Magzatvizébe fúlt, halva született bérnyelvészi alaptantétel:
„A hang nem értelemhordozó a szóban, a hang csak ott van, s a szó azt jelenti, amit.”
————————
A valóság: Egy adott szó, név, megnevezés abból a nyelvből ered, amely nyelven magyarázat adható a szó, név, megnevezés kialakulására, s a névalkotó hangokkal leírhatók a megnevezett: lény, tárgy, jelenség, cselekmény fő jellemzői, vagy hozzá kötődő jelenségek. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, mint egy pokrócot.
———————————————–
Minden újonnan induló magyar kormány parancsot kap: A magyar nyelv eredetével kapcsolatosan semmilyen változtatást nem engedhet meg kormányzása ideje alatt!
Szigorú parancs: A magyar nyelv finnugor eredetű és kész! (!!!)
Minden szavát más népektől vette át. Még csak az árnyéka sem lebbenhet meg annak a feltevésnek, hogy a magyar nyelv minden szava saját fejlesztésű!
Nincs olyan, állami béralapból fizetett hivatásos nyelvész, aki szembe merne menni e rendelkezéssel! Nincs! Mert oda a tanszék, katedra! (!!!)
Nekünk viszont ebben nem parancsol a bérnyelvészet, s a kormány sem! Számomra követendő iránymutató – a teremtett nyelvi valóság.
NYELVRŐL, TÖRTÉNELEMRŐL – CSAK, AMI IGAZ!
—————————————————-
A teremtés nyelve élő szószülő nyelv a rokon értelmű, azonos tárgykörhöz tartozó cselekmény, helyszín, szereplők összességet többnyire azonos hangkészlettel írja le. A szóalkotó vázhangokkal körülírhatók az összes névadó jellemzők.
Induljunk a házból, a VERANDA, a kiugró, fedett előtér. A VERANDA védi a bejáratot az időjárás DURVAságaitól. Esténként néha beröpül a DENEVÉR, az ereszt soDORVÁN. A JÖVENDŐ, érkező VENDÉGet is a VERANDÁn fogadják.
A VERANDÁról lépünk ki az UDVARra.
Innen indul VÁNDORútra, ősi szóval, DOROMra, DROMra, a RAVÁN, VERt úton, vagy AVARÁN, a VERetlen úton.
Ha KARAVÁNnal, akkor a DROMra, útra, a DROMEDÁR a legjobb szállítóállat. A DROMra készülődés MORD hangulatú, mert DURVA kaland is adódhat közben. DROMra itató, etető edényként VEDER kell.
Ha VANon, azaz vízi RAVÁN szállítana, akkor a VÁNA, NÁVA, azaz hajó, a KARAVÁN alkalmas szállító, utazó eszköze.
A KARAVÁN útnak EREDVÉN, felkészült, hogy néha REDVÁN él, nélkülözni kell, s a távolba RÉVEDVE kutatja a megállásra alkalmas ÜDVös helyet, alkalmas kikötőt.
Amikor visszatér, az UDVARon, VERANDÁn ÜDVözlik a hazatért VÁNDORt. Az UDVAR a saját VÁRAD előtere, s alig VÁROD, hogy hazaérj.
Alább a kulcsszavak, és bérnyelvészi eredeztetésük.
veranda – Villaszerű házon: kiugró, fedett, gyakran üvegezett helyiség. [nk: angol < portugál]
udvar – Épület telkének beépítetlen, megműveletlen része. [szláv]
vándor – Ide-oda költöző. Messziről jövő, messzire jutó. [német]
vendég – Aki látogatóba érkezik. [finnugor]
denevér – A végtagjai közt szárnyszerűen kifeszülő bőrhártya segítségével repülni tudó kis emlős. [?]
karaván – A sivatagban teve- vagy öszvérháton utazó kereskedők, zarándokok stb. csoportja. [nk: perzsa]
út, drom – Szárazföldi közlekedés számára épített, nagyjában egyenletes szélességű sáv. [finnugor]
üdv, üdvös – Üdvösség. Valakinek lelki üdve. [török]
veder – Folyadék, darabos anyag tartására való, lehajtható fülű, rendszerint lefelé szűkülő nagyobb edény. [szláv]
dromedár – egypúpú teve [nk. latin]
Felhívás, különösen a bérnyelvészeknek: Lehet kísérletezni a világ összes nyelvein, bárki megteheti az általa beszélt nyelven! Sikert a kísérletezésben!
Van még több ezer példa!
Ha ezt az összhangot megleli – jelezze!
——————————————————
Alább a kulcsszavak az összes jellemzők azonos vázhangokkal megjelenítve.
veranda – Villaszerű házon: kiugró, fedett, gyakran üvegezett helyiség. [nk: angol < portugál] A VERANDA a V.R – R.V gyökből indul: VeR – RéV. A VERANDA mibenléte elemeire bontva érthető, ugyanis minden alkotó elem fokozatosan épült be a névbe, mígnem elnyerte végső alakját. Minden alkotó elemnek lehet több értelme is. A VERANDÁnak több névadó jellemzője van, mint minden másnak. A VERanda a VERőfény fogadója. A nagy udVARházak, kéjlakok építésénél, ha lehetőség volt rá, úgy terveztek, hogy a VERANDA mindig délnek álljon. A VERanda az összekötő az udVAR és a ház közt, amolyan tiszta kisudVAR. A VERAnda lehet pihenő-, esetenként VÁRAkozóhely. A VERANDA még nem a benti élettér, ahol a meghitt, bensőséges családi élet folyik. Szerepe hasonló a bolti kirakatéhoz: bemutatkozó hely, mintegy kínálja az érkező vendégnek a betérést. A házasélet, a család bensőséges jelenségeinek megnyilvánulásait nem illik kivinni a VERANDÁra, ahol mindenki láthatta. RONDÁVÁ válhat mások szemében. VeRaNDa – RoNDáVá hangváz: V-R-N-D – R-N-D-V. A VER gyök ez esetben kör – körül-, körbejárhatót is jelent. Valaha viszont jelenthette az előtér oszlopai közti VERt, azaz döngölt földet, padlót is. A VERanda az a RÉV, amelyet első lépéssel, esetleg örömRIVallgással érint a hosszú útról érkező hazatérő VÁNDOR. VeRaNDa – VáNDoR hangváz: V-R-N-D – V-N-D-R. A VERanda, lehet társalgó beszélgetés, VERbálás, paláVERezés helye közeli barátokkal. Itt örömRIValgás is elhangzik egy kedves érkező vendég láttán. VeRaNDa – RiVaLDa hangváz: V-R-N-D – R-V-L-D. Az R hangcsoport – ERA – jelen van a kEREngő, kÖRÖnd, vÁRAkozó szavakban. Az R.N – N.R gyök: RaN – NaR, egy szép veRANda RANgot ad a háznak, emeli RENdiségét, de kellemes NYÁRi tartózkodási hely is. Az ND hangcsoport – ANDA – itt kellemes dolgokat megjelenítő. A verANDA kellemes, csENDEs, ANDAlító pihenőhely, ahol az ember gONDOlataiba merülve elmélkedhet, árnya védelmében szUNDIkálhat. De itt fogadja örvENDEzve vENDÉgeit, és itt pENDErülnek táncra, ha ünneplő jókedvük kerekedik. Ez körüljárható, mondhatjuk úgy is finomabban: kerengő. E szempontból azonos a körÖNDdel. A kezdeti időkben lehetett vENDÉget VÁRANDÓ hely. VeRaNDa – VáRaNDó hangváz: V-R-N-D – V-R-N-D. A VERANDA – ADNARÉV teljes átfordítás mutatja, hogy a megfáradt érkezőnek ADNA RÉVet, pihenőhelyet. VeRaNDa – aDNa RéV hangváz: V-R-N-D – D-N-R-V. Az ND páros, mint alvó N.D – D.N gyök: NeD – DaN, a NEDű, DANol szavakban jókedv feltételét és kibontakozását is leírja. VERANDA – VIRANDÓ. A VERANDÁt érte előbb a felVIRANDÓ nap VERŐfényes sugara. VeRaNDa – ViRaNDó hangváz: V-R-N-D – V-R-N-D. VERANDA – VERENDŐ. A kezdetek kezdetén a VERANDA beltere döngölt, VERt föld volt, tehát építéskor ott a talaj kemény agyagból ledöngölendő, leVERENDŐ. VeRaNDa – VeReNDő hangváz: V-R-N-D – V-R-N-D. A VERANDA keskenyebb változata a tornác (székelyül: tornánc) is, amelynek kiszélesedő középső részét Székelyföldön is VERANDÁnak, VERONDÁnak nevezik. A VERANDA látvány az UDVARON, olyan, mint egy kirakat. A ház kirakata. Ha ott nem őrizik meg a RENDEt, akkor RONDA látvány, RONDÁnak minősül, RONDÁVÁ válik. Talán ezt őrzi nevében a székely VERONDA. VeRaNDa – VeRoNDa hangváz: V-R-N-D – V-R-N-D. VeRaNDa – uDVaRoN hangváz: V-R-N-D – D-V-R-N. Ma is járja a mondás, hogy akkora a tornánc, hogy táncolni lehet. A leánykérők ott táncoltatták meg a leendő menyasszonyt (tornánc: tor – kör, tornánc – tánc). A VERANDÁn VERték csizmával a táncot, amelyet nem illett RONDÁn járni. Az érkezőnek nem illett a sarat leVERni csizmájáról, cipőjéről a VERandán, mert az is RONDÁn nézett ki. Az utódnyelvekben való jelenlét azt mutatja, hogy a VERANDA már az egynyelvűség idején részét képezte a nagyobb építményeknek, és a megnevezés már teljesen kialakult. Bizonyíték erre, hogy némely nyelv teljes egészében örökölte meg a szót. A portugál, galíciai alpENDRE (hangugrott alpender) a táncra PENDERülést örökíti meg a nyelvébe beszáradt szóval, és nem nélkülözheti az ND hangcsoportot, mert az ősnyelvből örökölte. Vannak az utódnyelvek közül, amelyek egészében megörökölték: angol verandah, dán veranda, holland veranda, olasz veranda, román verandă és mások, de nyelvükön nincs magyarázat, mit mondanak a szó összetevő elemei, nincs lehetőség felvázolni a szó kialakulásának lépcsőzetes fokozatait és további vonatkozásait. ND – DN kapcsolat: a veraNDán veNDéget fogaDNak. Kellemes délutánokon, estéken kisebb meghitt fogadást aDNak.
udvar – Épület telkének beépítetlen, megműveletlen része. [szláv] Az UDVAR az UD – DU ősgyökre épülő, több elemből álló szó. Az UD gyök ÉDes ÜDe, OTThon jelentésű. Hasonló még az ODor, UDor is, amely belső (zárt) térre vonatkozik. Innen az ógörög ODeon (odehon) is még az ősnyelvből eredően. A DV hangcsoport – UDVA – a saját UDVAra mindenkinek kEDVEs, ÜDVÖs hely, amelyet nem enged eldUDVÁsodni. Olyan tulajDON, amelyet vÉDVE képes meghalni is. A medve ODVA is OTThon, az ő belső UDVAra. A DV páros, mint alvó D.V – V.D gyök: DaV – VéD. A valaha itt élt dákok, magyar nyelvű népként, kerített VÁRaikat DAVA, DEVA névvel nevezték, s amelyek VAD támadások elleni VÉDelmi célt szolgáltak. A V.R – R.V gyök: VaR – RoV, az udVAR körített körülROVott hely. Az UDVAR fő jellemzői a szót alkotó hangokkal is leírhatóak. Az UDVAR – VARUD gyök átforgatás mutatja: az UDVARod a VÁRAD, ha kell, VÉRED adod érte: uDVaR – VáRaD – VéReD hangváz: D-V-R – V-R-D – V-R-D. Az UDVAR megművelt, szép, gondozott, nem REDVÁsan elDURVUlt: uDVaR – DuRVa – ReDVa hangváz: D-V-R – D-R-V – R-D-V. Az egyszerű UDVAR nem hosszúra nyúló, viszonylag RÖVID, bejárható tér legyen: uDVaR – RöViD hangváz: D-V-R – R-V-D. Akár egy VEDER vízzel körüllocsolható: uDVaR – VeDeR hangváz: D-V-R – V-D-R. UDVAROD mindig RÁD VÁR, a rendbetétellel, gondozással, nyugalom nyújtásával: uDVaRoD – RáD VáR hangváz: D-V-R-D – R-D-V-R. A szép UDVAR, VIDORt keltő, mosolyt fakasztó: uDVaR – ViDoR hangváz: D-V-R – V-D-R. ÜDVRE hangoló, meghitt, kellemes légkört sugárzó: uDVaR – üDVRe hangváz: D-V-R – D-V-R. Bármerre jársz, minden RAVÁD (utad), visszavezet UDVARodra, ott búcsúznak tőled, ODAVÁRnak vissza: uDVaR – RaVáD – oDaVáR hangváz: D-V-R – R-V-D – D-V-R. Ott ülve RÉVEDsz gondolataidba, ott szövöd TERVEID: uDVaR – RéVeD – TeRVeiD hangváz: D-V-R – R-V-D – T-R-V-D. Majd ott REVED tested teljesen éretté, öreggé, aggá: uDVaR – ReVeD hangváz: D-V-R – R-V-D. Ha szláv jövevényszó volna, nem lenne ennyire beszédes. Tehát bizonyítottan eredeti, már az egynyelvűség idején kialakult ómagyar ősnyelvi szó. A CzF Szótár felemlít néhány idegen szóalakot: „Az idegen nyelvek közől egyezik vele a zend (ó baktriai) dvara, szanszkrit dvára, az ékiratokban, dhuvara, melyektől származik a persa dar, […] továbbá a szláv dvor, […] ide tartoznak a német Thor Thüre, a góth daur, hellen durh v. dura stb. melyek ajtót, kaput, illetőleg ajtó- v. kapuüreget stb. jelentenek. Az udvar szó alapfogalmánál fogva mint üreget, öblöt képező zárt tér, saját nyelvünkből is elemezhető, mint Kresznerics és Döbrentey is vélekednek, s törzse szeréntök azon udu, mely máskép odu v. adu, honnan a régies és tájdivatos odor vagy udor jelent üreget, különösen a székelyeknél jelenti a csűrben kétfelül azon ürességet, hová a gabonát rakják; tehát ,udvar’ v. mint föntebb ,odvar’ […] Figyelmet érdemel, hogy az ,udvar’ szó első részéhez (udv v. udu) hasonlít különösen a kalmuk őden és a mandsu uden […] Anonymusnál is, mint érintők, uduor, kinél mint helynév eléjön Hymusuduor, melyet Szabó K. Hímös udvar-nak ír.” Kiem. K. S. Látható az idézet elején kiemelt DV párosról, hogy az átvevő utódnyelvek sem nélkülözhették jelenlétét, továbbá az UD gyököt sem, amelyek ősnyelvi szóelemek, amelyből a szót is örökölték. DV – VD kapcsolat: a saját uDVarára hazatérni mindenkinek szíVDerítő érzés.
vándor – Ide-oda költöző. Messziről jövő, messzire jutó. [német] A VÁNDOR szó V.N – N.V gyökkel indul: VáN – NáV. A tengeri VÁNdorok VÁNával KeNuval, azaz teKNővel NAVigáltak, mint Noé, NOVÉ ősük az Özönvízen. A VENdég is egyféle VÁNdor. A karaVÁN is VÁNdorol a saját raVÁN, útján, s valaki NAVigálja, irányítja a sivatagban, nappal a Nap, éjjel a Hold és a csillagok állása szerint. Minden hosszú utazást NAVigálni kell. E szó eredete visszavezethető az Özönvíz VÁNdorához, NOVéhoz, az első NAVigátorhoz. Nem német eredetű szó, hiszen évezredek teltek el a német nyelv kialakulásáig. Ezt az ND páros szavatolja, amely egyike a magyar nyelvben leggyakrabban előforduló, ősnyelvi eredetű, s így ősnyelv azonosító, kötött mássalhangzó-párosoknak. Főleg a helyváltoztatással, járással, VÁNDORlással kapcsolatos szavakban: andalog, bőrönd, bunda, indóház, indul, jövendő, kaland, kirándul, lendül, mendegél, vendég, zarándok és még mások. Az ND hangcsoport – ÁNDO – mozgást jelentő szavak változatai is igazolják ezt: a vÁNDOr ANDAlog, mENDEgél, bANDUkol, zarÁNDOkol stb. A D.R – R.D gyök: DoR – RoD a vánDOR hosszú RÓDalt DURumját, DRumját, azaz útját RÓja, RÓDalja. A RÓDli is utat RÓDal a hóban. A D.R – R.D gyök hangulatkifejező is a magyar nyelvben. A vánDOR néha DERűs, máskor DÉR-DÚR hangulatban van. A DOR gyök vágy jelentést is hordozott az ősnyelvben. A vánDORt DOR, azaz vágy hajtja valamely irányba. Téli időben hideg DÉRrel küzd. Ruhája DURva DARóc. Az örökös VÁNDORlás felemészti az embert, így akár egy egész nép érzelmi, erkölcsi tartalékait, tönkremehet, RONDÁVá válhat. De RONDÁVÁ járja saruját a hosszú utakon csámboRODVÁN, csembeREDVÉN. VáNDoR – RoNDáVá hangváz: V-N-D-R – R-N-D-V. Csak REDVÁN élt, koszosan, és étele is az volt, amit itt-ott sajnálatból kapott. VáNDoR – ReDVáN hangváz: V-N-D-R – R-D-V-N. A CzF Szótár által felhozott utódnyelvi szavak hasonlósága is igazolja a szóalkotó elemek utódnyelvi szerepét. Íme: „[…] a német Wanderer, wandernd szókkal. A német wandern és wandeln gyakorlatos jelentésüek s az előbbit Adelung a v előtét elhagyásával az olasz andare és svéd andra, máskép szintén v-vel vandra (gehen) szókkal egyezteti. Heyse mindkettőt a wenden szóval hozza viszonyba, a mennyiben a want törzset (a régi felső-német wantal szóban) wenden’ szóval értelmezi.” Kiem. K.S. A kiemelésekkel a jelenlevő, elhazudhatatlan párosokat tüntettem fel. Az értelemadó hangcsoport a német WANDErer, olasz ANDAre, angol wANDErer és még más hasonló értelmű szavakban is jelen van, igazolásául a VÁNDOR szó ősnyelvi eredetének. A VÁNDOR egyhangúan ROVÁNDja útját. VáNDoR – RoVáND hangváz: V-N-D-R – R-V-N-D. Az örökös hányatott, otthontalan élet DURVÁN megviseli a VÁNDORt. Néha DURVÁN elbántak az útonállók. VáNDoR – DuRVáN hangváz: V-N-D-R – D-R-V-N. Távolba RÉVENDŐ tekintete kutatta a települést, ahol megpihenhet. VáNDoR – RéVeNDő hangváz: V-N-D-R – R-V-N-D. A pusztai VÁNDOR teste NEDVRE vágyott kívül-belül. VáNDoR – NeDVRe hangváz: V-N-D-R – N-D-V-R . Voltak VIDENRE, azaz vízre szálló, hajós VÁNDORok (viden > nediv > nedv). VáNDoR – ViDeNRe hangváz: V-N-D-R – V-D-N-R. Megjegyzendő: az utódnyelvi WANDERER is azonos értelmű. VáNDoR – WaNDeReR hangváz: V-N-D-R – W-N-D-R-R. ND – DN kapcsolat: a váNDor valószínűleg maraDNa talán, de engeDNie kell a kényszerítő körülményeknek, főleg, ha nem aDNak szállást tovább.
vendég – Aki látogatóba érkezik. [finnugor] A VENDÉG szó a V.N – N.V gyökből indul: VeN – NöV. A VENDÉG szóban, várakozást jelentő V hang, az engedelem EN gyöke, a kedvesség D hangja a meghatározó. Ha VENDég jöVEND, örVEND a háznép. VENDÉG jöVÉN NÖVekedik a társaság létszáma. Az ND hangcsoport – ENDÉ – a mozgással, utazással kapcsolatos jelenségeket leíró szavakban meghatározó. A vENDÉg is utazó vÁNDOr bizonyos szemszögből nézve, hiszen az is lehet, hogy kalANDOs zarÁNDOk útról jövENDŐ. Erről még a vándor címszónál. Valaha a vendÉG ÉKe (ég > ék) volt a háznak. A VENDÉGnek járt mindenből a legjobb. A D.G – G.D gyök: DéG – GaD, a jószívű embernél a venDÉG foGADása, szívbeli gazDAGsága kimutatásának lehetősége. A GED, GOD, GUD gyök jót jelentett. Ha valaki lassan jön a távolban, arra mondják: jöDÖGél. A DÖG, DAG, DÉG, DUG növekedést jelent (dagad, dögivel). A kedves venDÉGgel többen vagyunk, s DAGad, daGAD a kebel az örömtől. A CzF Szótár leírása: „E szónak gyöke ven a jön ige módosulatának látszik: mintha volna jöndeg v. jöendék, azaz jövendék, mint, növendék, nevendék. […] A szók végén pedig, valamint másutt is, a k és g szervrokonságuknál fogva többször fölcseréltetnek, mint hézak hézag, vöcsök vöcsög stb. Szerkezete tehát olyan, mint a szintén igékből származott un-d-ok,szán-d-ok v. szán-d-ék, ér-d-ek, nyom-d-ok stb. szóké.” A VEN gyök beépül az érzékszervek észlelést leíró szavaiba. A jöVENdő VENdéget szemünkkel nézVÉN, látVÁN, füleinkkel hallVÁN, illatát érezVÉN, szeretet csókjával ízlelVÉN, kezeinkkel illetVÉN stb. A VEN gyökből erednek a latin ven, az olasz venire, román vine, spanyol venir – érkezik, jön megfelelői. Az ősiségben a kedves VENDÉG érkezésekor oly nagy volt az öröm, hogy még a beteg is meggyógyult. Mindenki saját VENDÉGének VENDEGálta (vindikál) a kedves VENDÉGet. Állatot vágtak, lakomát csaptak ennek örömére. ND – DN kapcsolat: a veNDéget illik tisztességgel fogaDNi, akkor is, ha nem ajáNDékkal érkezik. Ha maraDNa, szállást, ellátást aDNi, tisztességgel útjára engeDNi.
denevér – A végtagjai közt szárnyszerűen kifeszülő bőrhártya segítségével repülni tudó kis emlős. [?] A DENEVÉR a D.N – N.D gyök bővítménye: DeN – NeD. A DENEVÉRnek alvásakor NEDves, párás levegőjű környezetre van szüksége, hogy elkerülje a kiszáradást. A NE tagadószó a vele való NEm kívánatos találkozásra, a VÉR az állítólagos VÉRszívó tulajdonságáról szól. Az N.V – V.N gyök: NeV – VeN, ómagyar ősnyelven a VEN gyök VÉRt is jelentett. A testVÉR másik megnevezése: egyVENg. Jelen van a NÉVa, VÉNa ősi nőnevekben, amelyek áramlat, VONulat értelműek is. A NÉV szó egyik jelentése: vérségkövető VONulat. A DENEVÉRről a CzF Szótár ezt írja: „[…] eredetileg dana-vér volt a rosz szellemet jelentő dana és vér szóból.” Az N hangcsoport – ENE – a gONOsz, pANAsz szavakban, ugyanis ezeket a bőregereket – vérszívók lévén – rosszként tüntették fel. Tehát a deNEVér, deneVÉR nevében kétszer is megjelenik a VÉR gondolata. A DENEVÉR – RÉVENED megfordítás a kisállat RÉVületszerű alvóállapotára utaló. Régiesen: álomba RÉVEND. DeNeVéR – RéVeND hangváz: D-N-V-R – R-V-N-D. A néptudat szerint, a DENEVÉR vérszívó, VÉREDEN él. DeNeVéR – VéReDeN hangváz: D-N-V-R – V-R-D-N. A DENEVÉR kiszáradhat, ezért NEDVRE, nedves helyre van szüksége. DeNeVéR – NeDVRE hangváz: D-N-V-R – N-D-V-R. A DENEVÉR szeret megbújni a lakások VERANDÁin. DeNeVéR – VeRaNDa hangváz: D-N-V-R – V-R-N-D. A csapongó DENEVÉR akkor csap le rád, amikor nem VÁRANDÓ. DeNeVéR – VáRaNDó hangváz: D-N-V-R – V-R-N-D.
karaván – A sivatagban teve- vagy öszvérháton utazó kereskedők, zarándokok stb. csoportja. Karavánút. [nk: perzsa] A KARAVÁN a K.R – R.K gyök bővítménye: KaR – RaK. Az egynyelvűség idején, évszázadokon át járták már a KARAVÁNok útjaikat, tehát a szó már az ősnyelven kialakult. Két oldal különböztető meg: a szállító és a kereskedő. A szállítást lebonyolító, fUVAROzó volt a kARAVÁn vállalkozás működtetője, a KEREskedő vele szerződött a szállítást illetőleg. Ez kívülálló szemszögéből egynek, összetartozónak tűnő, és valóban ugyanaz volt a sorsuk az út kezdetétől az út végéig. Az M hang sokszor váltja a V hangot a magyar nyelvben. Korai időkben neve lehetett mindkét változatban: KARAMÁN, KARAVÁN, amely RAKAMÁNt, RAKOMÁNt szállított. A V hangos változat: KARAVÁN – RAKAVÁN, RAKOVÁN. Fő célja: a RAKAMÁN, RAKAVÁN végcélpontig VÁNdoroltatása. KaRaVáN – RaKoVáNY – RaKoMáNY hangváz: K-R-V-N – R-K-V-NY – R-K-M-NY. Az utódnyelvek az akkori M hangos változatokat vitték magukkal: faragVány > faragMány > fragMent, márVány > marMány > marMor stb. De hasonló az alkotMány > alkotVány is. A kifejezést, megnevezést első kézből megörökölték a perzs, a tűz népe, a perzsák, akik még sokáig e nyelv egy változatát beszélték. A kereskedő KARAVÁNok (fuvarozók) ugyanazon a RÓTT, ROVOTT, RAVÁN, úton jártak-keltek állandóan oda-vissza. Életük állandó KÖRforgása volt a KARAVÁNélet. Ez egy KÖRértelmű szó, és mint ilyen ősnyelvi gyökre, sőt magyar értelmű szóra vezethető vissza: KÖRÜlVÁNdorló, KÖRÜlVÁNdor, KÖRVÁNdor, KARAVÁNdor, KARAVÁN. A KARAVÁN szó a rövidült változat, mert eredetileg KARAVÁND lehetett. A KARAVÁNDok az örök VÁNDOROK, egész életük mindennapjait utazások töltötték ki, utazásokkal kapcsolatban szerveződött. KaRaVáND – VáNDoRoK hangváz: K-R-V-N-D – V-N-D-R-K. De még más jellemzők is beépültek a szóba. A KARAvánok idejeKORÁn indultak, hogy a nagy vásárokra KORÁn megérkezzenek. A KARAvánok a KEREskedés láncolatának részei voltak. A szókezdő KARA = fekete, a veszélyekkel teli utazás gondolatát is képviseli a kifejezésben. Az R hangcsoport – ARA – a kARAván vonatkozásában több értelmet képvisel a szavakban. ÉRtÉket, de ERŐt is jelent. A kARAván dERÁga portékát, köztük ARAnyat is szállított. Többnyire pOROs utakon haladtak az ERŐs napsütésben. Néha ERŐszakos támadások érték, ezért megERŐsítették a kísÉREtet, ŐRÖket, kísÉRŐket fogadtak. Az R.V – V.R gyök: RaV – VaR, a kaRAVán a saját megszokott RAVán, ROVott, kiRÓTT (route, road) ROVÁsáN, a kaRAVÁNúton járta kiROVott, VERt (rover, rover) VÁNdorútját. A VÁNdorlás mostoha körülményei közt veszélyek fenyegették ROVott múltú RABlók (v > b) részéről is. A V hangcsoport – AVÁ – a karAVÁn nagy tÁVOlságokat bejárt fUVArozóként, árui közt finom tAVOták, bársonyos szÖVÖtt áruk, értékes szőnyegek. Többnyire tEVÉn szállította áruit, de a kíséretben lOVAsok is voltak. Lassan, ÓVAtosan mozgott. A zöldÖVEzetbe, O(v)Ázisokba érkezését mindig nagy érdeklődés ÖVEzte, OVÁcióval fogadták. A szóvégi V.N – N.V gyök: VáN – NaV, magába foglalja a VÁNdor számára szükséges NAVigáló, azaz a haladási irányt meghatározó képességet, készséget, az ehhez szükséges ismeretet, gyakorlatot. Még egy jellemző: a KARAVÁNok működtetői a sok sivatagi viszontagság, veszélyek, megterhelés, nélkülözés miatt hamar KORAVÉNekké váltak, mert testük elhasználódott a néha embertelenül megerőltető körülmények miatt. KaRaVáN – KoRaVéN hangváz: K-R-V-N – K-R-V-N. FelRAKVÁN az árut a tevékre, AKARVÁN indulni a KARAVÁNnal. A búcsúnál KÉRVÉN kérik, hogy vigyázzanak az úton. Nem kellene VÉRNEK folynia, ha megtámadják a rablók, inkább adják oda, amit rabolni akarnak. Minden KARAVÁNt épségben VÁRNAK haza. Ezek a KARAVÁN tárgykörhöz tartozó kifejezések, s azonos hangvázra épülnek. KaRavÁn – aKaRVáN – KéRVéN – VéRNeK – VáRNaK hangváz: K-R-V-N – K-R-V-N – K-R-V-N – V-R-N-K – V-R-N-K. A KARAVÁNok néha tábort VERNEK, majd onnan tovább indulnak a szokott, ismert RAVÁKON. KaRavÁn – VeRNeK – RaVáKoN hangváz: K-R-V-N – V-R-N-K – R-V-K-N. A hajóKARAVÁNok a NÁVÁKRA, hajókra RAKVÁN az árut, a RAKOVÁNt, rakományt, indultak messzi tengeri utakra. Életkörülményeik még viszontagságosabbak, veszélyesebbek voltak, több és súlyosabb tragédiákkal jártak, mint a szárazföldi KARAVÁNoké. KaRaVán – NáVáKRa – RaKVáN – RaKoVáN hangváz: K-R-V-N – N-V-K-R – R-K-V-N – R-K-V-N. A KARAVÁN kifejezés a fenti jellemzők sűrítménye. Lehet keresni az ősnyelvtől messzire eltávolodott perzsa nyelvben a szókialakulás fokozatait a fentihez hasonlóan, a szóalkotó elemek külön-külön értelmét, tartalmát, egymáshoz kötődését. Nem lesznek fellelhetők, mert – amint fent látható – ezeket a viszonyító elemeket ma már csak a nyelvi titkok magyarázó nyelve birtokolja.
út, drom – Szárazföldi közlekedés számára épített, nagyjában egyenletes szélességű sáv. [finnugor] Az ÚT – TÚ ősgyökből. Az ÚT ITT kezdődik, a vége OTT messzi TÚl van. Az ÚT szóban a mély U, Ú hang a lenti szintet, a T hang a távolba vezetőt emeli ki. A kUTatás is ÚTkeresés. Aki kUTat ás, az is UTat keres a forrás, a víz irányába. Az erdőrengetegből a víz folyása mUTatja az UTat a síkvidék felé. Az első járt ÚTat a járóKELŐ emberek lábnyomai mutatták. Majd a KALÓ, a ló patanyomai. Később a kerék feltalálása után a talajba VÁGott keréknyom mutatta: itt már jártKELt, átVÁGott valaki. Ezek a kezdetek az egynyelvűség idején. Az ÚT neve volt még VÁJt, VÁJat, amely átszelte a tájat (a táj szó vágást is jelent), helyenként épp a patak által VÁJt mederben. A patak melletti gyalogÚT neve pataki, potek a paták nyoma. A rövidítések, a járási fÖSVÉNYség miatt: ÖSVÉNY. Székely tájnyelvben van az AVARÁN gyalogÚT, és a CSAPÁS, amelyek szintén rövidítések az avaron, a léPÉSsel vert gyalogÚT. A VÁGott ÚT, amely átVÁGta a mezőt, esetenként az erdő fáit kellett kiVÁGni, és odaRÓTTak UTat. Helyenként a hegyoldalba is RÓTTak UTat, de a kerék is VÁGta, RÓTTa az UTat, akár a RÓNÁn is, amelyen VÁGtatni lehetett. Ez volt a ROVott, VERt, döngölt, RÁVERt ÚT. A BOGnárok, VÁGnérok által épített szekerek a VÁGon, azaz ÚTon BÓGenyeztek VÉGig. Később a vasUTat is VÁGánynak nevezték, azon VÁGtatnak a VAGonokat vontató szerelvények. Volt DÖRÖM neve is az ÚTnak, amelyen végigDÖRÖMbölt a szekér. DÖRÖM – MÖRÖD átfordítás: aki nem halad, az leMARAD. Lassan kialakult: DÖRÖM, DOROM, DROM, DRUM. DoRoM – MaRaD hangváz: D-R-M – M-R-D. A jó ÚTra, DROMra mondták, mondják: olyan, mint a bőr, a DERMA, azonos hangok. DeRMa – DRoM hangváz: D-R-M – D-R-M. A teve volt a DROMEdár, az UTak, a DOROMok, DROMok vánDORA. Az út ősi DOROM, DROMOSZ neve nem csak az akkori utak DURva ROMOS állapotát foglalta magába. A DOR másik jelentése: vágy. Az ember egyik ősi neve: menő. Van, akit a vágy, a DOR hajt, mindig menne. Az embert vitte a VÁGYa a VÁGon, a DOR a DOROMon. A hajón ÚTra kelőket az a vágy, DOR hajtotta, hogy ROD (virág és termés) lesz az ÚT eREDménye. A DROMOSZ – SZOMORD fordítás adja, hogy nevében az elválás lelkiállapota is jelen van, a DOR gyök fájdalmat is jelentett. Az ÚTnak, DROMOSZnak indulót SZOMORDI hangulatban engedték el a hosszú DROMOSZra. DRoMoSZ – SZoMoRDi hangváz: D-R-M-SZ – SZ-M-R-D. Az ÚTra KELÉs KALAnd volt. Aki ily KALAndra indult, elhagyta LAKÁt, s útraKÉL. KaLa – LaKa – KéL hangváz: K-L – L-K – K-L. A ló másik neve KAL, KALÓ, a legmegbízhatóbb társ a KALAndban. A KALÓkat ÓLAKban tartották, mivel nagy értéknek számítottak. KaLó – óLaK hangváz: K-L – L-K. De az ÚT neve is KALA, KALÉ, KELŐ. Az életében sok KALAndos UTat, VÁGányt megjárt ember nagy VAGánynak tartotta magát, tapasztalatai birtokában. Lehetne még sorolni. A legény VÁGódott a lányos ház felé a CSAPÁSon, vitte a VÁGYa, arra CSAPta a szelet. Ha az ÚT különböző neveit keressük az utódnyelvekben, rálelünk CALAIS (kálé) helység nevében is. De szemben vele, a túloldalon az angol DOVER. A DOVER – REVOD teljes átfordítás mutatja a ROVÁD – utad ősi alakot. Amikor még nem volt víz a mai La Manche csatornában – vagy csak kézelőnyi szélességű vízcsík – az átjárás oda KALÉból indult. Onnan erre a ROVÁD (road) DOVERnél, de a folytatás is tovább a szigetre. RoVáD – DoVeR hangváz: R-V-D – D-V-R. A fenti ősnyelvi, azaz ómagyar szóalakok módosultak később az utódnyelveken: ROAD, stRADa, WAY (angol), VEJ (dán), ROUTE (francia), VÄGen (svéd), CALE, DRUM, POTECA (román), DROMOS (görög) stb. Akkoriban a finnek még csírában sem voltak.
üdv, üdvös – Üdvösség. Valakinek lelki üdve. [török] Az ÜDV szó az ÜD – DÜ ősgyökből indul, akár a fenti üdít. Az ÜDV szóban két – végleteket kifejezni képes – hang a D és a V is jelen van. Amint az ÜD gyök magyar, úgy az ÜDV szó is. A DV hangcsoport – ÜDVÖ – kapcsolatos a kEDVEs, nEDVEs, vÉDVE, ÉDVE, UDVAr és más szavakkal. A V hangnak van egy körülöVező értelme. A DV páros oly valamivel kapcsolatos, ami belső tér, olyan, ami tartalommal bír, önmagában körülfog, körülöVez. Ilyen az uDVar. Rossz értelemben ilyen a duDVa is. Lehet egy férfi, aki egy nőt véDVe körüluDVarol, vagy nő, aki keDVességével, neDVességével körülfogja, körülövezi a férfit. Az ÜDVÖS – SÜVÖD Rubik-kockás átfordítást, ha eszezve ejtjük: SZŰVÖD. Ami ÜDVÖS, az SZŰVÖDre, SZÍVEDre kellemesen hat. Az üDVöS – SZíVeD hangváz: D-V-S – SZ-V-D. Van egy székely mondás, amikor jól mennek a dolgok: Jól hámlik a hárs. Ennek a másik változata: Jól SUVAD a dió, mogyoró. Vagy akinek jól megy: Teli van SUVADt (sóvárolt) mogyoróval a zsebe: üDVöS – SuVaD hangváz: D-V-S – S-V-D. A magyar nyelvben kevés VD párost tartalmazó szó maradt, kirepültek az utódnyelvekbe. gyökként viszont fellelhető, azaz a V.D – D.V gyök bővítményeiként: vad, vád, vedel, veder, vedlik, véd, vidám, dévaj, divat és más szavakban. Ezek is tartalmazzák a belső tér, vagy hangulati tartalom általi körülvétel (d > t), régiesen körülövedzés értelmét. DV – VD kapcsolat: ami üDVös az szíVDerítő.
veder, vödör – Folyadék, darabos anyag tartására való, lehajtható fülű, rendszerint lefelé szűkülő nagyobb edény. [szláv] A VEDER a vizet jelentő V.D – D.V gyök bővítménye: VeD – DaV. A VEDER, VÖDÖR székelyül még vider, vidör, vüdör. S hogy a nyelvszerkezeti váz bölcsen tervezett, mutatja a vizes edények, az emberi élettér összhangját a megnevezésekben. Azt, hogy a VEDER, VÖDÖR az UDVARon RÖVID távra való vízhordó. VöDöR – uDVaR – RöViD hangváz: V-D-R – D-V-R – R-V-D. A D hangcsoport – ÖDÖ, IDE – mutatják a jellemzőket. A vÖDÖrben levő víz ÜDItően hIDEg. A D.R – R.D gyök: DeR – ReD, a hiDER szóban szintén víz, és az eRED a tő, a forrás. Ezek a szóalakok mutatják meg, hogy ősnyelvi ED, ID, UD, ÖD, ÜD gyökszavakból indulnak, amelyek mindegyike vizet jelent. A víz oroszul vODA. Erre csak úgy hasból mondták rá, meg van oldva: voda, Buda, veder, vodka – szláv. Ám a fordított gyök: DAV, és az már dák eredetű szavak töve, minden vár nevében benne volt: ZiriDAVA, ÁrkiDAVA, TamasziDAVA és mások. Ott is víz, de VÉDelmi jelentése is volt. A dákok az ősnyelv egy változatát beszélték. Fennmaradt szavaik erre engednek következtetni, hiszen mindannyi érthető magyarul.
