TITOK – Mások előtt elhallgatott, leplezett tény, dolog. [bérnyelvész: finnugor tőből]
A TITOK szó az oda-vissza azonos olvasatú T.T gyökből indul. A TITOK szó alkotó hangjainak elemzése külön is megér néhány mondatot. Az elfogadott nyelvtan (grammatika) szerint a T hang tárgyrag, a múlt idő jele, esetleg képző. Ezt nem vitatja senki, ám a T hangnak a magyar nyelvben sokkal mélyebb jelentése is van. A T hang a Teremtés, TeTT, Tudás, Természet paTTanó alaphangja. Jelen van az IsTen, a Tenger szavakban, mint haTalom kifejezője. Más szavakban van is ilyen irányú érTelmi meghaTározó szerepe. Ez Tény, és viTaThaTaTlan! A TITOK a láTó szemek (szem = ok) elől elTűnTeTeTT igaz valóság.
Valaha az ősnyelven a TITOK jelzőjeként az elREKESZTve (nyilvánosság elől) kifejezés is élt: REKESZben az IsmereT, azaz TOKban: tiTOK. A fordítás: REKESZT – SZEKRET. Tehát a SZEKRET nem idegen szó. Az utódnyelvek egyik része ezt örökölte meg, és ebből van a SECRET = titok szavuk.
SZeKReT – ReKeSZT hangváz: SZ-K-R-T – R-K-SZ-T.
A SZEKRÉNY is TITKOT rejthet.
Több utódnyelvben a TITOK jelentésű szó TÁJ gyökkel indul, így a román TAInă, a cseh TAJemtsví, bolgár, horvát, makedón TAJna stb. Ez a szó az elVÁGott, elTÁJt út az ismeret felé. Ez a T.J – J.T gyök: TáJ – JuT, azt is jelenti, hogy előbb vagy utóbb a TITOK birtokába JUT.
Az ujjal lezárT szÁJ. Így ismét a T hang zárT jelentése, annak fontossága tűnik ki. A grúz SAIdumlo a szájra és a beszédre – DUMlo – a szájból kibomló dumára, szóra utal. A DUMA is ősnyelvi szó. A lÉT, az élET, ősnyelven: vITa megfejthetetlen tITok a mai – úgynevezett – tuDOMÁny számára. A TUDomány, tuDOMÁny a TUDók DUMÁja.
Ki élET (ige), élTET mindent a Földön? Nagy kérdés?! A T hang: az elrejTeTT ismereT, a TiTok, az arra rákaTTanó Takaró TeTő kifejező hangja.
A T hangcsoport – ITO – ami tITOk, arra lezáró rÁTÉtként pecsÉTEt tesznek. amit kETTEn tudnak, az már nem tITOk. A tITOk egyik értelme – elrejTeTT világosság. Van – bizonyos időhATÁrok letelte UTÁn – felnyITAndó tITOk, amely időhATÁr a tITOkgazda saját akarATA szerinti. Van ÁTOk, alá vETEtt, sÖTÉt, fekETE, sÁTÁni tITOk. A sÁTOr belseje sÖTÉt. Csak a tETEjén van egy lyUK, amelynek neve OK. Azon jön be a fény.
A TITOK a TETT rejTETT OKát őrzi. A TeTTek rejTeTT OKa, az OKozó TudaTában rejlik. Ez a TETT OK – a TITOK. Az I IsmereT. A két T az Ismetetet lezáró haTár: T I T. Az I a két T, azaz Ték, közé zárva: T I T. Ez a TOKba helyezett IsmereT. A pszT, csendre intő szócskában is jelen van. A szó elején levő T fonTos. Ez az üTköző Takaró. Ebbe üTközik a Titkot felfedezni vágyó. E Takaró mögött az Ismeret. Hiába kerülné meg az első T-t, mivel a túloldalon a másik T zár: TiT.
A TITOKgazda mondhatja: megTIlTOK minden feltárási szándékot! Például a TeremTés, Tér, TermészeT, TesT, éleT léTrehozását. Ám a T hang Takar más értelmet is. Például a sejT, fejT szavakban. A tOKban levő OK némelyike az OKos, világos elme által felfedhető. A kulcs útja a fényt beengedő lyUKon, OKon át vezet.
Aki TITOK birtokába akar jutni, az KUTAT, hogy meglelje azt a jelképes TOKOT, amelyben a TITOK rejtve van. Keresi a TITOK felé vezető UTAKAT.
TiToK – uTaKaT – KuTaT – ToKoT hangváz: T-T-K – T-K-T – K-T-T – T-K-T.
A TITOK súlyától függően a TÉTEK lehetnek nagyok, TETTEK sora nyomán jut birtokába, és időben is lehet hosszú.
TiToK – TéTeK – TeTTeK hangváz: T-T-K – T-T-K – T-T-K.
Aki az OKot felismeri, megleli, annál a titOK KUlcsa. A felismeréskor valami beKATTan, és fellebben a TAKaró fátyol. A megfejtés kulcsa: a TIT, TUT TOKba helyezett ismeretanyagának kibontására le kell ereszkedni az Alázatos és rendkívülien fontos A AlAp szintjére. A TA ősgyök által képviselt értelem ennek nyitja. Az N oly zeNgő hang, amelynek kiejtésekor az egész koponya enyhén rezdül. Az N zöNgéje mást is jelent, de itt az elme igénybevételének szükséges voltát jelenti. Mint helyrag mutatja: a T az A-n nyugszik. Betűrejtvényként is leírható: T a törtvonal felett, alatta A: T az A–n. A rejtély felfedése: TAN ULni kell. Hosszú idő után jUT el oda, hogy a TIT, TAN fogalmakban, a legmélyebb szintet képviselő U megjelenjen, elfoglalja az I, A (tit – tan > tut) hangok helyét, és a tiTok T hangja a Dús értelmét jelölő D hangra váltson: TiT, TuT – TUD. Az UD vizet is jelent, de alámerülést is. Az ismeretekben alámerült állapot a TUDás kulcsa. Ez továbbá beÁSás is a mélybe. A TUT (t > d: tut – tud) szó a mindent is jelentette az ősnyelven. Sok utódnyelv használja is e szót ily értelemben. Például: olaszul tutti, románul tot, spanyolul todos.
A TITOK – TUDOK fogalmának boncolását folytathatnánk a végtelenig, hisz ez egyik leginkább érdekfeszítő dolog az értelem szempontjából. De talán érintettük a lényeget. A TITok felfedésére TANulni kell, és úgy kerül birtokunkba a TUDás. De csak az, amit a TITKOK TUDÓja, a TITOKgazda megenged* az embernek.
A TITOK, léTező, de elrejTeTT erőkre vonatkozik. Aki ezeket elrejTeTTe, rejTEKbe TETTe (tek, tok), biztonságban őrzi. Ha felfedné, kellő ismereT, erkölcsiség, felkészültség hiányában, e TITkok puszTÍTó erők lennének alkalmatlan kezekben.
A Teremtőnek még rengeteg olyan nagyszerű alkotása, rejtett TITKA van, amit csak akkor fed fel, miután leseperi ezt az elfajult emberi uralmi rendszert a Földről.
Csak azokat részesíti ebben, AKIKET megfelelőnek tart.
TiToK – aKiKeT hangváz: T-T-K – K-K-T.
Van, amit megengedett felfedezni az ember által. Tudni akarta: mit tesz vele, ha birTOKába juT.
Ott áll-e az ember az éreTTség és erkölcs magaslaTán, hogy kizárólag embertársai javára, hasznára alkalmazza azokat?
Nos az emberiség a történelem folyamán bebizonyította, hogy a soraiból kiemelkedő élvonal – politikai, üzleti, vallási vezető réteg – sokkal aljasabb, becstelenebb, ravaszabb, körmönfontabb, önzőbb, annál, hogy a kezébe adott sOK nagyszerű TITOK csak jó célra, jó irányba használtassék fel.
———————————————–
/*/ Bármit felfedeznek, elsősorban mindent hadi célokra, puszTÍTás céljaira alkalmaznak, fejlesztenek ki. A becstelen önzés, hatalomvágy, nem vagy alig enged teret másra. Ebből eredően elmondható, hogy a felfedezések több kárt okoztak az emberiségnek, mint hasznot. Sokkal többet. Az eddig feltárt TITKOK birtokában a közembert „vasra verve” igában tartják, megfélemlítve, adókkal terhelve. Az egyszerű ember, adó és számlabefizető rabszolga, hogy némelyek a hatalom csúcsán dőzsölhessenek és korlátlanul uralhassák őt. Az eddigi felfedezések nyomán szerzett ismereteivel, az ember szétrombolná a Földet. Annyi puszTÍTó erőt halmozott fel, amely a gyönyörű Föld, mint égitest, százszoros elpuszTÍTására elegendő. Ám ezt a minden TITKOK TUDÓja és ura nem engedi meg!