – Szilárd, merev testet ütlegeléssel vagy más erőszakos ráhatással több darabra különít. [MÉKSz: ?] A TÖR T hangja Tett, cselekedeT vagy eseT. A szóból úgy ítélhető, hogy az első TÖRés a kővel (kör) volt kapcsolatos. Mivel a TR páros a TöR gyökből ö hangvesztéssel alakult, így az is érthető, hogy a tr párossal alkotott szavak miért közvetítenek hátrányos értelmet. Példaként: boTRány – botor dolog, csaTRat – TöRet valahová. Aki feTReng arra mondják: TöRi a nyavalya. Vagy: akit gyötör valami, az gyöTRődik. Az utódnyelvekben példaként a román nyelvben: TöRni – a strica. A román nyelv is tömöríti a szó eleji hangokat, de ha beiktatunk egy ö hangot a t és r hangok közé: störica, szTöRika. Azonban ez a román szó még az ősmag(yar)-nyelvi széttörik kifejezésből ered (nem az utóbbi kényszerű együttélés idejéből), és ha kivesszük az é és ö hangokat, lesz sztrika – strica. Összegezve: nem vitatható, nem ismeretlen a tör szó eredete, vagyis a MÉKSz ?-e nem igaz – magyar szó.