TOLL – A madár testén levő, vékony gerincből és ezen kétoldalt síkban sűrűn elhelyezkedő finom lemezes szálakból álló szaruképződmény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A TOLL a T.L – L.T gyökből ered: ToL – LoT (t > d: lód, t > g: lóg). A LOT > LOD, LÓDul, LÓG váltással bővebb. A madár a TOLLai segítségével LÓDul, TOLat előre, LÓG a légben. Az L hang Libegő, könnyed száLLOngó hang, a LO ősgyök, a gyorsasággal, mozgással is kapcsolatos. Van ember, aki LÓT-fut. A TOLLról a CzF Szótár azt írja, hogy: „A toll tehát = toló, mert a madarat tovább tolja.” Az utódnyelvek egyik részében TOLL = pero, amely a PERdülve, PÖRÖgve REPülés gondolatából kiindulva már az ősmag(yar)-nyelven létező kifejezés volt. A magasból elengedett TOLL, forogva PÖRÖgve szÁLL, hULL alá. A TOLL, főleg a piheTOLL is repül, szÁLL. A daL is szÁLL. A madár is a TOLL segítségével szÁLL. A szó már a kezdetekkor kialakult az egynyelvűség idején.
MONY – Tojás. Here. Hímvessző. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor]
A MONY M.NY – NY.M gyök: MoNY – NYoM. Mind a tojás, mind a hímvessző kapcsolatos a NYOMással (nyom – mony). Egyiket befelé NYOMják a tojóba, a másikat ennek NYOMán kifelé NYOMja a tojó. Kissé pőre leírás, de tömören ennyi. A MONY értelem benne van a MÉNló megnevezésében is. Vannak vidékek – például a barcasági csángó falvakban, de Veszprém környékén is – ahol a tojás neve ma is MONY. Az M hang a száMos, töMeg, suMMa és más szavakban Mennyiséget jelent. A csoMag, gyüMölcs, zaMat, guMó és más szavakban össze töMörítés. A nyoMul, Mony, Mén és más szavakban, hatóerőt leíró.
LÚD – Fehér tollú, úszóhártyás lábú, nagy testű, hosszúnyakú háziszárnyas. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A LÚD L.D – D.L gyök: LúD – DuL. A LÚD e néven az L hang könnyedség, a LÚD lehet hangutánzó is: LÚ-LÚ-LÚ, az Ú lehet Úszás is, az ÚD, UD – víz. Az ősmag(yar)-nyelven több neve lehetett hangutánzás alapján: LÚD, LIBA, GAGA, de GALIBA is. Hangoskodásával felDÚLja az UDvar csendjét. —
Ezek mindegyike mai magyar nyelven megfejthető szó. Keletkezésük ideje a messzi ősiség idejére vihető vissza. Az ember az első találkozásakor adott nevet mindannyinak, amikor a mondvacsinált finnugorság még csírájában sem létezett.