TÓ – Tengerrel összeköttetésben nem levő, állandó medrű, mélyebb állóvíz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A TÓ vízgyűjtőhely, fontos vízgyűjtőhely, amelyet saját forrás táplál vagy vízveszteségét folyó PÓTolja.
A TÁ, TE, TÓ ősgyök TÁvolra kiTErjdő felületet is jelent. A PÓTol szó a vízzel kapcsolatosan keletkezhetett, mivel a P hang, a PÓ gyök vízjelentésű. Ilyen a kisbaba PÜPÜje, az olasz PÓ, a magyar IPOly folyók. A PÓTol szófordítással TÓpol, tápol, táplál. Hasonló értelmű lehet a POTOMAC folyó neve. Az indiánok PATAWOMAKE néven nevezték, és az még kifejezőbb. Ez még ősmag(yar)-nyelv közeli, hiszen ma is érthető: PA, PATA = víz (patak), TAWO = tó, MAKE = alkot. A POTOMACra egyszerűsített név sem veszítette el magyar nyelvi érthetőségét. PO = víz, TO = tol, gyűjt, MAC = cselekszik, alkot. A tákol, MÁKol, valaha alkotást jelentő szó volt. A TOMAC = tömeg. PO-TOMAC = víztömeg. (Az Ontario tó neve is bontható, értelmes magyar elemekre.) A levegő után a víz a legfontosabb elem az emberi test számára. Ezért volt a neve a vízlelőhelynek: fontos vagy fontó, amely vizet onTÓ. Ezt örökölte a latin nyelv, és módosította fontanus alakra, ebből ered az olasz fontana, a román fântână. Mivel nagyobb víztömeg, ezért a TÖMEG szót is érdemes boncolni: TÖ, TO – összeTOlult, növekvő: MEG (állandó hozzáadás: meg, még) értelmű. A CzF Szótár szerint: „A tó és tenger alapfogalomban rokonok, miszerint nagyobb kiterjedésü, s látszólag álló viztömeget jelentenek. […] némely nyelvekben csekély különbséggel azonos nevekkel birnak, p. a német der See tó, die See tenger. Valószinü, hogy valamint a tenger a tenyér és tenyész szókkal mint szétterjedésre vonatkozókkal egy eredetű: hasonlóan a tó a tág, tát, tár, távol, tétova, vagyis a to v. ta helyi távolságra vonatkozó szókkal áll származási viszonyban. Egyezik velök az uralaltáji nyelvek közől a szamojed to, toa, tu, tuú, a tengert jelentő werchoturi ut, utä; Budenz J. szerént az osztják teu, touk, tokh, votják tď, vogul tuo, túr, finn szuó, észt szoo, lív szuo. Ide sorozhatók a sínai sču (lacus), sůi (aqua), továbbá a török szu és mongol uszun, melyek általában vizet jelentenek. Sőt hasonlók hozzá a német Teich és See is. Némely helynevekben magyar nyelven is szó, mint a Szikszó, Szárszó, Berekszó (azaz Szik-tó, Szár-tó, Berek-tó) helynevekből gyaníthatni.” A névfelsorolás azon nyelvek kifejezéseinek ősmag(yar)-nyelvből eredését igazolja. Még hozzáteendő, hogy míg a SZEm ellát víz gondolatból született az ősmag(yar)-nyelvi alakja. Vagy a német See, az angol sea – tenger szavak az ősmag(yar)-nyelvi SZÉles módosulatai lehetnek, hiszen az ősmag(yar)-nyelven a tengert minden valószínűség szerint nevezhették SZÉles víznek is. (A magyar Körhinta c. film dalrészlete: „A szerelem SZÉlesebb a tenger vizénél,”)